Star Wars történetek

STAR WARS II: A KLÓNOK TÁMADÁSA

Írta: R. A. Salvatore

 

6. FEJEZET

 

Ahogy a Coruscant fényei elmaradtak alattuk, s fokozatosan átvette helyüket annak a kevéske pislákoló csillagnak a természetes fénye, melyeknek sikerült átjutniuk a fáradhatatlan város szinte folyamatos ragyogásán, a hatalmas, tornyosuló város merőben más külsőt öltött. A sötét éjszakai ég alatt a felhőkarcolók gigászi monolitoknak látszottak, és az összes szuperméretű építmény, mely a várost uralta, és az értelmes fajok zsenialitásának emlékművévé avatta a Coruscantot, valahogy a haszontalanság jelképének látszott. A reménytelen önhittségé, mely legyőzni kívánja a halandó felfogást meghaladó végtelenséget és fenségességet. Az építmények magasabb szintjein még a szél is gyászosabban fütyült, mintegy előre közhírré téve, mivé fog válni elkerülhetetlenül a hatalmas város és a hatalmas civilizáció.

Ahogy Obi-van Kenobi és Anakin Skywalker a szenátusi apartmankomplexum turbóliftjében utaztak, a Jedi-mester valóban ilyesfajta egyetemes igazságokon tűnődött, mint a nappal nehezen megfogható átváltozása éjszakává. Mellette álló padavanjának viszont egészen nyilvánvalóan nem ezen járt az esze. Anakin tudta, hogy hamarosan megláthatja Padmét, azt a nőt, aki rabul ejtette a szívét és a lelkét, amikor még csak kilencéves volt, és azóta sem engedte szabadon.

– Kissé feszültnek tűnsz, Anakin – jegyezte meg Obi-van, miközben a lift egyre feljebb kúszott.

– Egyáltalán nem – jött a nem túl meggyőző válasz.

– Nem láttalak ennyire idegesnek, amióta belepottyantunk abba a gundarkfészekbe.

– Te estél bele, mester, és én mentettelek meg. Nem emlékszel?

Obi-van aprócska figyelemelterelése meghozta a kívánt eredményt, és mindketten elnevették magukat. Amikor azonban a derűs pillanat véget ért, Anakin ismét feszengeni kezdett.

– Te verejtékezel – jegyezte meg Obi-van. – Lélegezz mélyeket! Lazíts!

– Tíz éve nem láttam.

– Lazíts, Anakin – ismételte Obi-van. – Már nem királynő.

A liftajtó félrehúzódott, és Obi-van kilépett.

– Nem is emiatt vagyok ideges – motyogta Anakin az orra alatt, miközben követte mesterét.

Alig tettek pár lépést a folyosón, félresiklott a szemközti ajtó, és egy jól öltözött gunga bukkant fel díszes piros-fekete öltözékben. Egy pillanatig egymásra meredtek, aztán a gunga diplomata szinte eszét vesztve ugrándozni kezdett, akár egy kisgyerek.

– Obi! Obi! Obi! – kiabálta Jar Jar Binks laffogó nyelvvel és fülekkel. – Hű, de dagy boldogzság ládni déged! Juhúúúú!

Obi-van udvariasan mosolygott, habár Anakin felé vetett pillantása elárulta enyhe bosszankodását, majd gyengéden tapsolt a levegőben, így próbálva lecsillapítani az izgatott fickót.

– Én is örülök, hogy látlak, Jar Jar.

Jar Jar ugrált még körülötte pár pillanatig, aztán hirtelen, ámbár szemmel látható erőfeszítéssel lehiggadt.

– És ed idd, úd gondolom, a danídványod – folytatta a gunga, és úgy tűnt, visszanyerte önuralmát. Egy pillanatig legalábbis, csak amíg alaposabban szemügyre nem vette az ifjú padavant, és ekkor minden méltósága semmivé foszlott. – Deeeeeeeem! – sikoltotta összecsapva a tenyerét. – Annie? Ed dem lehed! Idi-pidi Annie? – Megragadta a padavant, erős karjaiba rántotta, és tetőtől talpig végigmérte. – Deeeeeeem! Hód megdőddél! Yiyiyiyi! Annie! Deb hiszeb el!

