Star Wars történetek

STAR WARS II: A KLÓNOK TÁMADÁSA

Írta: R. A. Salvatore

 

8.  FEJEZET

 

Az ajtó harangjainak felcsendülése nem érte váratlanul; Padmé tudta, hogy Anakin bejön hozzá beszélgetni az első adódó alkalommal. Az ajtó felé lépett, de aztán megtorpant, és inkább a köntöséért nyúlt, mivel hirtelen ráébredt, hogy hálóinge egy kissé kitárulkozó.

Reagálásai ismét kíváncsisággal töltötték el, hiszen Padmé Amidala soha ezelőtt nem adott túl sokat az efféle erényességre.

Most mégis szorosan összehúzta a köntösét, mielőtt ajtót nyitott, és mint ahogy sejtette, Anakin Skywalkert pillantotta meg odakinn.

– Hello – mondta az ifjú, és úgy tűnt, alig kap levegőt.

– Minden rendben?

Anakin csak hebegett.

– Ó, igen – sikerült végül kinyögnie. – Igen, a mesterem lement az alsó szintekre, hogy ellenőrizze Typho kapitány biztonsági óvintézkedéseit, de látszólag minden csendes.

– Csalódott a hangod.

Anakin zavartan nevetgélt.

– Nem túlságosan élvezed ezt – jegyezte meg Padmé.

– Sehol máshol a galaxisban nem lennék szívesebben – tört ki Anakin, és most Padmén volt a zavart kacarászás sora.

– De ez a… tétlenség – mondta a nő, és Anakin bólintott, amikor megértette, mire gondol.

– Agresszívebben kellene kutatnunk a merénylőt – vélte. Csak ülni és várni olyan, mint hívni a katasztrófát.

– Kenobi mester másképp gondolja.

– Kenobi mester ragaszkodik a parancs betűjéhez – magyarázta Anakin. – Semmi olyasmit nem fog tenni, amit a Jedi Tanács nem kért tőle szó szerint.

Padmé oldalra hajtotta a fejét, és tűnődve nézte ezt a heves fiatalembert. Az önfegyelem nem a legfontosabb lecke a Jedi-lovagoknál? Nem kötik őket szigorúan a Rend szabályai és kódexei?

– Kenobi mester nem olyan, mint az igazi mesterem – mondta Anakin. – Qui-gon mester megértette, hogy szükség van szabad gondolkodásra és kezdeményezésre… különben otthagyott volna engem a Tatuinon.

– És te jobban szereted Qui-gon mestert? – kérdezte Padmé.

– Teljesítem a rám bízott feladatokat, de megkövetelem a szabadságot, hogy magam választhassam meg a helyes megoldáshoz vezető utakat.

– Megköveteled?

Anakin elmosolyodott, és vállat vont.

– Hát legalábbis kérem.

– És feltételezem, akkor is, amikor nem tetszik az utasítás, amit kapsz – jegyezte meg Padmé sokat sejtető mosollyal, bár a szíve mélyén csak félig incselkedett.

– Mindig a legjobb tudásom szerint hajtom végre a kapott feladatot. – Ez volt a legjobb válasz, ami Anakinnak eszébe jutott.

– És itt üldögélve engem őrizgetni nem valami nagy mulatság.

– Tehetnénk érdekesebbé és izgalmasabbá is – jegyezte meg Anakin kétértelműen.

Padmé célzásnak értelmezte ezt, és még szorosabban összehúzta magán a köntösét.

– Ha elkapjuk az orgyilkost, megtalálhatjuk a merényletek gyökerét – magyarázta sietve a padavan, visszahelyezve a beszélgetést a szakmai szintre. – Ezáltal te biztonságban lehetnél, és mi sokkal könnyebben végeznénk a megbízatásunkkal.

Padmé tudata örvénylett, ahogy megpróbálta átlátni Anakin gondolatait és motivációit. A fiatalember minden egyes szavával meglepte őt, ha úgy tekintett rá, mint Jedi-padavanra, viszont ha a kék szemekben lángoló tüzet vette alapul, nem lepődött meg. Szomorúságot látott fortyogni abban a fénylő és túlságosan is szenvedélyes szempárban, de még annál is többet, izgalmat és a borzongás ígéretét.

És talán annak az ígéretét is, hogy megtalálja, aki megpróbálta megölni őt.

 

Obi-van Kenobi óvatosan ellépett a turbólifttől, és jobbra, majd balra pillantott. Látta, hogy a két őr éber és ugrásra kész, és helyeslően odabiccentett nekik. Minden folyosó éppilyen volt a masszív apartman-komplexumban, és ezen a részen, alatta, fölötte és Amidala szobája közelében a térséget hermetikusan lezárták.

Számos katonát bocsátottak Typho kapitány rendelkezésére, és ő jól állította fel őket, a lehető legjobb védelmi sávot képezve, amit Obi-van valaha látott. A Jedi-mester természetesen nagyon örült ennek, hiszen Typho megkönnyítette a feladatát.

Ő azonban mégsem pihent. Apró részletekbe menően kifaggatta Typhót a nabooi cirkáló ellen elkövetett merényletről, tekintettel a rengeteg óvintézkedésre, amit az űrjármű védelmében tett, kezdve a hamisan megadott felszállópályáktól egészen a landolóteraszig, a védelmező vadászgépekig, arról a háromról, mely közvetlenül kísérte a hajót, és a többiről – nabooiakról és köztársaságiakról egyaránt –, melyek fedeztek minden elképzelhető támadópályát. Ezeket a merénylőket nem lehet lebecsülni. Nagyon jók, és remek kapcsolatokkal rendelkeznek.

És valószínűleg kitartóak.

Azonban ahhoz, hogy bejussanak Amidala szenátorhoz ennek az épületnek a folyosóin keresztül, egy hadseregre lenne szükségük.

Obi-van odabiccentett az őröknek, körbejárta ezt az alsó szintet, aztán elégedetten visszatért a turbólifthez.

 

Padmé mélyet lélegzett. Gondolatai egyre Anakin körül jártak, s maga előtt látta, mint távozik a szobájából. Nővére képe is ott vibrált a tudatában, és szinte hallani vélte Sola megnyugtató hangját.

A szenátornő lerázta magáról Sola és főként Anakin körüli gondolatait, és odalépett R2-D2-hoz, a kis droidhoz, amely egykedvűen állt az ajtó melletti falnál.

– Kikapcsolás! – utasította.

R2-D2 ijesztő sípolással válaszolt.

– Gyerünk, Artu! Minden rendben. Itt védve vagyunk.

A droid újabb aggódó füttyöt hallatott, de kinyújtotta egyik csatlakozóját a falon lévő biztonsági panel felé.

Padmé ismét az ajtóra pillantott, és szinte maga előtt látta a távozó Anakint, magas és sovány Jedi-védelmezőjét. Olyan tisztán látta csillogó, kék szemét, mintha csak ott állna előtte teljes életnagyságban, figyelve őt sokkal gondosabban bármely biztonsági kameránál.

 

Anakin Padmé apartmanjának nappalijában állt, és magába gyűjtötte a csendet, felhasználva a külső zajok hiányát arra, hogy körbepárnázza mentális kapcsolatát az Erő megfoghatatlan birodalmához, és olyan tisztán érzékelte a létezést, mintha öt testi érzékével hangolódott volna rá.

Behunyt szemmel is elég tisztán látta a környezetét, érzékelt bármiféle zavart az Erőben.

Hirtelen kinyitotta a szemét, tekintetét végigvillantotta a szobán, és előrántotta fénykardját.

Illetve csak majdnem. Leállította mozdulatát, amikor az ajtó félresiklott, és Kenobi mester lépett be rajta.

Obi-van kíváncsian nézett körül, és a tekintete Anakinon állapodott meg.

