Star Wars történetek

STAR WARS II: A KLÓNOK TÁMADÁSA

Írta: R. A. Salvatore

 

23. FEJEZET

 

Még mielőtt a folyosó végéig ért volna, Mace Windu érzékelte Yoda nagy szomorúságát. A mester egy erkélyen ült, ahonnan a Galaktikus Szenátust szemlélte. Alatta elszabadult a káosz. Ordítozás, sikoltozás, elharsogott érvek és ellenérvek – az általános zűrzavar mély akkordot pendített meg Mace Winduban, aki megértette Yoda szomorúságát és osztozott abban. Ez a kormány volt az, amelynek védelmére ő és büszke Rendje felesküdött, ám e pillanatban a szenátorok többsége egyáltalán nem tűnt méltónak a védelemre.

Itt és most a Köztársaság összes hibája csupaszon hevert Mace Windu és Yoda mester előtt, az összes bürokratikus esztelenség, amely úgy tűnt, szükségszerűen útjában áll az igazi előrelépésnek. Ez a kaotikus összevisszaság termelte ki Dooku grófot és a szeparatista mozgalmat. Ez az értelmetlenség adott alapot más különös követeléseknek, és engedte a kapzsi, önös érdekeknek, mint amilyen a Kereskedő Föderáció, kizsákmányolni a galaxist.

A magas Jedi-mester odament Yodához, és leült mellé. Nem szólt semmit, mivel e pillanatban nem volt mit mondania. Az ő dolguk az, hogy figyeljenek és harcoljanak a Köztársaság védelmében. Bármilyen nevetségesnek tűnt is a lenti testület számos tagja jelenleg.

Mace és Yoda nézték, amint a szenátorok sikoltozva az öklüket vagy más végtagjukat rázzák egymás felé. A szemközti pódiumon Mas Amedda aggódva pislogott, és rendet követelve kiabált.

Végül, hosszú-hosszú percek múltán elcsitult a hangzavar.

– Rendet! Rendet! – ismételte Mas Amedda többször is, valószínűleg így próbálta elérni, hogy ne szabaduljanak el még egyszer az indulatok.

Palpatine főkancellár lépett középre, és végigjártatta szemét az amfiteátrumon, elcsípve számos tekintetet, és próbálva kihangsúlyozni a helyzet súlyosságát.

– Amidala szenátor sajnálatos távollétében – mondta végül lassan, tagoltan – az elnökség a Naboo Legfőbb Képviselőjéül Jar Jar Binkset ismeri el.

Mace Yodára pillantott, aki lehunyta a szemét a bejelentést követő, látszólag egyenlő hangerejű éljenzések és fújolások alatt. A Szenátusban mindenki tudta, mi következik, és a várható bejelentés súlya megosztotta a testületet.

Mace visszafordult, és hamarosan felfedezte Jar Jart, aki gunga segédei kíséretében lebegett oda a platformján a pódiumhoz.

– Szenátorok! – kiáltotta Jar Jar jól érthetően. – Tépviselő kársaim…

A felcsattanó röhögés majdnem olyan fülsiketítő volt, mint a tiltakozás, de a derültség hamar elszállt, és gúnyos kacaj váltotta fel.

– Tarts ki, Jar Jar! – motyogta Mace, és a gungát nézte, akinek az arca és a füle kivörösödött az idegességtől.

– Rendet! – harsogta Mas Amedda a pódiumról. – A Szenátusnak kötelessége meghallgatni a képviselő mondandóját!

A terem elcsendesedett, és Mas Amedda odaintett Jar Jarnak, aki ekkor már erősen kapaszkodott platformja korlátjába.

– Tekintettel a Köztársaság ellen irányuló közvetlen fenyegetésre – kezdte a gunga tőle szokatlanul tisztán és érthetően –, indítványozom, hogy a Szenátus haladéktalanul adjon teljhatalmat a főkancellárnak!