Most Anakinon volt a bosszús mosoly sora. Udvariasan tűrte, ahogy a felizgatott gunga csontropogtató ölelésbe szorította, és vadul rángatva gyermetegen ugrált vele.

– Szia, Jar Jar – sikerült valahogy kipréselnie magából, miközben a gunga a nevét rikoltozva és éles „yiyi” sivításokat hallatva tovább ugrált. Úgy tűnt, ez örökké tart majd, ám Obi-van Kenobi gyengéden, de szilárdan megmarkolta Jar Jar karját. – Amidala szenátorhoz jöttünk. Megmutatod, hol találjuk?

Jar Jar abbahagyta a pattogást, rámeredt Obi-vanra, torz, kacsaszerű ábrázata komolyabb kifejezést öltött.

– Bár vár bennedeged. Annie! Deb hiszeb el!

Billegtette még egy kicsit a fejét, aztán megragadta Anakint a kezénél fogva, és húzta magával.

Az apartman belsejét ízlésesen rendezték be, párnázott székekkel és egy dívánnyal, melyeket kör alakban helyeztek el középen, és egy kevés jól kiválasztott műtárgy díszítette a falakat. Dormé és Typho álltak a dívány mellett; a kapitány a szokásos katonai öltözékét viselte, kék egyenruhát a barna bőrtunika alatt, fekete bőrkesztyűt és egy feszes sapkát, melynek szegélye és paszománya fekete bőrből készült. Dormé elegáns, ám kevésbé hivalkodó ruhában állt mellette, Padmé udvarhölgyeinek tipikus öltözetében.

Anakin azonban észre sem vette őket. Ő a szobában tartózkodó harmadik személyre koncentrált, Padméra, és csakis egyedül őrá, és ha volt is esetleg a legcsekélyebb kétsége afelől, hogy valóban olyan szép-e, mint ahogy emlékeiben élt, akkor és ott szertefoszlott. Tekintete falta a szenátornő fekete-bíbor köntösbe bújtatott, apró, formás alakját, megjegyezve minden részletet. Nézte sötétbarna haját, melyet magasra tornyozva viselt a fején egy kosárszerű kiegészítővel, és szeretett volna elveszni abban. Nézte a szemét, és szerette volna bámulni azt az örökkévalóságig. Nézte az ajkait, és szerette volna…

Anakin egy pillanatra behunyta a szemét, mélyen beszívta a levegőt, és ismét érezte az illatot, amely Padmé illataként égett az emlékezetébe.

Minden csepp akaraterejére szüksége volt, hogy lassan, tisztelettudóan lépkedni tudjon Obi-van mögött, hogy ne rohanjon oda Padméhoz, hogy összeroppantsa egy hatalmas ölelésben. És paradox módon, szinte az összes akaraterejét felemésztette, hogy megmozdítsa a lábait, melyek hirtelen rettenetesen elgyengültek, és megtegye az első lépést a szobába, azt az első lépést a nő irányába.

– Idd vagyog. Dézzédeg! Dézzédeg! – rikoltozta Jar Jar, és bár Obi-van aligha ilyen bejelentésre vágyott, tudta, hogy ilyesmire számíthat a fellelkesült gungától. – A Dzsedig megérgezdeg.

– Örülök, hogy újra láthatom, hölgyem – mondta Obi-van, és megállt a szépséges, ifjú szenátornő előtt.

Mestere takarásából Anakin egyre csak a nőt nézte, magába itta minden rezdülését. Padmé egyszer rápillantott, bár csak röviden, és Anakin nem látta a felismerés csillanását a szemében.

Padmé az ujjai közé vette Obi-van kezét.

– Mily rég találkoztunk, Kenobi mester. Annyira örülök, hogy ösvényeink ismét keresztezik egymást. De meg kell mondanom, én úgy gondolom, hogy az ittléte szükségtelen.

– Biztos vagyok abban, hogy a Jedi Tanács tagjai jó okkal küldtek ide – felelte Obi-van.