– Typho kapitány bőven elég embert állított a lépcsőkhöz mondta. – Ott nem jut be semmilyen merénylő. Itt van valami aktivitás?

– Síri csend – felelte Anakin. – Nem szeretek arra várni, hogy történjen valami.

Obi-van enyhén ingatta a fejét, e mozdulattal fejezve ki helytelenítését Anakin kiszámíthatóságával kapcsolatban, aztán előhúzott egy kézi szkennert az övéből, és a kijelzőjére meredt. Arckifejezése kíváncsiból zavarodottá, majd aggódóvá vált, és motyogott valamit Anakinnak. Ő tudta, hogy Obi-van csak Padmé hálószobájának egy részét látja, az ajtó közeli területet és az ott álló R2-D2-t, semmi többet.

A Jedi-mester ábrázata már feltette a kérdést, mielőtt szavakká formálta volna.

– Padmé… Amidala szenátor letakarta a kamerát – magyarázta a padavan. – Nem akarja, hogy nézzem.

Obi-van arca megfeszült, és ajkait halk morrantás hagyta el:

– Mit képzel? A biztonsága mindenekfelett, és megegyeztünk…

– Beprogramozta Artut, hogy figyelmeztessen bennünket, ha valaki behatol a szobájába – magyarázta Anakin, próbálva megnyugtatni Obi-vant, mielőtt jobban belehergeli magát a bosszankodásba.

– Én nem egy behatoló miatt aggódom – vitatkozott Obi-van. – Vagy legalábbis nemcsak amiatt. Számos módon meg lehet ölni egy szenátort.

– Tudom, de mi is el akarjuk kapni ezt az orgyilkost – jelentette ki Anakin elszánt, makacs hangon. – Ugye, mester?

– Csalinak használod? – képedt el Obi-van, és a szeme tágra nyílt a döbbenettől és a hitetlenkedéstől.

– Az ő ötlete volt – tiltakozott Anakin, de éles tónusa elárulta, hogy egyetértett ezzel a tervvel. – Ne aggódj! Nem esik bántódása. Érzékelek mindent, ami abban a szobában történik. Bízz bennem!

– Túl kockázatos! – morogta Obi-van. – Ráadásul a te érzékeid még nem annyira kifinomultak, ifjú növendék.

Anakin gondosan megválasztotta szavait és a hangsúlyát, hogy ne védekezőnek hangozzanak, inkább sugallónak:

– És a tieid?

Obi-van nem tudta ügyesen elrejteni az arcára kiülő érdeklődést.

– Lehetséges – ismerte el.

Anakin mosolyogva bólintott, ismét behunyta a szemét, belemerült az Erőbe, és bekúszott Padméhoz, aki csendesen aludt. Szerette volna látni őt, figyelni hasának ütemes emelkedését és süllyedését, hallgatni halk légzését, szagolni hajának üdeségét, megsimogatni sima bőrét, megcsókolni őt, megízlelni édes ajkait.

Le kellett csillapodnia ezért, hogy érzékelhesse életenergiáját az Erőben.

Nagy volt itt a hőség, ezen a helyen.

 

Másféleképpen ugyan, de Padmé is Anakinra gondolt. A fiú ott volt vele álmában.

Látta a veszekedést a Szenátusban, amire majd sor fog kerülni, a sikoltozást, az ökölrázást, a fenyegetéseket és a hangos tiltakozásokat. Mennyire megviselte ez őt!

Anakin ott volt.

Padmé álma lidércnyomássá változott, valami láthatatlan orgyilkos üldözte őt, lézerlövedékek süvítettek el mellette, és mintha lába mély iszapba süllyedt volna.

Ám Anakin odaugrott, a fénykardja megvillant, félköröket írt le, és kivédte a lézerlövedékeket.

Padmé a másik oldalára fordult, és enyhén felnyögött: legalább annyira a megmentője kiléte, mint a gyilkos jelenléte miatt. De nem ébredt fel, csupán csapkodott egy kicsit, felemelte a fejét, és egy kurta pillanatra kinyitotta a szemét, mielőtt arcát ismét a párnájába fúrta.

Nem látta a kis, kerek droidot, mely a redőnyöktől takart ablak túloldalán lebegett. Nem látta, mint nyújtja ki és tapasztja tartozékait az ablakhoz. Sem azokat a szikrákat, melyek akkor röppentek fel, amikor a droid kikapcsolta az ablakriasztót. Nem látta a vaskosabb kart sem, amely lyukat vágott az üvegbe, és azt a halk, vékony pendülést sem hallotta, ahogy a droid kiemelte a kivágott darabot.

Padmé hálószobájának ajtajánál R2-D2 kijelzői felfénylettek. A droid kupolás feje körbefordult, a szobát szkennelte, és halk „woooo” hangot hallatott.

Aztán, mivel nyilvánvalóan semmi rendelleneset nem észlelt, a droid visszatért szunnyadó üzemmódba.

A kinti szondadroidból egy henger bukkant elő, az ablakba vágott lyukig siklott, és azon keresztül két puffadt, fehér féreg mászott be Padmé hálószobájába, fekete lábak sokaságán, undorító ragokkal. Bár e rágok igen veszélyesnek tűntek, a kouhunok a testük másik végén hordták az igazi fegyverüket, méregtől csöpögő farokfullánkjukat. A mérges kouhunok átmásztak a redőnyök között, és azonnal az ágyban szuszogó nő irányába indultak.

 

– Fáradtnak tűnsz-jegyezte meg Obi-van a szomszédos szobában.

A padavan, még mindig állva, kinyitotta a szemét, és kijött a meditációs transzból. Eltelt egy pillanat, mire értelmezte a szavakat, aztán megvonta a vállát, de nem elutasítóan.

– Rosszul alszom mostanában.

Ez nem volt újság Obi-vannak.

– Anyád miatt? – kérdezte.

– Nem tudom, miért álmodom állandóan róla – felelte Anakin, őszinte csalódottsággal a hangjában. – Kiskorom óta nem láttam.

– Iránta táplált szereteted mélyen megmarad – mondta Obi-van. – Emiatt nem kell csüggedned.

– De ezek több mint… – kezdte Anakin, de aztán elhallgatott, sóhajtott, és a fejét ingatta. – Álmok ezek vagy látomások? Olyasmit mutatnak, ami már megtörtént, vagy olyasmit, ami még csak ezután következik?

– Vagy csupán csak álmok – mondta Obi-van, és gyengéd mosoly sugárzott át vágatlan arcszőrzetén. – Nem minden álom intő jel, vagy látomás, vagy valami misztikus kapcsolat. Némely álom nem más, mint… egyszerű álom, és még egy Jedinek is vannak álmai, ifjú padavan.

Anakin nem tűnt elégedettnek ezzel a magyarázattal. Ismét csak a fejét ingatta.

– Az álmok idővel kifakulnak – mondta neki Obi-van.

– Szívesebben álmodnék Padméról – felelte Anakin hamiskás mosollyal. – Már az, hogy ismét a közelében lehetek… mámorító.

Obi-van a homlokát ráncolta, s ez eltüntette mindkettejük mosolyát.

– Ügyelj a gondolataidra, Anakin! – rótta meg habozás nélkül. – Megcsalnak téged. Te elkötelezted magad a Jedi Rendnek… ez az elkötelezettség felbonthatatlan, és egy Jedi számára ily kapcsolat megengedhetetlen. Az érzelmi kötődés tilos. – Csúfondárosan felhorkant, és a szenátornő hálószobája felé pillantott. – És ne feledd, hogy ő egy politikus. S mint ilyen, megbízhatatlan.

– Ő nem olyan, mint a többi szenátor, mester – tiltakozott Anakin hevesen.

Obi-van alaposan végigmérte.

– Tapasztalataim szerint a szenátorok csak azokra fókuszálják a kedvességüket, akik támogatják a kampányukat, és még a demokrácia apró örömeiről is megfeledkeznek, csak hogy megkapják ezeket a támogatásokat.