Kurta csend támadt, ahogy a szenátorok meglepetten néztek össze. Taps csattant fel, majd amikor az ellenzők tábora fújolni kezdett, az éljenzés még hangosabbá vált, és hamarosan elnyomta a tiltakozásokat. Habár Amidala nem volt jelen, Mace tudta, hogy ez neki köszönhető. Azok az évek, amelyek alatt elnyerte sokak bizalmát, most ehhez a döntő győzelemhez vezettek. Ha bárki más tette volna ezt a drasztikus indítványt, nem pedig a Naboo képviselője, Amidala meghatalmazottja, akkor nem dőlt volna el ilyen egyértelműen a vita. Ám mivel ő a kezdetektől ellenezte egy köztársasági hadsereg felállítását, most azok is támogatták őt, akik eredetileg mellészegődtek a hadsereg létrehozása elleni küzdelmében.

A lárma perceken át sem csitult, és amíg a fújolás egyre csendesedett, az éljenzés még inkább felerősödött. Végül Palpatine főkancellár feltartott kézzel kért csendet.

– Vonakodva bár, de egyet kell értenem ezzel az indítvánnyal – kezdte. – Én szeretem a demokráciát… szeretem a Köztársaságot. Szelíd természetű vagyok, de nem óhajtom tétlenül nézni a demokrácia pusztulását. A hatalmat, melyet rám ruháznak, visszaadom majd, amint a krízist megszüntettük. Ezt megígérem. És első cselekedetemként ezen új hivatalomban intézkedni fogok a Köztársaság hatalmas seregének létrehozásáról, hogy szembe tudjunk szállni a szeparatisták egyre növekvő fenyegetésével.

– Megtörtént hát – mondta Mace Yodának, és az apró Jedi-mester zordan rábólintott. – Magamhoz veszem a megmaradt Jediket, és megyek a Geonosisra segíteni Obi-vannak.

– És a kaminói klónozókhoz megyek én – tette hozzá Yoda –, megtekinteni e sereget, melyet a Köztársaságnak teremtettek.

A két Jedi együtt ballagott ki a szenátusi csarnokból.

 

Olyan volt, mint számos más tárgyalóterem szerte a galaxisban: egy kör alakú csarnok, melyet korlátokkal és bokszokkal elválasztott részek osztottak meg, ezek mögött pedig széksorok húzódtak az érdeklődők számára. Ám a bírák összeállítása emlékeztette rá Padmét, hogy a hasonlóság egy igazságos bírósághoz ezen a ponton véget ért. Kisebb Poggle, Geonosis nagyhercege elnökölt a bizottságban, mellette geonosi segítője Sun Fac, s ez egyértelműen jelezte, hogy nem számíthat igazságos elbírálásra. Padmé több szeparatista szenátort, különböző kereskedelmi céhek és az Intergalaktikus Bank Klán előkelőségeit ismerte fel közöttük.

Alaposan szemügyre vette őket, s zsigerből eredő gyűlöletet látott a szemükben. Ez nem meghallgatás, nem tárgyalás. Ez a gyűlölet kinyilvánítása, semmi több.

Így hát Padmé meg sem lepődött, amikor Sun Fac előrelépve bejelentette:

– Ön bűnösnek találtatott kémkedés vádjában.

Ennyit a bizonyításról, gondolta Padmé.

– Kíván szólni, mielőtt kiszabjuk a büntetését? – kérdezte Kisebb Poggle nagyherceg.

A szenátornő megrendülés nélkül nézett a geonosi szemébe.

– Ön háborús cselekedetet követ el, nagyherceg. Remélem, készen áll a következményekre.

A geonosi kuncogott.

– Mi fegyvereket gyártunk, szenátor. Ez a mi üzletünk! Persze, hogy készen állunk!

– Lépjünk tovább! – kiáltotta közbe Nute Gunray szélről. – Szabják ki az ítéletet! Látni akarom a szenvedését!