Padmé lemondó, belenyugvó kifejezést öltött erre a válaszra, de kíváncsiság váltotta fel, ahogy ismét a Jedi-lovag mögött türelmesen álldogáló ifjú padavanra pillantott. Oldalra lépett, és közvetlenül Anakinnal szembe került.

– Annie? – kérdezte hitetlenkedve. Mosolya és felragyogó tekintete elárulta, hogy nincs szüksége válaszra.

Egy szemvillanásig Anakin úgy érezte, a lelke magasba szökken.

– Annie – ismételte Amidala. – Lehetséges ez? Te jó ég, hogy megnőttél! – Lepillantott a lábára, aztán tekintetével követte a fiú vékony testének vonalát, s hátrahajtotta a fejét, hogy ezzel is kihangsúlyozza Anakin magasságát, és közben rádöbbent, hogy most a fiú tornyosul fölé.

Ez visszaadta kissé Anakin önbizalmát, bár teljesen elmerült Padmé szépségében. A nő mosolya szélesebb lett, jelezve, mennyire örül a viszontlátásnak, de Anakin nem vette észre, vagy legalábbis a jelentését nem értelmezte.

– Akárcsak te – felelte félszegen, mintha minden egyes szót erővel kellene kikényszerítenie a szájából. – A szépséged növekedett, úgy értem. – Megköszörülte a torkát, és kihúzta magát. – És sokkal alacsonyabb vagy. – Lazított, és igyekezett uralkodni a hangján. – Mármint szenátornak.

Anakin látta, hogy Obi-van dühösen mered rá, de Padmé nevetése csilingelve kiszorított minden feszültséget a fejéből.

– Ó, Annie, te mindig is az a kisfiú maradsz, akivel a Tatuinon találkoztam – mondta a nő, és ha kirántotta volna a fényszablyát a fiú övéből, s kivágja alóla a lábát, akkor sem tehette volna kisebbé Anakin Skywalkert.

A padlóra meredt, és a zavarát csak növelték azok a pillantások, melyeket – tudta – Obi-van és Typho kapitány vetettek feléje.

– Észre sem fogja venni a jelenlétünket, hölgyem – hallotta, amint Obi-van biztosítja Padmét.

– Nagyon hálás vagyok, hogy itt van, Kenobi mester – szólalt meg Typho kapitány. – A helyzet vészesebb, mint azt a szenátor elismeri.

– Nincs szükségem több biztonsági intézkedésre – jegyezte meg Padmé, és bár nyitó szavait Typhóhoz intézte, mégis Obi-vanhoz fordult. – Válaszokra van szükségem. Tudni akarom, ki próbál megölni. Hiszem, hogy a merénylet összefügg azzal a rendkívüli fontosságú törvényjavaslattal, amely a Szenátus előtt hever. És van még valami más is… – Elhallgatott, amikor látta, hogy Obi-van Kenobi összehúzza a szemöldökét.

– Azért vagyunk itt, hogy megvédj ük önt, szenátor, nem azért, hogy nyomozásba kezdjünk – mondta nyugodt, megfontolt tónusban, de jóformán még be sem fejezte, Anakin máris ellentmondott neki.

– Kiderítjük, ki próbál megölni, Padmé – bizonygatta a padavan. – Megígérem neked.

Amint befejezte, máris rádöbbent, hogy hibázott – abból a helytelenítő, mérges szemvillanásból, melyet Obi-van küldött feléje. Gondolatban megfogalmazta válaszát Padménak, és meg sem hallotta mestere magyarázatát, már ki is bökte a nyilvánvalóan hibás szavakat. Most beharaphatta ajkait és lesüthette a tekintetét.

– Nem fogunk túllépni a megbízatásunk keretein, ifjú padavanom! – förmedt rá Obi-van élesen, és Anakin legszívesebben elsüllyedt volna, amiért nyilvánosan letolták… különösen azért, mert egy bizonyos személy is hallotta.

– Természetesen úgy értettem, mester, hogy a védelme érdekében…

Magyarázata még önmaga előtt is sántított.

– Ezt nem csináljuk végig újra, Anakin – folytatta Obi-van. – A te dolgod, hogy végrehajtsd az utasításaimat.

