Star Wars történetek

STAR WARS II: A KLÓNOK TÁMADÁSA

Írta: R. A. Salvatore

 

24. FEJEZET

 

Kisebb Poggle nagyherceg bevezette Dooku grófot és a többieket a geonosi parancsnoki központba, egy hatalmas terembe, melynek jókora képernyő foglalta el a közepét, és számos más monitor volt a falakon. Innen követték és irányították a geonosi tisztek a kiszélesedő csatát. Poggle konzultált a seregparancsnokkal, aztán ádáz képpel tért vissza Dookuhoz és Nute Gunrayhez.

– Az összes kommunikációnkat zavarják! – tájékoztatta őket. – Támadás alatt állunk felszínen és levegőben egyaránt!

– A Jedik roppant sereget vontak össze! – kiáltotta Nute Gunray.

– Honnan szerezték őket? – kérdezte szemmel látható értetlenséggel Dooku. – Ez nem tűnik lehetségesnek. Hogy állítottak fel a Jedik ekkora sereget ilyen gyorsan?

– Harcba kell küldenünk minden elérhető droidot! – követelte Nute Gunray.

Azonban Dooku, aki a különböző helyszíneken zajló csatározásokat és robbanásokat szemlélte, a fejét rázta.

– Túl sokan vannak – jegyezte meg a gróf lemondó hangon. – Hamarosan körülvesznek bennünket.

Miközben beszélt, mindhárman hunyorogtak, ahogy a központi képernyő villogva jelezte egy nagyobb geonosi védelmi pozíció felrobbanását.

– Ez egyáltalán nem jól alakul – ismerte el Nute Gunray.

– Visszavonulási parancs! – mondta Poggle, és olyan erőteljesen megremegett, hogy úgy tűnt, mintha összerogyna. – Az összes harcosomat a katakombák mélyére vezénylem elrejtőzni! – Bólintott néhány parancsnokának, amikor befejezte, és azok a komlinkek révén máris továbbították a parancsokat.

– A hajóink zömét ki kell vinnünk az űrbe! – kiáltotta Nute Gunray egyik társa, és Gunray bólogatva merengett el a szavak és a képernyőkön látható pusztulás képei fölött.

– A Coruscantra megyek-jelentette ki Dooku. – A mesterem nem fogja annyiban hagyni a Köztársaság ezen árulását.

Kisebb Poggle odasietett egy konzolhoz, és egy bolygó nagyságú fegyver holografikus vázlatát villantotta elő. Néhány gombnyomással letöltötte a vázlatot egy diszkre, kivette a meghajtóból, és Dookuhoz fordult:

– A Jedik nem találhatják meg a terveinket – mondta. – Ha csak megsejtik, mit szándékozunk építeni, végünk!

Dooku elvette a diszket.

– Magammal viszem a terveket – értett egyet. – A mesteremnél sokkal nagyobb biztonságban lesz.

A gróf kurta biccentéssel kisietett a teremből.

 

Obi-van, Anakin és Padmé az egyik csapatszállító hajó nyitott oldalában kuporogtak, ahogy az az aréna környékén egyre szélesedő harcmező fölött suhant tüzet okádó lézerágyúival és a droidok választüzét felfogó pajzsaival.

Alattuk suhanómotorokon klónkatonák röpködtek és cikáztak, és egyre csak szórták a lövedékeiket.

– Jól csinálják – jegyezte meg Obi-van, és Anakin rábólintott.

A figyelmük visszaterelődött saját helyzetükre, mivel a hajójuk megközelített egy hatalmas Techno Union csillagfregattot, és tüzet nyitottak. A lézerágyúk megszórták az óriást, de úgy tűnt, nem túl nagy hatásfokkal.

– Célozz közvetlenül az üzemanyagcellák fölé! – kiáltotta oda Anakin a lövésznek, aki igazított valamit az irányzókon, majd elengedett egy újabb sorozatot.

Iszonyatos robbanások rázták meg a csillagfregattot, és elkezdett vészesen oldalra dőlni. A csapatszállító hajó és a többi közelben lévő szétrebbentek, ahogy a hatalmas űrjármű felborult.

– Jó ötlet volt! – gratulált Obi-van a padavanjának, aztán odaordított a legénységnek. – Azok a föderációs fregattok el akarnak illanni! Vegyétek célba őket gyorsan!

– Azok túl nagyok, mester – felelte Anakin. – Majd a földi egységek elintézik őket.