Padmé csak a fejét ingatta. Mindezt azért, mivel királynő korában meghiúsította a neimoidi terveit, hogy kizsákmányolja a bolygóját. Mindezt azért, mert nem hajtott fejet Gunray és csatlósai tervei előtt. És annak tükrében, hogy ő kegyelmet adott a neimoidiknak a nabooi vereségüket követően!

– A másik Jedi-barátja már várja önt, szenátor – jelentette ki Kisebb Poggle nagyherceg, és intett az őröknek. – Vigyétek őket az arénába!

 

A terem hátsó sarkában a fiatal fiú szinte itta ezeket a szavakat, és felpillantott apjára, önmaga idősebb hasonmására.

– Felfalatják őket a fenevadakkal? – kérdezte Boba Fett.

Jango Fett lepillantott izgatott fiára, és kuncogott.

– Igen, Boba. – Sok történetet mesélt már Bobának a geonosi arénáról.

– Remélem, acklayt használnak! – mondta Boba tényszerű hangon. – Látni szeretném, tényleg olyan vérengző-e, mint olvastam.

Jango csak mosolygott és bólogatott, örülve, hogy a fiát máris ennyire érdeklik az efféle dolgok, és tetszett neki a szenvedélymentes hangszín is. Boba szigorúan tárgyilagosnak mutatkozott, dacára annak, hogy három ember kivégzéséről beszélt. Az egész helyzetet hűvös és fegyelmezett tárgyilagossággal szemlélte, és ez a tulajdonsága segíti majd életben maradni ebben a durva galaxisban.

Jó tanítvány.

 

Az az irdatlan információmennyiség, amit letöltöttek C-3PO-ba, egyértelműen legyőzte volna a droidot és kondicionálta volna őt a szándékaik szerint, ha nem lettek volna feltöltve áramkörei szinte a kapacitásuk határáig nyelvészeti információkkal. Thripio mindegyik utasításcsoportot többszörösen átfordítva jegyezte le, és ezáltal sikerült úgy felhígítania azokat, hogy elvesztették igazi hatásukat.

Ravaszsága már majdnem hiábavalónak mutatkozott az őt programozó bunkókkal szemben, amikor néhány röpke óra múltán kivezették a helyiségből egy nagy gyűjtőcsarnokba.

Thripio ismerős, panaszos csipogást hallott.

– Artu! – kiáltotta a fejét forgatva. Kupolás fejű társát az egyik konzol mellett dolgozva pillantotta meg. R2-D2 feje odafordult, és egy „oooo”-t hallatott.

– Ó, Artu! – nyüszítette Thripio, és még mielőtt felismerte volna, mit cselekszik, szeme elé emelte a lézerirányzékot, és a barátjába épített korlátozó csapszegre célzott.

Egyetlen lézersugár röppent ki, szétzúzta a csapszeget Arturól, aztán lecsúszva körbepattogott a helyiségben.

– Hé! – kiáltotta az egyik kiképződroid, és azonnal Thripio mellé siklott.

– Úgy tűnik, ennek szüksége van még egy kis programozásra – mondta egy másik.

A főkarbantartó droid megszemlélte a helyiséget, és kupolás fejét rázta.

– Dehogy – mondta. – Nem történt sérülés. Vigyétek az udvarra, és el vele!

Thripiót elvezették.

Nem sokkal a távozásuk után R2-D2 észrevétlenül elgördült a konzoltól. Mióta az itt dolgozó, viszonylag ártalmatlan droidokat csapszegekkel odarögzítették, nem igazán tartózkodtak őrök a teremben.

A kis droid nem sokkal később kijutott és szabadon gördülhetett.

