Star Wars történetek

STAR WARS II: A KLÓNOK TÁMADÁSA

Írta: R. A. Salvatore

 

9.  FEJEZET

 

Anakin csendben állt a Jedi Tanács termében, és a Rend Mesterei vették körül. Mellette ott állt Obi-van, az ő mestere, de aki nem tartozott a Mesterek közé. Obi-van, akárcsak a tízezer Jedi többsége, Lovag volt, de ez a néhány kiválasztott, akik itt ültek körben a terem szélén, Mesterek voltak, a Rend legmagasabb rangú tagjai. Anakin sosem érezte magát túl kényelmesen ebben a tiszteletre méltó társaságban. Tudta, hogy az itt ülő Jedi-mesterek több mint fele, komoly kétségeit fejezte ki, amiért beengedték őt a Rendbe túlkorosként tízévesen. Tudta, hogy még miután Yoda amellett voksolt, hogy hagyják őt tanulni, s bízzák Obi-van gondjaira, néhányan továbbra is hangoztatták kétségeiket.

– Le kell nyomoznod ezt a fejvadászt, Obi-van – mondta Yoda mester, miközben a többiek kézről kézre adták a mérgezett dobótűt.

– És ami még fontosabb, tudd meg, kinek dolgozik! – tette hozzá Mace Windu.

– És Amidala szenátor? – kérdezte Obi-van. – Továbbra is szüksége van védelemre.

Anakin előre tudta, mi fog következni, és kihúzta magát, ahogy Yoda feléje fordította tekintetét.

– Hagyd azt, a padavanod ellátja.

Anakin érezte, hogy a szíve hevesebben kezd verni Yoda kijelentése hallatán, nemcsak az irányában kimutatott nyilvánvaló bizalom miatt, hanem azért is, mivel olyan feladatot kapott, amiről tudta, hogy igazán élvezni fogja.

– Anakin, kísérd vissza a szenátornőt a szülőbolygójára, a Naboora! – tette hozzá Mace. – Ott nagyobb biztonságban lesz. És ne nyilvántartott úton menjetek! Rejtve utazzatok!

Anakin bólogatott, miközben a feladatot magyarázták, de azonnal tudta, hogy annak végrehajtása némi tiltakozásba fog ütközni.

– Mint a Haderő-állítási Törvény ellenzőinek vezetőjét, rendkívül nehéz lesz rávenni Amidala szenátort, hogy hagyja itt a fővárost.

– Amíg a merénylő kézre nem kerül, ítéletünket tiszteletben kell tartania – felelte Yoda.

Anakin bólintott.

– De én tudom, mennyire a szívén viseli ezt a szavazást, mester – felelte. – Jobban izgatja, hogy megbuktassa a törvényjavaslatot, mint a saját…

– Anakin – vágott közbe Mace –, menj a Szenátusba, és kérd meg Palpatine főkancellárt, hogy beszéljen vele! – A férfi hangsúlya egyértelművé tette, hogy szerinte már épp elég időt töltöttek ezzel a témával. A Jedi-lovag és padavanja megkapták a megbízatásukat, és Yoda egy biccentéssel elbocsátotta őket.

Anakin még mondani akart valamit, de Obi-van szinte azonnal megragadta a karját, és kivezette a teremből.

– Én csak Padmé érzelmeit akartam elmagyarázni ezzel a szavazással kapcsolatban – mondta Anakin, amikor ő és Obi-van maguk mögött hagyták a csarnokot.

– Már elég tisztán közreadtad Amidala szenátor érzéseit – felelte Obi-van. – Ezért küldött téged Mace Windu a főkancellárhoz, hogy járjon közben.

Miközben a folyosón lépkedtek, Anakin visszanyelte szájára toluló észrevételeit.

– A Jedi Tanács megértette, Anakin – jegyezte meg Obi-van.

– Igen, mester.

– Bíznod kell bennük, Anakin!

– Igen, mester – felelte a padavan gépiesen. Már túllépett ezen a témán gondolatban. Tudta, hogy nem lesz könnyű meggyőzni Padmét arról, hogy hagyja itt a bolygót a szavazás előtt, de igazából ez nem nagyon izgatta. Az a lényeg, hogy mellette lehet, őrizheti őt. Mivel Obi-van a fejvadász nyomában lesz, Padmé egyedül az ő felelőssége lesz, és ez nem csekélység!