 

A hajó végigzúgott az egyre szélesedő csatatér fölött, ahol lézerek villogtak, robbanások rázták a földet, s ahol látványos pusztítás dühöngött. Mace Windu a fejét rázta, és Yodára pillantott. Mindketten Jedi-mesterek voltak, ám még egyikük sem látott ilyen zűrzavart.

– Dookut, igen, el kell fognunk – mondta Yoda nyugodt, szilárd hangon, épp amilyenre Mace-nek szüksége volt ebben a nagy fontosságú pillanatban. – Ha menekülése sikerül, ügyének újabb rendszereket szerez meg.

Mace a kis mesterre nézett, és komoran bólintott.

– Kapitány, szálljon le azon a gyülekezési ponton, ott elöl – parancsolta a csatahajóját irányító klónnak, és az engedelmes pilóta sietve letette a légi járművet. Mace, Ki-Adi-Mundi és egy sereg klónkatona ugrott ki, de Yoda nem követte őket.

– A parancsnoki központba, oda vigyél! – parancsolta, és a csatahajó felemelkedett.

Amint leereszkedtek arra a viszonylag biztonságos helyre, amelyet parancsnoki központtá nyilvánítottak, a klónparancsnok rohant a nyitott hajó csapóajtajához.

– Yoda mester, az összes előretolt csapat közeledik a célhoz.

– Nagyon jó, nagyon jó – motyogta Yoda. – Összpontosítson minden tűzerőt a legközelebbi fregattra.

– Igen, uram!

A klónparancsnok elsietett, és menet közben továbbította az utasításokat az egységparancsnokoknak. Nem sokkal később az előretolt csapatok összehangolt támadásba kezdtek a célpontok ellen, és a koncentrált tűzerő sikerrel járt ott, ahol a szórványos lövések nem, és egyik fregattot a másik után szedték le.

 

A csapatszállító hajó lelassított, és hirtelen bedőlt, ahogy megkerült egy droidütegállást. Túl hamar a hátába került ahhoz, hogy a beépített löveg követni tudja. Egy tomboló sortűzzel teljesen szétlőtték a védelmi állást, de annak sikerült kilőnie egyetlen lövést a csapatszállító irányába, és a találat keményen megrázta a járművet.

– Kapaszkodj! – kiáltotta Obi-van, és megragadta a nyitott csapóajtó peremét.

– Ez eszünkbe sem jutott volna! – üvöltötte vissza Padmé.

Obi-van odafordult, hogy rávigyorogjon, de ekkor egy geonosi suhanót látott elszáguldani egy összetéveszthetetlen alakkal a pilótafülkében. Két vadászgép kísérte a suhanót, és a trió gyorsan távolodott a csata gócától.

– Nézzétek! Ott!

– Dooku az! – harsogta Anakin. – Lőjétek le!

– Lőtávolságon kívül vagyunk, uram – jelentette a klónparancsnok.

– Utána! – parancsolta Anakin.

A pilóta ismét megdöntötte a csatahajót, és egyenesen a menekülő gróf után fordultak.

– Szükségünk lesz némi segítségre – jegyezte meg Padmé.

– Nem, arra nincs idő – felelte Obi-van. – Anakin és én elbánunk vele.

Ahogy közelebb értek, a suhanót kísérő két vadászgép élesen elvált jobbra és balra, és szembefordult velük. A klónpilóta azonnal kapcsolt, és viszonozta a tüzet. Ám ekkor újabb találat rázta meg a hajót, és a peremén elhelyezkedő Obi-van és Anakin épp hogy meg tudtak kapaszkodni, hogy ki ne essenek.

Padmé nem volt ilyen szerencsés.

Egyik pillanatban még ott volt Anakin mellett, a következőben már nem; kizuhant a nyitott csapóajtón.

– Padmé! – sikoltotta Anakin. Úgy tűnt, mintha az egész világ lelassult volna körülötte, de ez történt vele is, és nem bírta elkapni a lányt, nem bírt elég gyorsan odanyúlni.

A lány lebucskázott a mélybe, keményen a talajnak csapódott, és mozdulatlanul elterült.

– Padmé! – kiáltotta újra Anakin, aztán odaüvöltötte a klónpilótának: – Tegye le a hajót!

Obi-van állt elé, kezét Anakin vállára tette, keményen és erősen tartotta.

– Ne engedd, hogy személyes érzések keveredjenek az ügybe – emlékeztette padavanját. A pilótához fordult. – Kövesse a suhanót!

Anakin oldalra lépett, és mestere válla fölött a pilótára mordult:

– Vigye le a hajót!