– Elég a leckéből, mester! – Anakin mélyet sóhajtott. Hallotta már ezeket a megállapításokat épp elégszer. – Legalábbis a politikai tudományos leckékből. – Mestere nem túlságosan rajongott a Köztársaság politikájáért.

Obi-van ismét szóra nyitotta a száját, de Anakin udvariatlanul közbevágott.

– Kérlek, mester! – vetette oda hevesen. – Ráadásul általánosítasz. Én tudom, hogy Padmé…

– Amidala szenátor – helyesbített Obi-van szigorúan.

– …nem olyan – fejezte be Anakin. – És a főkancellár sem tűnik korruptnak.

– Palpatine egy politikus. Megfigyeltem, milyen ügyesen használja ki a szenátorok indulatait és előítéleteit.

– Szerintem jó ember – szögezte le Anakin. – Az ösztöneim csupa jót sugallnak róla.

A fiatal padavan hirtelen elhallgatott, a szeme tágra nyílt, arcára döbbent kifejezés telepedett.

– Én is érzem – lehelte Obi-van, és a két Jedi azonnal mozgásba lendült.

A hálószobában a kouhunok lassan, sietség nélkül tartottak az alvó Padmé nyaka és arca felé, és izgatottan csattogtatták a rágóikat.

– Weeeee-úúúúú! – sikoltotta R2-D2, észlelve a fenyegetést. A droid leadott egy sorozat vészjelzést, és egy fénysugarat vetített az ágyra, tökéletesen megvilágítva a százlábúakat, ahogy Obi-van és Anakin berontottak a szobába.

Padmé felébredt, a szeme kimeredt, és a lélegzete is elakadt a rémülettől, ahogy a gonosz kis teremtmények felágaskodva, sziszegve rávetették magukat.

Vagy legalábbis megpróbálták, merthogy Anakin abban a pillanatban ott termett, kék fényszablyája oda-vissza villant a takaró magasságában, és félbevágta mindkét kreatúrát.

– Droid! – harsogta Obi-van, és Anakin meg Padmé csak azt láttak, hogy az ablakhoz száguld. Ott, pontosabban odakint lebegett a távirányítású merénylő, mely épp ekkor húzta vissza fémcsápjait.

Obi-van nekirontott a redőnynek, és annak lapjait magával rántva kiugrott az ablakon, kitörve az üveget. Elrugaszkodás közben az Erőért nyúlt, megnyújtotta ugrása ívét, és rávetette magát a visszavonuló droid merénylőre. Súlya alatt a lebegő droid lényegesen megsüllyedt, de pillanatokon belül stabilizálta magát, és ott billegett a belé kapaszkodó Jedivel százemeletnyi magasságban.

Aztán elrepült, s magával vitte Obi-vant.

– Anakin? – zihálta Padmé. Amikor látta, hogy a fiú rámered, és látta kék szemének szenvedélyes villanását, összébb húzta hálóingét a vállain.

– Maradj itt! – utasította Anakin. – Vigyázz rá, Artu!

Aztán kirontott az ajtón, és épp csak meg tudott állni, hogy ne ütközzön bele a befelé igyekvő Typho kapitányba, két őrbe és a mögöttük igyekvő udvarhölgybe, Dorméba.

– Gondoskodjatok róla! – Ez volt minden, amit magyarázkodás helyett kipréselt magából, miközben elrobogott mellettük a turbólift felé.

 

A szondadroid sem volt védelmező rendszerek nélkül, s újra meg újra elektromos kisüléseket produkált a felületén, megcsipkedve Obi-van kezét.

A Jedi-lovag fogát összeszorítva leküzdötte a fájdalmat, mivel nem volt más választása, mint kapaszkodni. Tudta, hogy nem kellene lenéznie, mégis megtette, és látta a nyüzsgő várost messze-messze lent.

Egy újabb áramütéstől csaknem lebukfencezett abba a távoli forgatagba.

Ösztönösen, a következményekre nem is gondolva a Jedi végigtapogatta egyik kezével a droid felületét, megtalálta a fővezetéket, és kicibálta; megszüntetve ezzel az áramütéseket.

Csakhogy ezzel az energiaforrást is kiiktatta, mely a levegőben tartotta a droidot.

Zuhanni kezdtek, kőként hullottak alá a mélybe, és a különböző emeletek fényei stroboszkópként villogtak, ahogy elmaradtak fölöttük.

– Nem jó, nem jó! – dünnyögte Obi-van újra meg újra, és eszelős sietséggel próbálta visszacsatlakoztatni a vezetéket. Végül valahogy sikerült, a droid kijelzői ismét világítani kezdtek, és a kis fémkaszni meglódult. Obi-van kétségbeesetten kapaszkodott belé. A droid szinte semmi perc alatt újra beindította az áramütések sorozatát, ezzel csipkedve a Jedit, de nem tudta lerázni a makacs embert.

 

Anakin nem volt abban a hangulatban, hogy bevárja a turbóliftet. Elővillantotta fényszablyáját, és egyetlen jól irányzott vágással kinyitotta a liftajtót, bár a liftfülke még csak a közelében sem járt az ő emeletének. Anakin még arra se vesztegette az időt, hogy megállapítsa, fölötte van-e a fülke vagy alatta, egyszerűen csak beugrott az aknába, megragadta a támrudat egyik karjával, átkulcsolta a lábával, és pörögve csúszni kezdett lefelé. A tudata örvénylett, ahogy megpróbálta felidézni az épület elrendezését, és hogy melyik szinten voltak a különféle garázsok.

Hirtelen a hatodik érzéke, mely kapcsolatban állt az Erővel, veszélyre figyelmeztette.

– Hiiiiííííj! – üvöltötte, amikor lenézve a felé száguldó turbóliftet pillantotta meg.

Még szorosabban hozzátapadt a rúdhoz, nyitott tenyerét lefelé fordította, és egy rettenetes Erő-lökést küldött alulra, de nem azért, hogy a robogó fülkét lefékezze, hanem hogy visszafelé repítse magát az aknában, mindvégig a fülke előtt maradjon, míg elérte a megfelelő sebességet, aztán elengedte magát, és kiterülve rávetette magát a száguldó egység tetejére.

Újra aktiválta fényszablyáját, és átvágta a fülke tetőfedelét. A lift utasainak sikolyaival mit sem törődve Anakin feltépte a fedelet, s miközben lekapcsolta pengéjét, megragadta a nyílás szélét, és lebukfencezett a fülkébe.

– A garázsszint? – kérdezte a döbbent szenátoroktól, egy sullustaitól és egy embertől.

– Negyvenhetedik! – vágta rá az ember azonnal.

– Túlmentünk – tette hozzá a sullustai, figyelve a felvillanó emeletszámokat. – Már hatvanvalamennyinél járunk, és…

De az apró termetű szenátor nem fejezhette be. Anakin rácsapott a „fék” gombra, és mivel az nem állította meg őket elég gyorsan, újra az Erőért nyúlt, és azzal kényszerítette a mechanizmust még erőteljesebb fékezésre.

Mindhárman a padlóra zuhantak a hirtelen megállástól; a sullustai alaposan megütötte magát.

Anakin rácsapott a liftajtóra, üvöltve, hogy nyíljon már ki. Egy kéz érintette a vállát, és amikor megfordult, azt látta, hogy az ember szenátor egy ujját magasra tartva inti őt, a buzgó, ifjú Jedit türelemre.

Aztán a szenátor ugyanazzal az ujjával megnyomott egy gombot a panelen, és a turbólift ajtaja félresiklott.