 

Az alagút sötét volt, kellően komor és csendes, eltekintve a kinti arénában összegyűlt roppant tömeg szórványos ovációjának visszhangjától. Egyetlen jármű volt ott benn, egy ovális alakú, csapott orrú nyitott kocsi, amely úgy nézett ki, akár egy rovar feje, amelynek lemetszették a felső felét. Anakint és Padmét minden teketória nélkül betaszigálták ebbe a kocsiba, aztán a vázhoz szíjazták őket egymással szemben.

Mindketten megrándultak, ahogy a kocsi mozgásba lendült velük a sötét alagútban.

– Ne félj! – suttogta Anakin.

Padmé rámosolygott; kifejezése őszinte nyugodtságról tanúskodott.

– Nem félek meghalni – felelte dallamos, lágy hangon. – Egy kicsit mindennap meghalok, amióta visszatértél az életembe.

– Miről beszélsz?

Ekkor kimondta igazán, őszintén, forrón:

– Szeretlek.

– Szeretsz? – kérdezte a fiú döbbenten. – Szeretsz! Azt hittem, eldöntöttük, hogy nem leszünk szerelmesek. Hogy ne kelljen hazugságban élnünk. Hogy ne tegyük tönkre az életünket. – De a nő szavai elsöpörték eltökéltségét.

– Azt hiszem, az életünknek már amúgy is vége – felelte Padmé. – Irántad való szerelmem számomra is rejtély, Annie, nem tudom az okát. Nem tudom leküzdeni… és most már nem is akarom. Igazán mélyen szeretlek, és mielőtt meghalunk, azt akarom, hogy tudd.

Padmé előredőlt, amíg a szíjai engedték, és előretartotta a fejét, és Anakin is hasonlóan cselekedett, amíg elég közel nem kerültek egymáshoz, hogy ajkaik puha, gyengéd csókban találkozzanak, mely egyre hosszabbra nyúlt, egyre mélyült, és amely elmondott mindent, amit már réges-rég el kellett volna mondaniuk egymásnak. Egy csók, amely kicsúfolta hősi erőfeszítéseiket, hogy megtagadják azon érzéseket, melyeket mindvégig éreztek egymás iránt.

Édes pillanat volt ez, habár tényleg csak egy pillanat, mert a hajtó ostorának csattintására a kocsi kigördült az alagútból a vakító napfényre, és immár egy geonosi nézőktől megtöltött, hatalmas stadion porondján zörgött.

Négy masszív, méteres átmérőjű oszlop meredt ki az aréna közepén, amelyek mindegyikéről láncok lógtak, és az egyiknél egy ismerős alak állt.

– Obi-van! – kiáltotta Anakin, miközben lerángatták a kocsiról, és a mestere melletti póznához vonszolták, és odaláncolták.

– Már kezdtem csodálkozni, hogy vajon megkaptad-e az üzenetemet – felelte Obi-van. Mindketten hunyorogtak, miközben Padmét is odaráncigálták az Anakinnal szomszédos oszlophoz, és durván odaláncolták. Látták, amint tiltakozóan vergődik, ám ez reménytelen küzdelemnek tűnt. Amit viszont nem láttak, hogy a találékony Padménak sikerült kézbe kaparintania egy fémszálat, melyet az övében rejtegetett.

– Továbbítottam az üzenetedet, ahogy kérted, mester – magyarázta Anakin. – Aztán úgy döntöttünk, hogy idejövünk és megmentünk.

– Szép munka! – hangzott azonnal Obi-van gyors, szarkasztikus válasza. Egy hördüléssel fejezte be, ahogy a karjait a feje fölé rángatták, és e tehetetlen helyzetben rögzítették. Anakin és Padmé hasonló elbánásban részesültek. Azonban valamelyest mindhárman oldalra tudtak fordulni, és így láthatták a méltóságok, a rendezvény urainak érkezését – azokat az arcokat, amelyeket túl jól ismertek már.

– E gonosztevők elítéltettek kémkedés vádjával, melyet a Geonosis Szuverén Rendszere ellen követtek el – jelentette be a szolgalelkű Sun Fac. – A halálbüntetésük ezen arénában hajtatik végre haladéktalanul.