Obi-van ismét szembefordult vele, és ez alkalommal a tekintetében nem volt együttérzés.

– Anakin – mondta határozottan, jelezve, hogy nem tűr ellenkezést. – Egyedül nem tudok elbánni Dookuval. Ha elkapjuk, már most véget vethetünk ennek a háborúnak. Tennünk kell a dolgunkat.

– Nem érdekel! – üvöltötte Anakin. Ismét oldalt lépett, és ráordított a pilótára: – Szálljon le a hajóval!

– Ki fognak tenni a Jedi Rendből – mondta Obi-van, és komor tekintete jelezte, hogy nincs helye vitának.

A nyers kijelentés szíven ütötte Anakint.

– Akkor sem hagyom sorsára Padmét – mormolta reszelés hangon.

– Térj már észhez! – förmedt rá hajthatatlanul Obi-van. – Szerinted mit tenne Padmé fordított helyzetben?

Anakin válla elernyedt.

– Tenné a kötelességét – ismerte el. Megfordult, és arrafelé nézett, ahová Padmé lezuhant, de már túl messze jártak, és a felszálló por eltakarta a szeme elől.

 

Csatahajók süvítettek el jobbra és balra, viszonozva a beépített lézerütegek tüzet. A felszínen többezernyi klónkatona harcolt a droidokkal, és az máris nyilvánvalóvá vált, hogy ezek az új katonák valóban szuperképességekkel rendelkeznek Egy az egyben egy harci droid nagyjából egyenlő ellenfele volt egy klónkatonának, egy szuper harci droid még talán túl is tett rajta. Ám csoportban és alakzatokban a klónkatonák improvizatív képessége, ahogy a gyorsan változó helyzetekre reagáltak és Jedi-parancsnokuk utasításait követték, hamar előnyhöz juttatta őket mind a sík terepen, mind a legjobban védhető pozíciókban.

A harc hamarosan már a magasban is dühöngött, ahogy a Köztársaság hadihajói összecsaptak azokkal a föderációs hajókkal, amelyeknek sikerült felszállniuk a bolygóról, és azokkal, amelyek még le sem szálltak. Ezeknek a föderációs hajóknak a legtöbbje az aszteroidaövezetben tartózkodott és jelenleg a csata peremén, inkább seregszállítók voltak, nem csatahajók, és így a Köztársaság ott is hamar felülkerekedett.

A parancsnoki központban a kimerült és mocskos Mace Windu csatlakozott Yoda mesterhez, és pillantásokat váltottak, melyekben ott volt a remény a jelenért, és a félelem a jövő miatt.

– Úgy döntöttél, hogy idehozod őket – állapította meg Mace.

– Ez baj, igen – felelte Yoda, és nagy szeme lassan lecsukódott. – Két ösvény állt előttem, és ez, egyedül csak ez ajánlotta oly sok Jedi visszatérését.

Mace Windu helyeslően rábólintott erre a döntésre, de Yoda csak a körülöttük dühöngő zűrzavart és pusztítást bámulta, aztán ismét lehunyta hatalmas szemét.

 

A hajó zúgva ereszkedett lejjebb. Hamarosan megtalálták a suhanót; egy hatalmas torony mellett parkolt. A csatahajó közel siklott a talajhoz, és amíg ott lebegett, Anakin meg Obi-van kiugrottak, és a torony ajtaja felé rohantak. Anakin szinte le sem lassítva rontott be rajta fényszablyával a kezében, és egy hatalmas hangárba jutott, amely zsúfolva volt darukkal, vezérlőpultokkal, vontatóhajókkal és munkapadokkal.

Ott találták Dooku grófot az egyik vezérlőpult előtt, valamiféle műszerrel babrálva. Egy kicsi, csillagközi vitorlás hevert a közelben, egy kecses, csillogó jármű kör alakú kabinnal a két leszállóláb fölött, a felvont vitorlák úgy dudorodtak mögötte, akár a behúzott szárnyak.

– Most megfizetsz az összes Jediért, akiket ma megölettél, Dooku! – ordított rá Anakin, és elszántan megindult felé. Ismét azt érezte, hogy Obi-van határozott mozdulattal visszarántja.

– Együtt megyünk – magyarázta Obi-van. – Te lassan a…

– Nem! Most elkapom! – Anakin kirántotta a karját, és támadásba lendült.

– Anakin, ne!

Akár egy rohamozó reek, úgy robogott előre az ifjú Jedi zöld fényszablyájával a kézben, készen arra, hogy kettészelje Dookut. A gróf rápillantott a szeme sarkából, és elmosolyodott, mintha szórakoztatná a látvány.