Anakin alig bírta elhinni, hogy Obi-van így megalázza Padmé jelenlétében.

– Miért? – kérdezte, megfordítva a kérdést és a vitát, próbálván visszaszerezni valamit elveszített méltóságából.

– Micsoda?! – kiáltotta Obi-van olyan döbbenten, amilyennek Anakin még sohasem látta, és a fiatal padavan tudta, hogy túl messzire ment.

– Szerinted mi másért rendeltek ki bennünket mellé, ha nem azért, hogy megtaláljuk a gyilkost? – kérdezte, próbálván konszolidálni a helyzetet. – A védelmet a helyi biztonságiak is el tudják látni, nincs szükség Jedikre. Ez pazarlás lenne, mester, tehát a nyomozás igenis része a megbízatásunknak.

– Azt tesszük, amire a Tanács felhatalmazott – jelentette ki Obi-van. – Te pedig megtanulod, hol a helyed, fiatalember.

– Talán a puszta jelenlétük a közelemben feltárja majd e fenyegetés rejtélyes körülményeit – vetette közbe Padmé diplomatikusan. Békítően mosolygott Anakinra és Obi-vanra, és amikor mindketten megnyugodtak és lazítottak a tartásukon, hozzátette: – És most, ha megbocsátanak, visszavonulok.

Mindannyian meghajoltak, ahogy Padmé és Dormé elhagyták a szobát, aztán Obi-van ismét keményen rámeredt a padavanjára, és nem tűnt túlzottan elégedettnek a társával.

– Hát azt tudom, hogy örülök a jelenlétüknek – lépett közelebb a pároshoz Typho kapitány. – Nem tudom, mi folyik itt, de a szenátor jelenleg nem élvez túlzottan jó védelmet. A barátaik a Jedi Tanácsban úgy vélik, hogy a bányászok keze van a dologban, de én ezzel nem igazán értek egyet.

– Mit tudtak meg eddig? – kérdezte Anakin.

Obi-van vetett rá egy figyelmeztető pillantást.

– Jobban fel tudunk készülni a szenátor védelmére, ha van elképzelésünk arról, mi ellen kell megvédenünk – magyarázta Anakin a mesterének, s tudta, hogy Obi-vannak el kell fogadnia ennek az érvelésnek a logikáját.

– Nem sokat – ismerte el Typho. – Amidala szenátor vezeti a köztársasági hadsereg felállítása ellen tiltakozó ellenzéket. Rendkívül eltökélt abban, hogy a szeparatistákkal tárgyalásos úton kell rendezni a vitát, nem erőszakkal, de az ellene megkísérelt merényletek, még ha kudarcot vallottak is, csak megerősítették az övével ellentétes nézeteket vallókat a Szenátusban.

– És mivel a szeparatisták nem szívesen vennék, ha megalakulna a Köztársaság hadserege… – indokolta Obi-van.

– Támpont nélkül maradtunk – ismerte el Typho. – Bármilyen hasonló incidensnél a gyanú azonnal Dooku grófra és a szeparatistákra terelődik. – Sötét árnyék vetült Obi-van arcára, és Typho sietve hozzátette: – Vagy legalábbis a mozgalmához hű szövetségeseire. A szeparatisták számos hasonló merényletet hajtottak már végre szerte a Köztársaságban. Erőszakos banda. De hogy miért vadásznak Amidala szenátorra, nehéz kitalálni.

– És mi nem azért vagyunk itt, hogy találgassunk, hanem hogy megvédjük – mondta ezt olyan hangon, mely arra utalt, hogy lezártnak tekinti a témát.

Typho bólintott, és jelezte, hogy felfogta.

– Minden emeletre állítok őrt, én pedig a központi lépcsőnél ügyelek.

Aztán Typho elsietett, Obi-van pedig nekilátott átkutatni a szobát és a csatlakozóhelyiségeket, hogy képet alkosson a helyszínről. Anakin indult, hogy kövesse a példáját, de megtorpant, amikor Jar Jar Binks mellé ért.

– Dombolog a boldogzságdól, hód úlra ládhadlak, Annie.