Egyáltalán nem!

 

Anakin nem volt ideges Palpatine főkancellár irodájában. Természetesen tisztában volt ennek az embernek a hatalmával, természetesen tisztelte magát a hivatalt, de valami okból a fiatalember rendkívül kényelmesen érezte itt magát, olyan volt, mintha egy barátját látogatta volna meg. Nem töltött sok időt Palpatine-nal, de azon kevés alkalmakkor, amikor magánbeszélgetéseket folytatott vele, mindig úgy érezte, mintha a főkancellár őszinte érdeklődéssel viseltetne iránta. Bizonyos értelemben Anakin úgy érezte, mintha Palpatine is a mentora lenne… nem olyan közvetlenül, mint Obi-van, persze, de fontos és jó tanácsokat adott.

Ráadásul Anakin mindig úgy érezte, mintha szívesen látnák itt.

– Beszélek vele – értett egyet Palpatine, amikor Anakin megkérte, győzze meg Padmét, hagyja itt Coruscantot, és térjen haza a viszonylag biztonságosabb Naboora. – Amidala szenátor nem fog megtagadni egy felsőbb utasítást. Ismerem őt elég jól, és erről biztosíthatlak.

– Köszönöm, méltóságos úr.

– És így, ifjú padavan barátom, végül kaptál egy saját megbízatást – szögezte le a főkancellár széles, meleg mosollyal, úgy, ahogy egy apa szól a fiához. – A türelmed meghozta gyümölcsét.

– Az ön támogatása inkább, mint az én türelmem – felelte Anakin. – Kétlem, hogy kitartott volna a türelmem, ha ön nem biztosít arról, hogy Jedi-mestereim figyelemmel kísérik fejlődésemet, és hogy előbb vagy utóbb majd megbíznak valami fontos feladattal.

Palpatine mosolyogva bólogatott.

– Neked nincs szükséged támogatásra, Anakin – mondta. – Idővel majd megtanulsz bízni a megérzéseidben. Legyőzhetetlen leszel. Már sokszor elmondtam: te vagy a legkiválóbb képességű Jedi, akivel valaha is találkoztam.

– Köszönöm, méltóságos úr – felelte Anakin hűvösen, bár igazából alig bírta visszatartani remegését. Hallott már ilyen bókot olyasvalakitől, aki nem értett hozzá, mint például az anyjától, de egészen más volt ezt hallani Palpatine-tól, a Köztársaság főkancellárjától. Ő egy nagy tudású férfi, talán műveltebb és szélesebb látókörű, mint bárki más az egész galaxisban. Ő nem Yoda vagy Mace Windu alárendeltje. Anakin tudta azt, hogy egy ilyen ember nem dobálózna ilyen dicséretekkel, ha nem hinne az igazukban.

– Tudom, hogy a leghatalmasabb Jedi válik majd belőled, Anakin – folytatta Palpatine. – Erősebb leszel még Yoda mesternél is.

Anakin csak remélni tudta, hogy a lábai nem rogynak össze alatta. Alig bírta elhinni ezeket a szavakat, és mégis, lelkének egy része igenis elhitte. Erő lakozik benne, egy hatalom, amely túllép azon, amit a Jedik elképzelni tudtak róla, és önmagukról. Anakin tisztán érzékelte ezt. Tudta, hogy Obi-van nem érti meg ezt, és ez volt a legnagyobb csalódása mesterével kapcsolatban. Anakin szerint Obi-van túlságosan rövid pórázon tartotta.

Fogalma sem volt, miképpen válaszoljon Palpatine folyamatos dicséreteire, így csak állt ott, az iroda közepén, és szerényen mosolygott, miközben a főkancellár az ablaknál állt, és a coruscanti forgalom végtelen folyamát bámulta.

Néhány pillanat elmúltával Anakin vette magának a bátorságot, hogy megkerülje az íróasztalt, odalépjen a főkancellárhoz, és vele együtt szemlélje a forgalmi sávokat.

 

– Aggódom a padavanom miatt – mondta Obi-van Kenobi Yodának és Mace Windunak, miközben együtt sétáltak a Jedi Templom folyosóján. – Még nem áll készen arra, hogy ilyen megbízatást kapjon.

– Biztos a Tanács ebben a döntésben, Obi-van – jelentette ki Yoda.