Anakin nem fogta fel ennek jelentését. A dühe vitte előre, akárcsak a taszken portyázók ellen.

Ám ez a mostani ellensége nem egyszerű harcos volt. Dooku kinyújtotta kezét a rárontó Jedi irányába, és úgy mellbe taszította az Erő segítségével, hogy a fiú úgy érezte, mintha egy kőfalba ütközött volna. Aztán a gróf az Erő – a Jedik számára ismeretlen – kékes villámaival vette körül ellenfelét, és a magasba emelte a padavant.

Anakinnak sikerült megtartania fényszablyáját, miközben a levegőbe emelkedett, és ahol a gróf ereje ott tartotta. Dooku egy legyintéssel keresztülrepítette Anakint a helyiségen és a túlsó falhoz csapta, ahol ő kábultan roskadt le.

– Mint láthatod, az én Jedi-erőim magasan a tiétek fölött áll – jelentette ki Dooku teljes magabiztossággal és nyugalommal.

– Én nem hiszem-vágott vissza Obi-van, és jóval megfontoltabban, védekezésre készen megindult ellenfele felé. Kölcsönkapott kék fényszablyáját átlósan tartotta a teste előtt.

Dooku elmosolyodott, és aktivált egy vörösen izzó pengét.

Obi-van tett egy lassú lépést, aztán hirtelen rohamra lendült, kék pengéje keményen sújtott jobbról balra.

Azonban a vörös fénykard csekély mozdulattal a kék alá döfött, aztán felemelkedett, és Obi-van pengéje messze elhibázta célját. Csekély csuklómozdulattal Dooku előredöfött, és Obi-vannak hátra kellett szökkennie. Eközben lefelé csapott a fényszablyájával, hogy hárítsa a szúrást, de addigra Dooku már visszarántotta a pengéjét, és tökéletes védekezőtartásba helyezkedett.

Ez ellen a pozíció ellen Obi-van váratlan rohamai elnagyoltnak és hatástalannak tűntek, mert Dooku könnyedén hárította mindegyiket, egyik vágását a másik után, és úgy tűnt, mintha alig mozdulna. Mert amíg Obi-van és a Jedik többsége kardvívást tanult, Dooku gróf tőrvívó volt, egy régi küzdőstílust követett, amely hatékonyabb volt a fénykardszerű fegyverekkel szemben, mint a sugárvetők ellen. A Jedik szinte teljesen felhagytak ezzel a régi küzdőstílussal, mivel haszontalannak vélték a galaxis jelenlegi ellenségeivel szemben. Dooku azonban makacsul kitartott emellett, és a legmagasabb szintű harci művészetnek tartotta.

Most, amikor küzdelemre került sor a gróf és Obi-van között, a régi stílus előnye megmutatkozott. Obi-van szökellt és pörgött, jobbra-balra vagdalkozott, sújtott és döfött, de Dooku összes mozdulata sokkal hatékonyabbnak tűnt. Ő egyetlen vonalat követve mozgott előre és hátra, és lábai tökéletes egyensúlyban tartották, miközben hátrált vagy elsöprő szúrásokkal előretörve botladozó hátrálásra késztette Obi-vant.

– Kenobi mester, csalódást keltesz bennem – gúnyolódott a gróf. – Pedig Yoda igen nagyra tart.

Szavai hatására Obi-van ismét támadásba lendült, ám Dooku vörös pengéje épp csak annyit villant jobbra vagy balra, hogy eltérítse Obi-van csapásait. Obi-van hamarosan lélegzet után kapkodva vonult vissza.

– Gyerünk, gyerünk, Kenobi mester! – biztatta Dooku gúnyos mosolyra görbült ajkakkal. – Válts meg a kínjaimtól!

Obi-van megacélozta magát, és átvette egyik kezéből a fényszablyát a másikba, jobb fogást találva azon. Aztán ismét mozgásba lendült, újra hevesen támadott, és kék szablyája vadul villogott. Ám most már nem vitt akkora lendületet a csapásaiba, mint korábban, és gyakrabban cselezett, szélesnek induló vágásokat döfésekké változtatott, és hamarosan hátrálásra késztette Dookut, s a vörös penge keményen dolgozott, hogy távol tartsa Obi-vant.

Obi-van egyre erőteljesebben nyomult előre, de Dooku továbbra is hárította a csapásait, és akkor a lendülete elfogyott. Túlságosan előrehajolt, míg Dooku tökéletes egyensúlyban maradt, ellentámadásra készen.