A vad ováció szinte megsüketítette a végzetére váró három foglyot.

– Kedvelik a kivégzéseket – jegyezte meg Obi-van szárazon.

A méltóságok páholyában Sun Fac átengedte helyét Kisebb Poggle nagyhercegnek, aki összeütötte két kezét a levegőben, így követelve csendet.

– Úgy döntöttem, ma különleges szórakozásban lesz részetek – jelentette be, és újra felharsant a hálás ordítás. – Vajon melyik kedvencünk lenne a legalkalmasabb ilyen megátalkodott bűnözők kivégzésének végrehajtására? Ezt kérdezgettem magamtól újra meg újra, hosszú órákon át, de nem találtam válaszra. Míg végül úgy döntöttem, legyen… – Drámaian elhallgatott, és a tömeg elnémult. – A reek! – kiáltotta Poggle.

Az aréna oldalában az egyik kaput felhúzták, és egy roppant méretű négylábú caplatott elő széles vállal, meghosszabbodott pofával és három halálos szarvval, melyek egyike az orráról meredt fel, a másik kettő pedig széles szájának két szögletéből. A reek olyan magas lehetett, akár egy vuki, olyan széles, mint amilyen magas egy felnőtt ember, és négy méternél is hosszabb. Tehén méretű, ormányos hátasokon lovagló, hosszú lándzsás pikadorok döfködték, terelték be az arénába.

Miután az ováció elhalt, Poggle újabb bejelentéssel lepte meg a tömeget.

– A nexu!

Egy újabb kapu emelkedett fel, és egy hatalmas, macskaszerű teremtmény bukkant elő. Rendkívüli méretű feje feleakkora volt, mint a teste, és agyarakkal telt pofáját elég szélesre tudta tátani, hogy egy nagy testű embert ketté tudjon harapni. Szőrtaraj húzódott egyenesen a fejétől a faráig, közvetlenül csapkodó farkáig.

Mielőtt a meglepett tömeg újra felordíthatott volna, Poggle folytatta:

– És az acklay!

Egy harmadik kapu is felemelkedett, és mind közül a legrettenetesebb teremtmény rontott be rajta. Pókszerűen mozgott négy hosszú lábán, amelyek mindegyikén hatalmas rákollók meredeztek. A többi karja is hasonló ollóban végződött, és csattogtak a levegőben, ahogy hadonászott velük. Feje, melyet egy hosszú és lebegő, tarajszerű szarv uralt, két méternél magasabban volt a talajtól. Ez a lény éhesen pillantott körül, és amíg a másik kettőt pikadoroknak kellett bökdöséssel beterelniük, ezt bizony nem.

Ez az utolsó, az acklay volt a tömeg igazi kedvence, különösen annak az ifjoncnak, Jango Fett klónfiának, aki a méltóságok páholyában ült. Boba vigyorgott, és idézni kezdte mindazt, amit a halálos fenevad tetteiről olvasott.

– Hát ez elég mókás lesz… – vélte Obi-van, látva az egyre növekvő izgalmat. – Számukra, legalábbis.

– Mi? – kérdezte Anakin.

– Felejtsd el! – felelte Obi-van. – Készen állsz a küzdelemre?

– Küzdelemre? – visszhangozta Anakin szkeptikusan, előbb megláncolt csuklóira pillantva, majd vissza a három szörnyetegre, amelyeket feléjük tereltek, és amelyek csak most fedezték fel, hogy az ebéd tálalva van.

– Te se szeretnéd, hogy a tömeg semmit se kapjon a pénzéért, nem igaz? – morogta Obi-van. – Tied a jobb oldali. Enyém a bal.

– És Padmé? – Mindketten odafordultak, és csak most fedezték fel, hogy ügyes társuk már kinyitotta egyik bilincszárát a rejtett fémszállal, és most szembefordult a póznával. Egyenesen felkúszott a pózna tetejéig, és dolgozni kezdett a másik záron.