Anakin jámbor mosollyal, egy vállrándítás kíséretében hasra vetette magát, és átpréselte testét a szűk résen, hogy aztán leszökkenjen a folyosóra. Eszeveszetten elszáguldott baka, aztán jobbra, végül kiszúrt egy balkont, mely a parkolószinthez csatlakozott. Kirohant, átvetette magát a korláton, és egy sor parkoló suhanó közé pottyant. Az egyik sárga, pisze orrú suhanó nyitva állt, Anakin belecsusszant, beindította, és elzúgott, el a teraszról, aztán fel, fel, egyre feljebb, egyenesen a fölötte áramló forgalom felé.

Miközben emelkedett, megpróbálta betájolni magát. Az épület melyik oldalán lehet? És Obi-van melyik oldalon tűnt el? És miféle irányba menekült a szondadroid?

Miközben mindezt megpróbálta kiokoskodni, Anakin rádöbbent, hogy csupán kétféle módon juthat Obi-van nyomába. Vak szerencsével, vagy…

A padavan ismét az Erő után nyúlt, és azt az érzetet kereste benne, mely az ő Jedi-mesterét azonosította.

 

Zam Wesell a suhanója oldalának támaszkodott, és türelmetlenül dobolt kesztyűs ujjaival öreg járgánya tetején. Túlméretezett, arcvédős, lila sisakot viselt, melyen csupán egy kicsi, háromszög alakú rés volt a szemének, ám amíg ily módon eltakarta feltételezhetően szép arcát, testhez tapadó öltözéke tökéletesen kiadta nőies domborulatait.

Azonban most nem sokat törődött ezzel, mivel ebben a mostani speciális megbízatásban csak az volt a dolga, hogy benne legyen. Néha kapott olyan feladatokat, melyekben a női külső rettentő nagy előnyére szolgált, mivel kihasználhatta a hímek nyilvánvaló gyenge pontját, hogy a közelükbe kerüljön.

Most a női csáberőnek nem sok hasznát látta volna, és ezt Zam is tudta. Ez alkalommal egy nőt kellett meggyilkolnia, egy szenátornőt, méghozzá egy jól védett személyt, akinek őrei ragaszkodtak hozzá, és úgy óvták, akár egy anya a gyermekét. Zam kíváncsi volt, vajon mivel vívta ki ez a nő a megbízói haragját.

Vagy legalábbis felvetődött benne ez a gondolat, mint ahogy néhányszor már felvetődött, mióta Jango felbérelte a szenátornő meggyilkolására. De egy profi bérgyilkos sosem engedhette, hogy gondolatai ilyen ösvényeken járjanak. Nem az ő dolga. Ő nem az erkölcsi mércéje senkinek, nem az ő dolga megítélni a megbízatása értékét, annak igazságosságát vagy igazságtalanságát; ő csupán egy eszköz, bizonyos értelemben csak egy gép. Megbízói kezének meghosszabbítása, semmi több.

Jango meghagyta, hogy ölje meg Amidalát, tehát megöli Amidalát, visszarepül, begyűjti a járandóságát, és nekilát a következő megbízatásnak. Tiszta és egyszerű.

Zam el sem akarta hinni, hogy a robbanószerkezet, melyet sikerült elrejtenie a leszállóplatformon, nem végezte el a dolgát, de megszívlelte ezt, és megértette, hogy Amidala szenátor gyenge pontjait nem könnyű megtalálni és kiaknázni.

Az alakváltó rácsapott öklével a suhanója tetejére. Gyűlölte, hogy külső segítséghez kellett folyamodnia, egy szondadroidot kellett beszereznie, hogy elvégezze a munkát, amit szívesebben végzett volna el személyesen.

Csakhogy most a hírek szerint Jedik védelmezik Amidalát, és Zam nem sok kedvet érzett ahhoz, hogy harcba keveredjen az egyik ilyen bosszantó fanatikussal.

Bepillantott a suhanó belsejébe, a műszerpultba épített időkijelzőre, és zordan bólintott. A munka mostanra elvégeztetett. A mérges kouhunok minden valószínűség szerint célba jutottak, és a fullánkos farkak egyetlen karcolása is bőven elég.

Zam kiegyenesedett, érzett valamit, valami megmagyarázhatatlan kényelmetlenséget.

Meglepett (vagy rémült?) kiáltást hallott, körülpillantott, és a szeme tágra nyílt a sisak háromszög formájú szemrése mögött. Zavart megrökönyödéssel nézte, amint a szondadroidja, a programozott gyilkosa cikcakkban közeledik Coruscant toronyszerű épületei között, s egy Jedi-köpenyes emberi alak csüng le róla! Zam ijedtsége csökkent, és a mosolya szélesedett, amikor azt látta, hogy a droid heves védekezőakciókba kezd, mivel erre jól beprogramozták. Nekicsattant a közeli épület oldalának, hogy lerepítse magáról a Jedit, és amikor ez nem jött be, az okos droid visszasiklott a forgalmi sávba, rárepült egy suhanóra, közvetlenül a jármű fúvókái mögé.

A Jedi vergődött, a testét rángatta, és valahogy sikerült elkerülnie a lángokat, míg végül a droid elröppent oldalra, hogy másfajta taktikával próbálkozzon. Alacsonyan suhant az egyik épület teteje fölött.

Zam szeme még inkább tágra nyílt, ahogy a látványosságot bámulta. Igazán lenyűgözte az a mód, ahogy a Jedi, nem hagyva lesodortatni magát, veszettül kalimpált a lábával, és valósággal futott a tetőn, miközben a droid vonszolta magával. Ó, de jól csinálta!

A fejvadász igazán jól szórakozott, de a jóból is megárt a sok.

Zam benyúlt a suhanójába, egy hosszú csövű sugárvetőt húzott elő, laza mozdulattal a vállához emelte, és célzott. Kilőtt egy hosszú sorozatot, és lövedékek csapódtak be és süvítettek a Jedi és a droid körül.

Zam kipillantott a nézőkéje mögül, és megrökönyödve látta, hogy az ördöngös férfi valahogy megúszta a lövéseket; vagy félrelendült előlük, vagy pedig – tűnődött a nő – Jedi-ereje révén eltérítette azokat.

– Na, ezt kapd el! – mormolta a fejvadász, és újra vállhoz emelte karabélyát. A célkeresztben a Jedi mellkasát látta, s csupán egy parányit emelt a csövön, mielőtt meghúzta a ravaszt.

A szondadroid szétrobbant.

A Jedi elrepült valahová.

Zam sóhajtott, vállat vont, és győzködte magát, hogy a látványos műsor megérte a szondadroid árát. És remélhetőleg a diadal is. Ha Amidala szenátor holtan hever a szobájában, akkor ez a kiadás tényleg jelentéktelen semmiség, mert ez a vérdíj több, mint amennyit Zam valaha bárkiért is kapott.

A fejvadász visszarakta a karabélyt a suhanóba, aztán lehajolva ő maga is bebújt, majd elzúgott, és beleolvadt a lüktető coruscanti forgalomba.

 

Obi-van sikoltva zuhant tíz vagy húsz emeletet. Ez alkalommal semmi sem akadt Jedi-repertoárjában, ami megmenthette volna. Eszeveszetten nézelődött, de nem látott semmit a közelben, sem kapaszkodót, sem egy teraszt, sem vaskos, párnázott ponyvákat.

Semmit. Csak újabb ötszáz emeletet a talajig.

Megpróbálta meglelni nyugalmát, próbált belehullani az Erőbe, és elfogadni ezt a nem várt végzetet.

Ám ekkor egy suhanó libbent mellé, és engedetlen padavanja pimasz vigyorát pillantotta meg, és Obi-van soha életében nem örült még ennyire ennek a látványnak.

– Stoppolni általában a platformon szokás – tájékoztatta Anakin, és elég közel vitte a suhanót, hogy Obi-van megragadhassa. – Mindenesetre ez eléggé újszerű. Figyelemfelkeltő.