És ekkor hirtelen Dooku lendült támadásba, vörös pengéje olyan gyorsan villant előre és hátra, hogy a védekező Obi-van csak a levegőt csapkodta. Aztán Obi-vannak hátra kellett ugrania, aztán újra és megint újra, és azok a szúrások egyre közelebb jártak ahhoz, hogy eltalálják.

Dooku hirtelen előrelépett, és Obi-van combjára szúrt. A kék penge máris lefelé villant, hogy hárítson, ám Obi-van rémületére Dooku visszarántotta fegyverét, és máris újra döfött – de ezúttal magasabbra és a másik oldalra. Obi-van nem bírta visszarántani a pengéjét, és elég gyorsan elugrani sem bírt.

Dooku vörös pengéje keményen beledöfött a bal vállába, és ahogy hátratántorodott, a gróf visszarántotta fegyverét, és eredeti célja felé szúrva belemártotta Obi-van jobb combjába. A Jedi botladozva hátrafelé bukdácsolt, nekicsapódott a falnak, de jóformán még el sem esett, Dooku már rajta volt, vörös pengéjét beleakasztotta Obi-van pengéjébe, és egy hirtelen rántással kiröpítette azt a kezéből.

– És itt a vége – vetette oda Dooku a kiszolgáltatott Obi-vannak. Az elegáns gróf egy vállrándítás után felemelte vörös pengéjét, és keményen lesújtott vele Obi-van fejére.

Egy zöld penge villant alá, és szikrákat szórva megállította azt.

A gróf azonnal reagált; visszahátrált, és szembefordult Anakinnal.

– Ez bátor dolog volt, fiú, de ostobaság. Azt gondoltam, tanultál az iménti leckéből.

– Lassan tanulok – felelte Anakin hűvösen, aztán előrelendült, olyan hirtelen, olyan erőteljesen, s pengéje olyan sebességgel villant, hogy szinte beburkolta őt zöld fényével.

Dooku gróf mosolya mintha veszített volna valamelyest magabiztosságából, és keményen kellett dolgoznia, hogy távol tartsa magától Anakin pengéjét; többször tért ki, mint hárított. Megpróbált kilépni oldalra, de úgy zökkent vissza, mintha falba ütközött volna, és tágra nyílt szemmel döbbent rá, hogy ez az ifjú padavan a vad rohamok kellős közepén az Erőt használva akadályozta a mozgását.

– Szokatlan erőkkel bírsz, ifjú padavan – dicsérte őszintén. Vigyora visszatért, és a küzdelmük egyre kiegyenlítettebbé vált, egyre többet szúrt vagy vágott vissza, és Anakinnak immár legalább annyit kellett hárítania vagy kitérnie, mint ahány csapással ő próbálkozott.

– Szokatlanok – ismételte Dooku. – De nem elegendőek ahhoz, hogy ez alkalommal megmentsenek! – Keményen lerohanta, arra gondolva, hogy ugyanúgy visszafelé sodorja és kibillenti az egyensúlyából Anakint, mint ahogy azt Obi-vannal tette. Anakin azonban makacsul megvetette a lábát, nem hátrált meg, és zöld pengéje olyan erőteljesen és precízen villogott jobbra-balra, hogy Dooku nem tudta áttörni.

 

Valamivel arrébb Obi-van pontosan tudta, hogy padavanja nem tarthat ki sokáig. Anakin sokkal több energiát emészt fel, mint a hatékony Dooku, és amint fáradni kezd…

Obi-van tudta, hogy tennie kell valamit. Megpróbált feltápászkodni, de eltorzult képpel zuhant vissza a fájdalomtól. Ahogy rendezte gondolatait, inkább az Erőért nyúlt, megragadta a fényszablyáját, és magához vonta.

– Anakin! – kiáltotta, és odahajította a fiatal padavannak a fegyvert. Anakin anélkül kapta el, hogy a mozdulat megtörte volna a küzdelme ritmusát. Megfordította, azonnal aktiválta, és örvénylő folyammá változtatta.

Obi-van ámultan nézte, mint dolgozik Anakin tökéletes harmóniában a két szablyával, mint pörgeti azokat szemkápráztató sebességgel és precizitással.

És hasonló érzésekkel figyelte Dooku vörös fényszablyájának munkáját is, amint ugyanolyan precizitással villan előre és hátra, csapást csapás után hárítva, és néha még arra is találva időt, hogy egyszer-kétszer ellentámadva megakassza Anakin záporozó csapásainak özönét.