– Úgy tűnik, ő már a csúcson van – jegyezte meg Obi-van szárazon.

Anakin épp időben fordította vissza a tekintetét, hogy reagálni tudjon a reek támadására. Ösztönösen a magasba szökkent, és a rohamozó bestia nekicsapódott alatta az oszlopnak. Látva a kínálkozó lehetőséget, Anakin rávetette magát a fenevad hátára, és körültekerte láncát annak erős szarván. A reek a fejét rángatva hátrált, letépte a láncot a póznáról, és elszabadultak. A reek vad bakugrásokba kezdett, és Anakin az életéért kapaszkodott. Rácsapott a lánc szabad végével a fenevad fejének oldalára, de a dühös bestia ráharapott, és makacsul az agyarai közt tartotta, s ezzel ideiglenes kantárt biztosított Anakinnak.

 

Miután letöltötte az alaprajzokat, R2-D2-nak már nem sok gondja adódott a hatalmas gyárkomplexummal. A kis droid nyugodtan gördült, és alkalmi fütyörészéssel hárította el a közelben nyüzsgő geonosik esetleges gyanakvását.

Szerencsére egyikük sem fordított rá túl sok figyelmet, s Artu úgy vélte, tudja, miért. Megtudta, hogy jelentős esemény van folyamatban, egy hármas kivégzés. Könnyen kikövetkeztethette a szerencsétlen foglyok kilétét.

Kanyargós útvonalon vágott keresztül a komplexumon, ahol tudta, elkerülte a geonosikat, ahol pedig nem, ott közönyösen gördült el mellettük, s próbált nem kiríni a környezetéből.

Tudta, hogy annál nagyobb lesz a tömeg, ahogy közeledik az arénához, és csak remélni tudta, hogy a geonosikat túlságosan lekötik majd az érdekes események, és nem foglalkoznak majd egy kicsi navigációs droiddal.

 

Obi-van hamar megtudta, miért ennyire népszerű az acklay. A teremtmény magasra ágaskodott, és egyenesen rávetette magát. Amikor Obi-van az oszlop mögé ugrott, az acklay egy közvetlenebb irányt választott: rárontott a póznára, gigászi állkapcsával elroppantotta a fát és a láncot egyaránt. Ahogy a fenevad őrjöngése révén visszanyerte szabadságát, Obi-van megperdült, és futásnak eredt, egyenesen a legközelebbi pikador felé, és az acklay máris üldözőbe vette. A geonosi a Jedi felé bökött a pikájával, Obi-van azonban kitért a szúrás elől, és megragadta a fegyvert. Egy erős rántással kitépte a fickó kezéből, és rácsapott vele a pikador hátasára, amitől az felágaskodott. Alig lassítva Obi-van letámasztotta a lándzsavéget a talajra, és rúdugróként átszökkent a pikador és hátasa fölött.

Az acklay ismét a legközelebbi utat választotta: belerohant a hátasba, és ledöntötte lovasát a homokba. Felragadta a pikadort ollójával, és kiroppantotta belőle az életet.

 

A pózna tetején Padmé eszelős sietséggel ügyködött, hogy megszabaduljon bilincsétől. De a macskaszerű nexu máris felszökkent, hogy lesodorja őt veszedelmes mancsával. A nő kitért előle, de a nexu mászni kezdett felfelé.

Padmé a lánccal csépelte.

A bestia nem állt meg, s mélyen belevájta karmait a fába mászás közben. Aztán váratlan lendülettel felszökkent a pózna tetejére, és fülsiketítő bömböléssel felágaskodott Padmé előtt.

A tömeg elcsendesedett; érzékelve, hogy jön az első gyilkolás.