Obi-vant túlságosan lefoglalta, hogy bemásszon az utasülésre, és nem vágott vissza. Végül elhelyezkedett Anakin mellett.

– Majdnem elvesztettelek – jegyezte meg a padavan.

– Elég a tréfából. Mi tartott ilyen sokáig?

Anakin hátradőlt az ülésében, a nyitott suhanó ajtajára könyökölt, és igyekezett nagyon lazának látszani.

– Tudod, mester – vetette oda hetykén –, nem találtam olyan járgányt, ami igazán tetszett. Nyitott tetejűt, természetesen, és olyat, ami elég gyors, hogy utolérje a te száguldó droidodat. És ráadásul, tudod, keresgélnem kellett a megfelelő színűt…

– Ott van! – kiáltotta Obi-van, és egy közeli suhanóra mutatott, felismerve azt a járművet, amely mögül a bérgyilkos lőtt rá. Az jóval fölöttük száguldott, de Anakin keményen beletaposott a gázba, felkapta a suhanójuk orrát, és rátapadt a mutatott járgányra.

Szinte ugyanabban a pillanatban egy kar nyúlt ki a másik suhanó nyitott ablakán, sugárvetővel a kézben, és megeresztett feléjük egy sorozatot.

– Ha csak feleannyi időt töltenél vívásgyakorlással, mint élcelődéssel, ifjú padavan, Yoda mesterrel felérő vívó lehetnél! – mondta Obi-van, majd alábukott, és többször is az ajtónak csapódott, miközben Anakin éles, kitérő manőverezésbe kezdett.

– Szerintem már vagyok.

– Csak szeretnéd, ifjú padavanom – vágott vissza Obi-van. Felsikkantott, és ösztönösen az arca elé kapta a karját, ahogy Anakin összevissza cikázott a forgalomban, épp csak elkerülve néhány járművet. – Óvatosan! Lassíts, hé! Tudod, mennyire utálom, amikor ezt csinálod!

– Bocs, elfelejtettem, mennyire nem szeretsz repülni, mester! – mondta Anakin, és a hangja emelkedett, ahogy hirtelen lefelé rántotta a suhanót, hogy kitérjen egy újabb sugárnyaláb elől, amelyet a makacs fejvadász lőtt ki rájuk.

– A repülés nem zavar – kiáltotta Obi-van. – De amit te művelsz, kész öngyilkosság! – Szavai csaknem a torkában szorultak, a gyomrával együtt, merthogy Anakin élesen jobbra rántotta a kormányt, aztán lefelé, majd beletaposott a fékbe, visszahúzta a járgányt balra, felrántotta az orrát, vissza a forgalmi sávba, a fejvadász mögé látótávolságba… hogy épp láthassa, amint újabb lövedékek suhannak feléjük.

Aztán a fejvadász hirtelen oldalra rántotta járművét, és a két tágra nyíló szemű Jedi szinte egyszerre ordított fel, ám ordításukat elnyomta annak a munkásvonatnak a robaja, mely keresztben zúgott el szinte előttük.

Obi-van ismét szájában érezte az epéjét, de Anakinnak valahogy sikerült elkerülnie a vonatot, és felbukkannia a túloldalon. Obi-van a padavanjára pillantott, és azt látta, hogy nyugodt, közönyös pózban vezet tovább.

– Tudod, mester, hamarabb repültem, mint ahogy járni megtanultam – közölte Anakin huncut mosollyal. – Ebben nagyon jó vagyok.

– Lassíts! – utasította Obi-van olyan hangon, mely arra utalt, hogy a tiszteletre méltó Jedi-lovag hányni készül.

Anakin nem törődött vele, és vad sebességgel zúgott el egy sor hatalmas kamion mellett a bérgyilkos nyomába. Körbe-körbe száguldottak, élesen levágva a sarkokat a forgalmi sáv fölött, alatt és az épületek körül, és a bérgyilkos suhanóját egy pillanatra sem veszítették szem elől. Anakin nem kímélte a járművét, szinte súrolta az épületeket.

– Nem bír lerázni – hencegett. – Kezd kétségbeesni.

– Remek – felelte Obi-van szárazon. Aztán felsikoltott, amikor a követett suhanó beszáguldott egy alagútba. – Ó, várj! Ne menj be utána!

Anakin azonban beszáguldott, aztán már ki is röppent, mivelhogy egy hatalmas vonat robogott a nyomában, és Obi-van majdnem olyan hangosan sikoltott, mint ahogy a vonat dudált.

– Tudod, mennyire utálom, amikor ezt csinálod!

– Bocs, mester – felelte Anakin nem túl meggyőző őszinteséggel. – Ne aggódj! Ez a fickó most már bármelyik percben kinyírhatja magát!

– Hagyd, hogy ne velünk együtt tegye – javasolta Obi-van.

Látták, amint a bérgyilkos ismét felröppen a forgalomba, és beszáguld szembe egy zsúfolt egyirányú sávba.

Anakin is behajtott mögötte.

Mindkét suhanó vad cikcakkban száguldott szembe a forgalommal, eszelős iramban, s közben néha-néha az üldözött visszalőtt. Aztán váratlanul a bérgyilkos meredeken felfelé száguldott, szűk ívet írt le, és a két Jedi mögé került.

– Ez szép volt! – dicsérte meg Anakin. – De ez is.

Beletaposott a fékbe, hátramenetbe váltott, és a másik suhanó odavillant melléjük.

És a bérgyilkos máris tüzelni kezdett Obi-vanra.

– Mit művelsz?! – üvöltötte Obi-van. – Ez szétlő engem!

– Hát igen – ismerte el Anakin, és vadul próbált elmanőverezni. – Ez nem jött be.

– Szép, hogy elismered. – Obi-van oldalra vetette magát, majd előrebillent, ahogy a suhanójuk hirtelen zuhanni kezdett. Anakin pont a bérgyilkos járműve alá vitte.

– Itt nem lövöldözhet ránk – gratulált magának a padavan, de a mosolya csupán addig tartott, amíg fel nem ismerte ellenfele új taktikáját. A bérgyilkos kizúgott a forgalmi sávból, és egyenesen egy épület felé száguldott, méghozzá úgy, hogy a járműve alja szinte súrolja a tetőt.

Obi-van Anakin nevét akarta kiáltani, de a száján más jött ki:

– Ananananaaaaaa…

A padavan azonban uralta a helyzetet, befékezett, felrántotta a suhanó orrát, és szinte az ereszt súrolva elzúgott a tető felett.

Szinte abban a pillanatban újabb akadállyal találták szembe magukat: egy hatalmas jármű közeledett alacsonyan és lassan.

– Landol! – kiáltotta Obi-van, és amikor Anakin nem reagált, hozzátette: – Rajtunk!

Bár ez inkább így hangzott: „rajtuuuuuuuuuuuuuu”, mivel Anakin oldalra rántotta gépüket, és befordult egy saroknál, elsodort egy zászlórudat, s magával ragadta a vaskos szövetet.

– Szedd le! – mondta a látszólag rendíthetetlen padavan, és a leszaggatott zászló felé biccentett, amely rátekeredett a suhanó elülső légfúvókájára.

-Mi?

– Szedd le a zászlót! Csökken a meghajtás! Siess!

Az orra alatt motyogva Obi-van kimászott az utastérből az elülső fúvókákhoz. Veszélyesen kihajolt, lerángatta a zászlót, és erre a suhanó úgy meglódult, hogy a Jedi-lovag csaknem kizuhant.

– Ne csináld! – sikoltotta. – Tudod, mennyire utálom, amikor ezt csinálod!

– Ezer bocs, mester.

– Az erőmű felé tart – közölte Obi-van. – Csak lassan! Veszélyes megközelíteni azokat az energiapóznákat.

Anakin elzúgott az egyik oszlop mellett, és egy hatalmas energiakisülés sercegtette meg körülöttük a levegőt.