– A fiú rendkívüli képességekkel bír – értett egyet Mace.

– De még sokat kell tanulnia, mester – magyarázta Obi-van. – A képességei, hogy is mondjam… önteltté teszik.

– Igen, igen – bólogatott Yoda. – E hiba egyre gyakoribb és gyakoribb a Jedik között. Túl biztosak önmagukban. Még az idősebbek, a tapasztaltabb Jedik is.

Obi-van jóváhagyó biccentéssel nyugtázta e szavakat. Igaz megállapításként csengtek a fülében, hiszen a jelenlegi körülmények a Jedik között ezekben a feszültségtől terhes időkben nyugtalanítóak voltak, sokan saját útjukat járták, távol a Coruscanttól. És hát nem az önteltség játszotta a fő szerepet Dooku gróf azon döntésében, hogy megosztja a Rendet és a Köztársaságot?

– Emlékezz, Obi-van – jegyezte meg Mace –, ha a prófécia igaz, a tanítványod az egyetlen, aki vissza tudja állítani az egyensúlyt az Erőben.

Hogy is feledkezhetett volna el Obi-van erről a tényről? Qui-gon volt az első, aki felismerte ezt, ő jelentette ki elsőként, hogy Anakin lesz az, aki beteljesíti a jóslatot. Ám ha már itt tartunk, amit Qui-gon vagy bárki más elfelejtett elmagyarázni, pontosan mit is akar jelenteni az egyensúly visszaállítása az Erőben.

– Ha a helyes ösvényt követi – mondta a Jedi-lovag a két mesternek, és egyikük sem helyesbítette.

– Végezned kell saját kötelességeidet – emlékeztette Yoda, kizökkentve Obi-vant a merengéséből, mintha csak az elméjébe látna. – Amikor majd megoldódik rejtélye a merénylőnek, megválaszolást nyernek más kérdések is.

– Igen, mester – felelte Obi-van, és a szeme elé tartotta a kicsi dárdát, amelyet a halott clavdita nyakából húzott ki.

 

Shmi Skywalker Lars gyengéd kezekkel emelte a tompa fényű, aranyszínű mellrészt a vezetékekkel körülfont droidhoz, és a helyére kattintotta. Rámosolygott C-3PO-ra, és bár a droid arca nem tudott hasonló mimikát produkálni, az asszony biztosra vette, hogy furcsa, droidszerű módján ő is elégedett. Mennyit panaszkodott, hogy a szél befújja a homokot a vezetékei közé, a porszemek rátapadnak a szilikonborításra, befúrják magukat, és számos alkalommal csikorgó rázkódásokat okoznak. És most Shmi megoldotta ezt a problémát, befejezte a droid építését, amit Anakin kezdett el.

– Most? – sikerült hangosan kinyögnie, bár az ajkai összetapadtak a megalvadt vértől. Nem, ébredt rá, ez nem most történt. C-3PO burkolatát napokkal ezelőtt – vagy hetekkel, évekkel ezelőtt? – rakta fel, amikor Cliegg hazavitte őt a párologtatófarmra. Igen, ott találta a protokolldroidra illő, használaton kívüli burkolatot a garázsnál, a falnak támasztva, egy öreg munkaasztal alatt.

Erre rendkívül tisztán emlékezett, de arra nem, hogy ez mikor történt.

És most… most valahol máshol volt.

Nem tudta kinyitni a szemét, hogy körülnézzen; jelen pillanatban nem volt hozzá ereje, mivel a rászáradt vér megkeményedett, és a szemhéj minden rezdítése fájdalmat okozott.

Érdekesnek vélte, hogy a szemhéja az egyetlen hely, ahol bármiféle fájdalmat érzett e pillanatban. Úgy gondolta, megsebesült.

Úgy gondolta…

Shmi neszt hallott maga mögött. Csoszogó léptek? Aztán motyogás. Igen, ezek állandóan motyognak.

Gondolatai visszatértek C-3PO-hoz, szegény C-3PO-hoz, akinek vezetékektől duzzadó karjai még mindig fedetlenek. Gyengéden felemelte a burkolatot…

Éles csattanást hallott – vagy legalábbis csattanásnak gondolta, bár csak távolról hallotta –, aztán valami végighorzsolta a hátát.

Nem maradtak benne idegszálak, hogy ennél tisztábban tudja érzékelni a testébe maró korbács harapását.