Ahogy a nexu feléje csapott, Padmé átbucskázott a túloldalra, és miközben a karmok felszaggatták az ingét, és némileg visszarántották, ő kemény csapást mért a bestia pofájába a lánc szabad végével. A nexu csúszni kezdett lefelé a póznáról. Padmé elrugaszkodott ellenfelétől oldalra, hagyta, hogy a lánc rántsa vissza, és körbe repítse a póznán. Miközben megpördült, kinyújtotta lábait, és páros lábbal rúgva lerepítette a nexut a földre.

Még csak annyira sem állt meg, hogy kiélvezze sikerét, visszakapaszkodott a pózna tetejére, és sebesen dolgozott, hogy teljesen kiszabadítsa magát.

 

A tömeg egy emberként kapkodott levegő után.

– Szabálytalan! – kiáltotta Nute Gunray a díszpáholyban. – Ezt nem teheti! Lőjék le, vagy ilyesmi!

– Hú! – üvöltötte Boba Fett nem titkolt elismeréssel. Jango a fia vállára tette a kezét legalább annyira élvezte a látványosságot, mint Boba.

– A nexu úgyis elkapja, alkirály – biztosította Kisebb Poggle a dühtől reszkető neimoidit.

Gunray állva maradt, ahogy mindenki más is a páholyban, és ahogy mindenki más is a stadionban. A tömegnek ismét elállt a lélegzete, ahogy Obi-van rohant elő a pikador ledöntött hátasa mögül, és belevágta a lopott lándzsát az őrjöngő acklay nyakába. A fenevad felrikoltott kínjában, és félresöpörte a küszködő orray hátast.

Túloldalt Padmé még mindig a zárral ügyködött, és épp akkor sikerült kiszabadulnia, amikor a nexu visszanyerte egyensúlyát, és ismét a pózna felé indult.

Egy pillanattal később a fenevad már ott állt közvetlenül a pózna tövében, és ahogy felfelé bámult, nyál csöpögött irdatlan pofájából, s szemében halál villogott. Ugrásra készen megfeszült.

És ekkor eltiporta Anakin reekje.

– Jól vagy? – kiáltotta oda a fiú Padménak.

– Aha.

– Ugorj! – harsogta Anakin, és Padmé már rugaszkodott is. Közvetlenül Anakin háta mögé ugrott.

Elrobogtak a sebesülten őrjöngő acklay mellett, Obi-van megragadta Padmé kezét, és villámgyorsan felkapaszkodott a lány mögé.

Boba Fett üvöltött a gyönyörűségtől, mint ahogy a geonosik többsége is. Nute Gunray azonban nem volt ennyire elbűvölve.

– Ennek nem lett volna szabad így történnie! – ordította Dooku gróf képébe. – Mostanra halottnak kellene lennie!

– Türelem – felelte a higgadt gróf.

– Nem! – kiabálta vissza Nute Gunray. – Jango, végezz a nővel!

Jango szórakozott kifejezéssel fordult Nute Gunray irányába, és egy biccentéssel nyugtázta Dooku gróf intését, hogy maradjon a helyén.

– Türelem, alkirály! – mondta Dooku a füstölgő Gunraynek. – A nő meg fog halni.

Miközben beszélt, és miközben úgy tűnt, hogy Gunrayt szétveti a düh, a gróf visszafordult az aréna felé, és a neimoidik látták, amint egy csapat rombolódroid gördül elő a kifutópalánk mögül. Körülvették a reek hátán lovagló három foglyot, szétnyitották magukat, és támadópozícióba bontakoztak, s így Anakinnak nem maradt más választása, mint keményen megrántva az alkalmi kantárt megállítani a kreatúrát.

– Látja? – kérdezte nyugodtan Dooku.

A gróf arckifejezése egy pillanatra megváltozott, amint ismerős zümmögést hallott jobb felől a háta mögött. Gyorsan odanézett, és egy lila fényszablyát pillantott meg Jango Fett nyakánál, aztán még jobban odafordult, és szemügyre vette a fegyver viselőjét is.