– Lassíts! – parancsolta Obi-van. – Lassíts le! Ne menj keresztül azon a…

Anakin azonban épp ezt tette; cikázott balra, jobbra, balra.

– Mit csinálsz?

– Bocs, mester.

Energiakisülések sercegtek körülöttük. Jobbra, balra, ismét jobbra, fel, még feljebb, le és körbe, és valahogy kijutottak a túloldalon.

– Ez szép volt! – ismerte el Obi-van.

– Őrültség volt! – helyesbített Anakin csikorogva. Az idősebb Jedi rápillantott, és látta, hogy a padavanja arca szinte bezöldült, és ekkor a kezébe temette fejét, és felnyögött.

– Most elkapjuk! – jelentette be Anakin. A bérgyilkos besiklott az előttük emelkedő két épület közé.

Anakin befordult a sarkon, és szemközt találta magát üldözöttjével, aki elállta útját. A bérgyilkos kihajolt az ajtón, és célra tartotta karabélyát.

– A francba! – jegyezte meg a padavan.

– Állj! – kiáltotta Obi-van, és mindketten előrebillentek, ahogy egy sorozat lézerlövedék záporozott rájuk.

– Nem! – csikorogta Anakin. – Megcsináljuk.

És tövig nyomta a gázt.

Lefelé vitte suhanóját, és szinte súrolta a másik járművet, ahogy elzúgott alatta, aztán élesen felfelé húzott, és beszáguldott egy épület szűk nyílásán. Ám ott csövek sorakoztak, és nem látszott alagút, melyen simán át lehetett volna röppenni a suhanóval. Oldalra sodródtak, hol az egyik falnak, hol a másiknak súrlódtak, csaknem belerohantak egy hatalmas vaskonzolba, és megcakkoztak néhány tartóbordát. Az egyik megsértett vezetékből hatalmas, tüzes gázlabda szökkent elő, amely csaknem felemésztette őket, és az azt követő ellenőrizhetetlen pörgésben lepattantak egy másik épületről, aztán a suhanó leállt.

Anakin hunyorgott, várta a szitkok áradatát, de amikor végül Obi-vanra pillantott, azt látta, hogy a Jedi rezzenéstelen tekintettel mered maga elé, és egyre azt mondogatja:

– Őrült vagyok, őrült vagyok, őrült vagyok… – és újra meg újra.

– De összejött – kockáztatta meg Anakin. – Megcsináltuk.

– Dehogy jött össze! – üvöltött rá Obi-van. – Leálltunk. És te majdnem kinyírtál minket!

Anakin lepillantott a kezére meg a testére, és az ujjait hajlítgatta.

– Szerintem még élünk. – Elvigyorodott, így próbálván csillapítani a dühöngő mestert, Obi-van azonban úgy nézett ki, mint aki rögtön szétrobban.

– Ostobaság volt! – bömbölte.

Anakin vadul dolgozott, próbálta beindítani a suhanót.

– Összejöhetett volna – tiltakozott félénken. Magabiztos kifejezése némileg erősödött, amikor a suhanó motorja ismét zümmögni kezdett.

– De nem jött össze! És most szem elől vesztettük!

Obi-van jóformán még be sem fejezte, amikor egy sorozat lézerlövedék csapódott be körülöttük, és a robbanások ereje megrázta alattuk a járművüket. Mindketten felpillantottak, és látták az elzúgó bérgyilkost.

– Dehogy vesztettük – mosolygott Anakin. Felrántotta a suhanója orrát, és ettől a heves startolástól mindketten az ülésükbe préselődtek. Füstölgő, szállongó roncsdarabok között zúgtak keresztül, a suhanójukon itt-ott kicsinyke tüzek lángoltak, és Obi-van csapkodva próbálta oltani azokat.

Ismét ott száguldottak a menekülő bérgyilkos mögött a fő forgalmi sávokban, ide-oda cikázva a szembejövő járművek elől. Előttük a merénylő élesen befordult balra két épület közé, és Anakin azonnal reagálva elzúgott jobbra és felfelé.

– Mit csinálsz? – képedt el Obi-van. – Ő a másik irányba ment.

– Erre rövidebb, azt hiszem.

– Hogy érted azt, hogy „azt hiszed”? Hogyhogy rövidebb? Hiszen épp az ellenkező irányba ment! Elvesztetted!

– Mester, ha tovább loholunk a nyomában, az a fickó szénné égve végzi – próbálta megmagyarázni Anakin. – Személy szerint én nagyon szeretném megtudni, ki ő és hogy kinek dolgozik.

– Aha – felelte Obi-van gúnytól csöpögő hangon. – Szóval ezért megyünk az ellenkező irányba.

Anakin még feljebb vitte a gépet, tett egy félkört, végül egy helyben lebegtek nagyjából ötvenemeletnyi magasságban.

– Nos, elvesztetted – mondta Obi-van.

– Mélységesen sajnálom, mester – felelte Anakin. És megint csak nem igazán tűnt meggyőzőnek, mintha csak azért mondaná ezt, mert Obi-van ezt várja el tőle, és nem akar újabb letolást. A Jedi-lovag keményen rámeredt, készen rá, hogy megrója, ám azt látta, hogy Anakin erősen összpontosít, és halkan számol.

– Bocsáss meg egy pillanatra – mondta a padavan. Felállt, és Obi-van legnagyobb elképedésére kilépett a suhanóból.

Obi-van kihajolt a suhanó oldalán, lefelé bámult, és látta, amint Anakin zuhan – megközelítőleg öt emeletet, aztán egy arra száguldó ismerős suhanó tetején landol.

– Gyűlölöm, amikor ezt csinálja! – suttogta Obi-van, és hitetlenkedve ingatta a fejét.

 

Zam Wesell az épületek közvetlen közelében suhant, a legszélső fő forgalmi sáv mentén. Nem tudta, hogy a szondadroid sikerrel teljesítette-e küldetését, de igen kellemesen érezte magát e pillanatban, lévén hogy túljárt a két Jedi eszén.

Hirtelen a suhanója megbillent egy becsapódó súly alatt. Először azt hitte, sugárlövedék találta el, de aztán, miközben a találat okozta sérülés nyomait kereste, rájött, hogy a „lövedék” – egy ember – valahogy ráugrott a suhanójára.

Zam visszavett a sebességből, aztán teljes erejéből beletaposott a gázba, és a jármű meglódult. A hirtelen gyorsulás csaknem lerepítette Anakint a suhanó tetejéről, hátracsúszott egészen a farokig, de ott makacsul megkapaszkodott, és Zam legnagyobb csalódására kúszni kezdett az utastér irányába.

Zam vicsorogva, keményen a fékbe taposott, és Anakin átcsusszant és bukfencezett fölötte.

De a makacs ifjú Jedi elkapta a suhanó iker első villáinak egyikét, és most abban kapaszkodott.

Zam gyorsított, kidugta sugárvetőjét az ablakon, és egy sorozat lövedéket küldött nagyjából Anakin irányába. Azonban rossz szögben tartotta a fegyvert, és egyetlen lövés sem talált. És a fiú már jött is, makacs elszántsággal kapaszkodott vissza a suhanó tetejére, dacára Zam összes manőverének, mellyel lerázni próbálta. Hirtelen egy rövid időre visszanyerte eredeti clavdita formáját, ahogy elvesztette összpontosítását, de aztán gyorsan magához tért.

A fejvadász szitkokat mormolt, és visszalibbent a forgalomba, miközben próbált kiötleni néhány tervet, hogyan szabaduljon meg az idegesítő Jeditől. Újra megkezdte vad cikázását a forgalomban, és eljátszott a gondolattal, hogy egészen közel röppen valami súlyosabb járműhöz, olyan közel, hogy annak fúvókái leégessék a suhanója tetejét.