Obi-van szíve megdobbant, ahogy Anakin hirtelen előrerontott, és zöld pengéjével a válla fölül sújtott a gróf irányába. Obi-van már azelőtt tudta, hogy látta volna felfelé villanni Anakin kék pengéjét a másik irányból… hogy a zöld penge félresöpri majd a gróf fényszablyáját az útból, szabad utat engedve a győztes csapáshoz!

Azonban Dooku lehetetlen gyorsasággal elhátrált, és Anakin lefelé csapó zöld pengéje csupán a levegőt suhogtatta.

Dooku egyenesen előredöfött, megakasztva a kék pengét. A gróf keze villámgyors mozdulatot írt le, aztán egy hirtelen csavarással kirepítette a kék fényszablyát Anakin markából. Dooku azonnal támadásba lendült, és rárontott a meglepett és egyensúlyát vesztett Anakinra.

A fiú keményen küzdött, hogy visszanyerje küzdő helyzetét, Dooku azonban könyörtelenül nyomult előre, újra és újra szúrt, s hátrafelé szorította a botladozó padavant.

Aztán hirtelen megtorpant, és Anakin szinte reflexből azonnal támadott, ordítva, keményen lecsapott.

– Ne! – kiáltotta Obi-van.

Dooku előredöfött, és hirtelen oldalra rántotta fegyverét, de nem Anakin zöld pengéjére mérte vágását, hanem a padavan karjára a könyökénél. Anakin fél karja leröpült, keze még mindig markolta a fényszablyát.

Anakin a földre rogyott, és kínlódva markolta csonka karját.

Dooku ismét megrántotta a vállát.

– És itt a vége – mondta másodszor is.

Miközben kimondta ezeket a szavakat, a hatalmas hangár ajtaja félresiklott, s betódult a kinti csata füstje. És e füstön keresztül egy apró alak érkezett, ám ez a valaki mindegyiküknél magasabbnak tűnt e pillanatban.

– Yoda mester! – lehelte Dooku.

– Dooku gróf – felelte Yoda.

Dooku tágra nyílt szemmel lépett hátra, hogy közvetlenül szembeforduljon Yodával. Az arca elé emelte a fényszablyáját, lekapcsolta a pengét, aztán formális tisztelgésre emelte.

– Utoljára hiúsítottad meg a terveinket!

Dooku szabad keze kurta mozdulatával egy gépdarabot repített az apró Jedi-mester felé, s úgy tűnt, azzal agyonüti őt.

Yoda azonban számított erre, és az Erőt használva egy kézmozdulattal ártalmatlanul félresodorta a repülő gépezetet.

Dooku most a mennyezetet ragadta meg, és hatalmas kőtömböket zúdított le Yodára.

Ám az apró kezek csak intettek, és a kőtömbök oldalra hullottak, és ott pattogtak a padlón az érintetlen Yoda mester körül.

Dooku a homlokát ráncolva előrenyújtotta kezét, és kékes Erő-villámot zúdított az apró termetű mesterre.

Yoda elkapta ezt saját kezével, és eltérítette, de ezt már nem valami könnyen.

– Megerősödtél alaposan, Dooku – ismerte el Yoda, és a gróf elvigyorodott. De Yoda azonnal lelohasztotta ezt a vigyort. – A sötét oldalt, igen, azt érzékelem benned.

– Erősebb lettem, mint bármelyik Jedi – vágott vissza Dooku. – Beleértve téged is, öreg mesterem!

Újabb villám zúdult elő Dooku kezéből, de Yoda ismét elkapta és eltérítette, és még biztosabbá vált ebben a védekezőpozícióban.

– Tanulnivalód sok van még – jegyezte meg Yoda.

Dooku felhagyott az eredménytelen villámhajigálással.

– Nyilvánvaló, hogy küzdelmünket nem az Erőben való jártasságunk fogja eldönteni, hanem a fényszablyáink.

Yoda tiszteletteljesen húzta elő fényszablyáját, és a zöld penge zümmögve kelt életre.

Dooku kurtán tisztelgett, aktiválta vörös pengéjét, de aztán, amint a formalitás véget ért, azonnal Yodára támadt egy váratlan, megsemmisítő szúrással.

Ám e mozdulata nem érhetett célba. Yoda alig mozdulva félreütötte a pengéjét.

Dooku ekkor olyan vad támadásba kezdett, amilyenhez hasonlót nem mutatott sem Obi-van, sem pedig Anakin ellen, és csapásai csak úgy záporoztak az apró mesterre. Úgy tűnt, Yoda még csak nem is mozdult. Nem lépett sem hátra, sem pedig oldalra, de mégis apró elhajlásai és precíz hárításai ártalmatlanították Dooku vagdalkozásait.