– Nem ismert meg – mondta Anakin arra az ajtóra pillantva, melyen át Padmé távozott. Elkeseredetten ingatta a fejét, majd a gungához fordult. – Én mindennap gondoltam rá, amióta csak elváltunk, ő pedig teljesen megfeledkezett rólam.

– Mé mondol ilyed? – kérdezte Jar Jar.

– Te is láthattad – felelte Anakin.

– Ő mosd boldog – biztosította a gunga. – Dég láddam ma ilyed boldognag. Rozz időg ezeg, Annie! Rozz időg!

Anakin a fejét ingatta, és már-már elismételte aggályait, amikor észlelte, hogy Obi-van feléje tart, és bölcsen tartotta a nyelvét.

Csakhogy figyelmes mestere már elcsípte a beszélgetés fonalát.

– Ismét negatívan állsz a dolgokhoz – mondta Anakinnak. – Ügyelj a gondolataidra! Örült, hogy láthat… és ennyi. Most foglalkozzunk a biztonsággal! Sok a dolgunk.

Anakin biccentett.

– Igen, mester.

Ezt felelte, mert ezt kellett felelnie, ám a fiatal padavan nem tudta kirekeszteni azt, ami a szívét és a gondolatait nyomasztotta.

 

Padmé az öltözőasztalánál ült, dús, barna haját fésülte, a tükörre meredt, de nem igazán látott benne semmit. A gondolatai újra és újra Anakin körül keringtek, azon a pillantáson, amit a fiú rá vetett. Visszacsengtek szavai: „…a szépséged növekedett”, és bár ez kétségkívül igaz volt, Padmé nem gyakran szokott ilyen bókokat hallani. Ifjú lány kora óta részese a politikai életnek, nagyon gyorsan emelkedett hatalmas és befolyásos pozíciókba. A legtöbb férfi, akivel kapcsolatba került, inkább azzal törődött, miféle hasznot jelenthet neki, semmint a szépségével, vagy épp a legbelsőbb érzéseivel. Mint Naboo királynője és most, mint szenátor, Padmé jól tudta, hogy ő bármiféle fizikai vonzódásnál is mélyebb vonzalmakat kelt a férfiakban, bármi érzelmi köteléknél mélyebbeket.

Vagy talán ez utóbbinál mégsem mélyebbeket, mondta magának, mert lehetetlen lett volna nem észrevenni a heves érzelmeket Anakin szemében, ahogy őt nézte.

De mit jelent ez?

Maga előtt látta a fiút képzeletben. Tisztán. Lelki szemeivel végigmérte szikár, erős alakját, az arcát, melyen ott ült az az elszántság, melyet ő mindig is szeretett, és a szemében ott csillogott az öröm, a csintalanság és a…

Vágyódás?

E gondolatra a szenátornő megdermedt. Keze lecsúszott oldalra, és ahogy ott ült a képmását bámulva, próbálta megítélni, Anakin milyennek láthatja.

Néhány pillanattal később megrázta a fejét, és azt mondogatta magának, hogy ez őrültség. Anakin most már Jedi. Felavatták és esküt tett, és ez olyasmi, amit Padmé Amidala minden másnál jobban tisztelt.

Hogy nézhetett volna rá így?

Lehet, hogy félreértette azt a tekintetet?

Vagy csak a képzelete játszott vele?

Nevetett magán, aztán ismét a hajához emelte a fésűt, de megállt, mielőtt folytatta volna a szépítkezést. Selymes, fehér hálóköntöst viselt, és végül is mindenhol biztonsági kamerák voltak a szobájában. Azok a kamerák sosem zavarták, mivel mindig is objektíven tekintett rájuk. Biztonsági kamerák, melyeken keresztül őrök lesik minden mozdulatát, hozzátartoztak az életéhez, és ő megtanulta, miként végezze napi teendőit, még a magánjellegűeket is, anélkül hogy fikarcnyit is foglalkozzon a tolakodó tekintetekkel.

De most hirtelen rádöbbent, hogy egy bizonyos ifjú Jedi is ülhet ezen kamerák képernyőinél.