Már csaknem eldöntötte, hogy ezt teszi, amikor hirtelen fénylő kék energiapenge fúrta át az utastér plafonját, és a hegye lecsusszant mellé. Felnézett, és látta, hogy a makacs Jedi lyukat vág a tetőn.

Odafordult, és lőtt. Aztán ismét. Végül nagy megkönnyebbülésére egy lövedék kiütötte a fénykardot a Jedi kezéből; ámbár hogy a kezet találta-e el vagy csak a fegyvert, azt nem tudta volna megmondani.

 

Obi-van pont akkor pillantotta meg Zam suhanóját, melynek tetején Anakin kapaszkodott, amikor a fénykard kihullott a padavan kezéből.

Obi-van a fejét ingatta, és az utca felé fordította a suhanóját, olyan szögben, hogy elé tudjon vágni annak a másiknak.

 

Anakin keze bukkant fel a nyílásban, és Zam célba vette a sugárvető pisztolyával. A fiú azonban nem nyúlt érte, csak tartotta kinyújtott kezét, és mielőtt a nő meghúzhatta volna a ravaszt, valami láthatatlan erő kicsavarta a kezéből a fegyvert, és a Jedi markába röpítette.

– Nem! – üvöltötte a fejvadász, és megrökönyödve bámulta. Az irányító műszereket elengedve felágaskodott az ülésben, és kétségbeesetten megragadta a pisztolyt mindkét kezével. Viaskodtak a fegyverért, és közben a suhanó jobbra-balra kacsázott. Aztán a pisztoly elsült, nem találta el egyiküket sem, de lyukat ütött a suhanó padlójába, és elszakított valami fontos vezetéket.

A suhanó oldalra billent, és bár Zam kétségbeesetten rávetette magát a műszerpultra, reménytelenül küzdött.

Zuhantak és pörögtek, oldalra és előre egyaránt. Mindketten sikoltva kapaszkodtak az életükért, miközben spirálban zúgtak az utca irányába.

Végül, az utolsó lehetséges másodpercben Zamnak sikerült annyira úrrá lenni a gépén, hogy földrengető becsapódás helyett szikrazáport szórva csúsztak végig Coruscant szegényes városrészének töredezett kövezetén.

A suhanó felpattant, az élére állt, majd becsapódva megállt. Anakin lerepült a tetejéről, és hosszan tovagurult az utcán. Amikor végül megállapodott, látta, amint a bérgyilkos kiugrik a suhanóból, és futni kezd az utcán, így hát valahogy feltápászkodott, és indult, hogy kövesse.

A toccsanás, ahogy egy mocskos tócsába lépett, ráébresztette Anakint a durva valóságra. Ez itt a Coruscant gyomra, a bűzös, mocskos utcaszint. Lassított – a bérgyilkos már úgyis eltűnt a szeme elől –, és kíváncsian körülnézett, szemügyre véve a legváltozatosabb formájú, nem emberi létformákat. A padavan felhúzta az orrát meglepetésében és hitetlenkedésében, látván, hogy ezek a lények guberálnak végestelen-végig az utcán.

Sietve lerázta magáról a látványt, mert eszébe jutott, miért van itt; hogy gondoskodjon Padmé biztonságáról. A szépséges nabooi szenátornőre gondolva az ifjú Jedi megtáltosodva rohant a romos mellékutcán, és ismét megpillantotta a bérgyilkost, amint áttört az útját állók tömegén. Anakin a nyomába vetette magát, ellökdöste az útjába kerülőket, de a tömegben nem sokkal jutott közelebb hozzá.

Az utolsó pillanatban fedezte fel, hogy a sisakos gyilkos beront egy épület bejáratán.

Anakin végre áttört a tömegen, és látta, hogy egy kaszinó reklámja világít a homlokzaton. Eltántoríthatatlanul lódult az ajtó felé, de aztán megtorpant, mert Obi-van kiáltását hallotta.

Ismerős sárga jármű suhant le, és megállapodott az útpadka mellett.

– Anakin! – Obi-van sietett az ifjú Jedi felé, és Anakin elejtett fényszablyáját tartotta a kezében.

– Abba a klubba ment be a nő, mester!

Obi-van csettintett a kezével a levegőben, hogy megnyugtassa padavanját, és elkerülte a figyelmét, hogy Anakin „nő”-nek titulálta üldözöttjüket.

– Türelem! – intette. – Használd az Erőt, Anakin! Gondolkodj!

– Sajnálom, mester.

– A fickó elrejtőzni akar ott, nem tovább futni – indokolta meg Obi-van.

– Igen, mester.

Obi-van odanyújtotta a fényszablyát tanítványa felé.

– Legközelebb próbáld nem elveszíteni.

– Sajnálom, mester.

Obi-van azonban elhúzta a becses fegyvert, amikor Anakin érte nyúlt, és elkapta a fiatal padavan pillantását szigorú tekintetével.

– A Jedinek a fényszablyája a legbecsesebb tulajdona.

– Igen, mester. – Anakin újra a fényszablyáért nyúlt, Obi-van azonban ismét elhúzta, és nem engedte el Anakin tekintetét sem.

– Magánál kell tartania azt mindenkor.

– Tudom, mester – válaszolta Anakin némi bosszúsággal a hangjában.

– Ez a fegyver az életed.

– Már hallottam ezt a leckét.

Obi-van ismét odanyújtotta a fegyvert, és végre a tekintete is megenyhült. Anakin elvette fényszablyáját, és az övébe csúsztatta.

– De te nem tanultál semmit, Anakin – mondta a Jedi-lovag, és elfordult.

– Én próbálok, mester.

Őszinteség csengett a fiú hangjában, ezt Obi-van tisztán felismerte, és talán egy csekély sajnálkozás is, és ez eszébe juttatta Obi-vannak azokat a nehézkes körülményeket, ahogy Anakin bekerült a Rendbe. Túlságosan idős volt már, csaknem tízéves, és Qui-gon mester engedély nélkül, a Jedi Tanács jóváhagyása nélkül fogadta tanítványává. Yoda mester potenciális veszélyt látott az ifjú Anakin Skywalkerben. Soha senkivel nem találkoztak még, akiben ilyen hatalmas volt az Erő, mármint pusztán potenciális értelemben. De a Jedi Rend általában a lehető legfiatalabb kortól kezdte a kiképzést. Az Erő túlságosan hatalmas eszköz – nem, nem eszköz, és épp ez a gond. Egy oktalan Jedi eszközként használja az Erőt, és ez lesz a végzete. De egy igazi Jedi megérti, hogy az Erő egy közelítő úton haladó társ, s közös ösvényük találkozik az igazi harmóniához, és a megértéshez.

Miután Qui-gon halálát lelte egy Sith Lord keze által, a Jedi Tanács újra átgondolta a döntést Anakin ügyében, és engedélyezte a kiképzést, s így Obi-van teljesíthette Qui-gonnak tett ígéretét, miszerint gondjaiba veszi a tehetséges fiúcskát. A Tanács azonban habozott, és nyilvánvalóan nem repesett az örömtói. Yoda szinte rezignáltnak tűnt, mintha ez olyan ösvény lenne, amelyet nem lehet elkerülni, mintsem olyan, amelyre önként és buzgón lépnének. Mert a pletykák azt suttogták, Anakin a Kiválasztott, aki megteremtené az egyensúlyt az Erőben.

Obi-van nem igazán tudta, mit jelent ez, és enyhén megborzongatta. Felnézett Anakinra, aki türelmesen álldogált, megilletődve a letolás után, és elégedettséggel töltötte el a látvány, ez a hihetetlenül rokonszenves, kissé önfejű és nyilvánvalóan vakmerő fiatalember.

Csupán azért rejtette el mosolyát, mivel nem tett volna jót Anakinnak, ha megtudja, hogy ilyen könnyen megbocsátották elsietett cselekedeteit és fegyvere elvesztését.