Ez így folytatódott számos pillanatig, de végül Dooku hevessége alábbhagyott, és a gróf, felismerve kísérletei reménytelenségét, sietve visszalépett.

De nem elég gyorsan.

Váratlan erőbedobással Yoda mester előreszökkent, pengéje oly sebesen mozgott, hogy fénye túlragyogta még Anakin pengéjének sugárzását is, amikor a leghevesebben táncolt. Dooku kitartott, vörös pengéjének hárításait az Erővel segítette, máskülönben nem tudta volna kivédeni Yoda csapásait.

És amikor a gróf be akart vinni egy visszaszúrást, Yoda eltűnt; a magasba szökkent, átszaltózott ellenfele feje fölött, tökéletes egyensúllyal érkezett Dooku mögé, és keményen sújtott.

Dooku fogást váltva visszafelé csapott, és kivédte a vágást. A fegyvere kicsúszott a kezéből, ám ő megpördülve máris megragadta, mielőtt elvált volna Yoda pengéjétől.

Dooku dühös mordulással mélyebben nyúlt az Erőbe, és hagyta, hogy az szétáramoljon testében; szó szerint erőt gyűjtött. Tempója hirtelen drámaian felgyorsult, három lépést tett előre, kettőt vissza, s közben tökéletes egyensúlyban maradt. Vívóstílusát az egyensúlyra alapozta, az előre-hátra mozgásokra, a szúrásokra és hirtelen visszavonulásokra, és most egy sorozat ravasz döfést próbált bevinni Yodára, jobbról-balról.

Azonban sohasem szúrt alacsonyan, mivel úgy tűnt, mintha Yoda lába soha nem is érintené a padlót; magasba szökkent, átfordult a feje fölött, összevissza röpködött, hárított minden csapást, és ravasz ellencsapásokkal válaszolt, melyek alaposan próbára tették Dookut.

Ekkor Dooku vízszintesen vágott fejmagasságban, aztán megváltoztatta pengéje irányát, arra számítva, hogy Yoda bal felé próbál kitérni. Yoda azonban, mintha csak előre látta volna ezt a mozdulatot, nem próbált kitérni sem jobbra, sem balra, leszökkent a padlóra. A gróf máris visszarántotta pengéjét az elhibázott támadás után, és egy második szúrást indított, ezúttal lefelé, ám Yoda ezt is előre megsejtette, és azonnal Dooku pengéje fölé ugorva hárított.

Yoda második szúrása még inkább hátrafelé kényszerítette Dookut, és most először billentette ki őt az egyensúlyából. Aztán Yoda meghátrált.

A dühös Dooku a nyomába eredt, kemény szúrást irányzott Yoda feje felé. És mérgében, amikor döfése ismét nem talált, stílust váltott, és vagdalkozni kezdett.

Yoda zöld pengéje felfogta a csapást, megállította a vörös pengét, és a két küzdő fél egymásnak feszült, fizikálisan és az Erőt használva egyaránt.

– Jól küzdöttél, igen, egykori padavanom – gratulált Yoda, és a fényszablyája egy kissé előrébb mozdult, hátrafelé kényszerítve Dookut.

– A csata még messze nem ért véget! – vitatkozott Dooku makacsul. – Ez csak a kezdet!

Az Erő segítségével megragadott egy hatalmas vaskonzolt a hangárban, és Obi-vanra meg Anakinra hajította.

– Anakin! – kiáltotta Obi-van. Elkapta a feléjük zuhanó vastraverzet az Erő segítségével, és ezt tette a felocsúdó Anakin is. Ám még ketten együtt sem bírták megállítani a súlyos tárgyat.

Yoda azonban igen.

Yoda megragadta a vastraverzet, és keményen megtartotta azt, ám eközben el kellett engednie Dookut. A gróf nem vesztegette az időt, futásnak eredt, és felszökkent a rámpán várakozó vitorlásához. Miközben Yoda elkezdte oldalra mozgatni a lehulló vastraverzet, a vitorlás hajtóműve felberregve életre kelt, és a három Jedi tehetetlenül nézte, ahogy Dooku gróf elszáguldott.

Ahogy Anakin és Obi-van odatámolyogtak a kimerült Yodához, Padmé rontott be. Anakinhoz szaladt, átölelte a súlyosan sebesült fiatalembert, és szorosan, kétségbeesetten szorította magához.