Obi-van köhécselésnek álcázta kuncogását. Végül is ő talán nem ugrott ki gondolkodás nélkül egy ablakon száz emelet magasságban a Coruscant utcaszintjétől?

A Jedi-mester belépett a kaszinóba. Idegenek és emberek keveredtek a füstös helyiségben, mindenféle színű italokat szürcsölgettek, és egzotikus növényekkel megtömött egzotikus pipákkal pöfékeltek. Számos köpeny alatt fegyver domborodott, és ahogy a két Jedi körülpillantott, megértették, hogy az összes jelenlévő potenciális veszélyt jelentett.

– Miért is gondolom, hogy egyszer a halálomat okozod? – kiabálta túl a lármát Obi-van.

– Ne mondj ilyet, mester! – felelte Anakin komolyan, és hevessége meglepte Obi-vant. – Téged apámként tisztellek. Szeretlek, és nem akarok fájdalmat okozni neked.

– Akkor miért nem hallgatsz rám sosem?

– Mostantól fogok – fogadkozott buzgón Anakin. – Szófogadóbb leszek. Megígérem.

Obi-van bólintott, és körülpillantott.

– Látod valahol a fickót?

– Szerintem az a „fickó” egy nő.

– Akkor légy még sokkal óvatosabb! – horkant fel Obi-van.

– És szerintem alakváltó – tette hozzá Anakin.

Obi-van a tömeg felé biccentett.

– Menj, keresd meg! – És máris elindult az ellenkező irányba.

– Hova mégy, mester?

– Egy italért – jött a kurta válasz.

Anakin meglepetten hunyorogva látta, hogy mestere valóban a bárpult felé tart. Csaknem megindult utána, hogy tovább faggassa, de eszébe jutott a letolás, amit az imént kapott, és az ígérete, hogy szófogadóbb lesz, s hogy mindenben engedelmeskedik a mesterének. Megfordult, és keresztülvágott a tömegen, próbálva megőrizni nyugalmát a rámeredő tekintetek kereszttüzében, melyek legtöbbje nyilvánvaló gyanakvással szemlélte, mások leplezetlen ellenségességgel.

Obi-van figyelte őt egy darabig a szeme sarkából. Odaintett a mixernek, aztán nézte, ahogy egy poharat raknak eléje, amelybe borostyánszínű folyadékot töltenek.

– Nem veszel pár halálrudat? – hallatszott egy mély torokhang oldalról.

Obi-vannak oda sem kellett fordulnia, hogy szemügyre vegye a beszélőt, akinek fekete sörényéből két antenna kunkorodott fel csavart szarvként.

– Senkinek sincsenek jobb halálrúdjai, mint Elan Sleazebagganónak – tette hozzá a nyomorult tökéletesen gonosz vigyorral.

– Nem akarsz; halálrudakat eladni nekem – közölte a Jedi, alig észrevehetően csettintett, és az Erő súlyát vitte a hangjába.

– Nem akarok halálrudakat eladni neked – ismételte Elan Sleazebaggano engedelmesen.

A Jedi ismét csettintett.

– Haza akarsz menni, hogy átgondold az életed.

– Haza akarok menni, hogy átgondoljam az életem – értett egyet készségesen Elan, majd megfordult, és lassan elcammogott.

Obi-van felhajtotta az italát, és intett a mixernek, hogy töltse tele még egyszer.

Nem sokkal arrébb a tömegben Anakin fürkészve nézelődött. Valami nem tetszett neki – de persze hogyan is érezhette volna jól magát ezen a nyomorúságos helyen? Valamiféle megérzés nyomasztotta; sokkal több gonoszságot érzékelt, mint amire egy ilyesfajta helyen számítani lehetett.

Igazából nem látta a sugárvető pisztolyt, ahogy kicsusszan a tartójából, nem látta, ahogy a látszólag gyanútlan Obi-van irányába emelkedik.

De megérezte…

Anakin megperdült, mint ahogy Obi-van is, és látta, amint a mestere kezében fénykard villan, és gyönyörű, kecses ívet ír le. Szinte lassított mozgásnak tűnt Anakin számára, bár természetesen Obi-van halálos gyorsasággal és precizitással csapott le, s pengéje, mely ugyanolyan kék volt, mint Anakiné, kurta, függőleges félkört tett meg, majd egy másikat az ellenfele felé. Az orgyilkos nő – és immár egyértelműen kitűnt, hogy nő, mivel nem viselte a sisakját – felsikoltott a fájdalomtól. Keze még mindig markolta a sugárvető pisztoly markolatát, a padlóra hullva, könyökből levágva.

A helyiség megelevenedett. Ahogy Anakin Obi-vanhoz rohant, a bár törzsvendégei dühösen felugráltak.

– Nyugi! – kiáltotta Anakin, és ujjaival csettintett a levegőben, telítve hangját az Erő hatalmával. – Hivatalos ügy. Igyatok tovább!

Fokozatosan, nagyon lassan, a bár visszazökkent korábbi atmoszférájába, s a beszélgetések újra kezdődtek. Obi-van látszólag mit sem törődve ezzel, intett Anakinnak, hogy segítsen, és együttes erővel kivonszolták a bérgyilkost az utcára.

Gyengéden leengedték a járdára, és amint kezdett magához térni, Obi-van bekötözte megcsonkított karját.

A nő állatiasan morgott és hunyorgott kínjában, és egész idő alatt gyűlölködve meredt a két Jedire.

– Tudod, ki az, akit megpróbáltál megölni? – kérdezte tőle Obi-van.

– A nabooi szenátor – vetette oda Zam Wesell tényszerűen, mintha mit sem számítana.

– Ki bérelt fel?

A nő merőn bámulta.

– Ez csak egy munka.

– Mondd meg! – követelte Anakin, és fenyegetően előrelépett.

A kemény fejvadász meg se rezzent.

– A szenátor hamarosan úgyis meghal mindenképp – felelte. – Ez nem ért véget velem. Azért a díjért, amit érte kínálnak, sorba fognak állni a fejvadászok, hogy megkaphassák a munkát. És a következő nem követi majd el ugyanazt a hibát, amit én.

Bármilyen kemény volt is, hangos nyögéssel fejezte be.

– Ez a seb több ellátásra szorul, mint amire itt képes vagyok – magyarázta Obi-van nyilvánvaló aggodalommal Anakinnak, de, még ha törődött is ezzel a fiatalember, nem mutatta.

Dühös képpel hajolt előre.

– Ki bérelt fel? – kérdezte ismét, és ahogy folytatta, az Erő minden hatalmát belesűrítette követelésébe, s ennek nagysága még Obi-vant is meglepte, mivel ez nem megfontoltságból vagy a jelenlegi feladat iránti elkötelezettségből eredt. – Mondd meg! Mondd meg nekünk!

A fejvadász továbbra is vadul meredt rá, de ajkai megrándultak, és vallani kezdett:

– Egy fejvadászt kerestek…

Puffanás hallatszott felülről, a fejvadász megvonaglott, a lélegzete elakadt, és egyszerűen csak kilehelte a lelkét. Női vonásai groteszk módon rángatóztak, és visszaalakultak dudoroktól és ráncoktól telt clavdita formájukba.

Anakin és Obi-van erővel fordították el tekintetüket a látványos átalakulástól, és ahogy felnéztek, hallották a zúgást, és egy páncélos rakétaembert láttak elsuhanni az ég felé, és beleolvadni a coruscanti éjszakába.

Obi-van lepillantott a halott teremtményre, egy apró tárgyat húzott ki a nyakából, és odamutatta Anakinnak.

– Mérgezett dobótű.

Anakin felsóhajtott, és elfordította a tekintetét. Végül is meghiúsították a merényletet, és megölték a gyilkost.

De az egyértelmű volt számára, hogy Padmé Amidala szenátornőt továbbra is halálos veszély fenyegeti.