– Sötét nap ez, igen – motyogta Yoda csendesen.

 

 

EPILÓGUS

 

A Coruscant legalsó régióiban kecses vitorlás ereszkedett le, óvatosan bevonta szárnyait, ahogy átváltott a hagyományos hajtóművekre, és egy látszólag elhagyatott épület belsejének töredezett kőpadlóján bevonta vitorláit.

Dooku gróf mászott ki ebből a hajóból, és a titkos leszállórámpa árnyékos oldalában várakozó csuklyás alakhoz ballagott. A sötét alak elé lépett, és tiszteletteljesen meghajolt.

– Az Erő velünk van, Sidious mester.

– Üdvöz légy itthon, Lord Tyranus – felelte a Sith Lord. – Jó munkát végeztél.

– Nagyon jó híreket hozok, nagyuram. A háború megkezdődött.

– Kiváló – mondta Sidious, síri hangja sziszegéssé változott. A hatalmas csuklya homálya alatt a Sötét Úr mosolya egyre szélesedett. – Minden a terv szerint megy.

 

A város túlsó részén, a komor Jedi Templomban rengetegen siratták barátaik és társaik elvesztését. Obi-van és Mace Windu együtt álltak Yoda mester lakrészének ablakánál, míg az apró termetű mester valamivel arrébb a székében ült, és az aggasztó események fölött tűnődött.

– Elhiszed, amit Dooku gróf mondott, hogy Sidious irányítja a Szenátust? – törte meg Obi-van a hosszúra nyúlt csendet. – Nem hangzik túl hihetőnek.

Mace válaszolni akart, de Yoda megelőzte.

– Megbízhatatlanná vált ez a Dooku. A sötét oldalt szolgálja. Hazugságok, csalás, bizalmatlanság keltése, ezek az eszközei.

– Mindazonáltal úgy érzem, rajta kellene tartanunk a szemünket a Szenátuson – szólt közbe Mace, és ebben Yoda is egyetértett.

Újabb csendes tűnődést követően Mace érdeklődő pillantást vetett Obi-vanra.

– Hol a tanítványod?

– Útban a Naboora – válaszolta a kérdezett. – Hazakíséri Amidala szenátort.

Mace bólintott, és Obi-van úgy látta, mintha aggodalom csillant volna a sötét szempárban – ugyanolyan aggodalom, mint amilyet Obi-van is táplált Anakinnal és Amidalával kapcsolatban. Azonban most nem beszéltek erről, mivel súlyosabb problémákról kellett gondolkodniuk. Ismét Obi-van volt az, aki megtörte a csendet.

– El kell ismernem, a klónok nélkül nem győztünk volna.

– Győztünk? – visszhangozta Yoda jókora kételkedéssel. – Győztünk, azt mondod?

Obi-van és Mace Windu egyszerre fordultak a nagy Jedi-mesterhez, és tisztán érezték a mélységes bánatot a hangjában.

– Obi-van mester, nem győztünk – folytatta Yoda. – A lepel lehullott, a sötét oldalé. Kezdet volt ez, a klónháborúé!

Szavai ott csüngtek a levegőben körülöttük, telve indulattal és aggodalommal; egy borzasztó jóslat, amilyet még senki sem hallott elhangzani a Jedi Tanácsban.

 

Bail Organa szenátor és Mas Amedda Palpatine főkancellár két oldalán álltak az erkélyen, ahonnan lepillanthattak a felsorakozott Köztársasági Hadseregre. Alattuk több tízezer klónkatona zárt alakzatban, fegyelmezett oszlopokban masírozott le a hatalmas katonai csapatszállító hajók leeresztett rámpáin.

Mély szomorúság látszott Bail Organa markáns vonásain, ám amikor a főkancellárra pillantott, zord eltökéltséget látott.

 

A távoli Naboon, a csillámló tóra néző rózsalugasban Anakin és Padmé kéz a kézben álltak. Anakin szokásos Jedi-köntösében, Padmé pedig egy virágos szegélyű, csodaszép kék ruhában. Anakin új, mechanikus alkarja az oldalánál lógott, az ujjak ösztönösen összeszorultak és kinyíltak.

Előttük egy nabooi szent ember állt, aki a fejük fölé emelt kézzel idézte az ősi házassági szertartás szövegét.

És amikor házastársakká nyilvánították őket, a tanúként részt vevő R2-D2 és C-3PO füttyögött és tapsolt.

Anakin Skywalker és Padmé Amidala most először csókolták meg egymást férj és feleségként.