– Windu mester – mondta szokásos modorában. – Mily öröm látni, hogy te is csatlakozol hozzánk! Épp időben érkeztél, hogy tanúja légy az igazság pillanatának. Szerintem a két fiacskádnak hasznára válik egy kis gyakorlás.

– Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, Dooku – felelte Mace hűvösen. – A mulatságnak vége.

Ezzel a Jedi-mester gyors tisztelgésre emelte ragyogó fényszablyáját, megadva ezzel a megbeszélt jelet, aztán visszatolta a pengét Jango Fett közelébe.

Körös-körül a stadionban egyszerre villant több száz Jedi fénykardja.

A tömeg tökéletesen elcsendesedett.

Pillanatnyi gondolkodás után Dooku gróf megmoccant, és Mace Windut nézte a szeme sarkából.

– Bátor, ámde botor dolog, öreg Jedi-barátom. Jókora túlerőben vagyunk.

– Én nem így látom – vágott vissza Mace. – A geonosik nem harcosok. Egy Jedi száz geonosival is felér.

Dooku gróf körbepillantott a stadionon, és a mosolya egyre szélesedett.

– Én nem a geonosikra gondoltam. De te mit gondolsz, felér egy Jedi ezer harci droiddal?

Tökéletesen időzített. Épp csak befejezte, egy osztag harci droid érkezett Mace Windu mögött, tüzelve a lézereikkel. A Jedi azonnal reagált; megperdült, és villogó fényszablyájával kivédte a sugárlövedékeket, és visszairányította azokat a támadóira. Azonban tudta, hogy ezek a droidok jelentik a kisebb gondot, mert ahogy körülpillantott, észlelte Dooku magabiztosságának forrását: több ezer harci droid gördült végig az összes rámpán, a teraszokon és a lenti arénában.

Azonnal kezdetét vette a küzdelem; az egész stadion megtelt süvítő lézerlövedékekkel, ugró és megpördülő Jedikkel, akik megpróbáltak szorosan védekező csoportokba tömörülni, és vadul védték fényszablyáikkal a sugárnyalábokat. Geonosik tülekedtek mindenütt, néhányan megpróbálták megtámadni a Jediket – és ezért az életükkel fizettek –, mások csak a vad tűzharc közepéből próbáltak menekülni.

Mace Windu megperdült, rádöbbenve, hogy legveszélyesebb ellensége van mögötte. Jango Fett-tel találta magát szemközt, és egy vaskos lángvető csövével.

Lángnyelvek zúdultak a Jedi-mesterre, és lángra lobbantották a ruháit, így, hogy Dooku és a fejvadász ennyire közel volt, ő pedig ilyen sebezhető helyzetbe került, a Jedi-mesternek el kellett ugrania onnan. Az Erő segítségével szökkent a levegőbe a díszpáholyból, és az aréna porondján landolt. Lerángatta magáról az égő köntöst, és a földre hajította.

Szerte mindenfelé a harc fokozódott, ahogy a Jedik több tucat geonosival viaskodtak a lelátókon, és számos Jedi száguldott lefelé az arénába, hogy egyesült erővel szálljon szembe az ott koncentrálódó legnagyobb harcidroid-erővel. Mace hunyorgott, amikor megpillantotta Obi-vant, Anakint és Padmét, akiket a megbokrosodott, bakugrásokat bemutató reek cipelt a hátán. Odaintett a többi Jedinek, de erre nem volt szükség, mert azok, akik legközelebb voltak, már rohantak is, hogy segítsék sebezhető társaikat, és fényszablyákat hajítottak oda Anakinnak és Obi-vannak.

Amikor azok ketten kivillantották új fegyverük pengéjét – Anakiné zöld volt, Obi-vané kék – és Padmé is feltűnt köztük egy frissen szerzett sugárvető pisztollyal a kezében, Mace valamivel könnyebben lélegzett.

De csak egy pillanatig. Aztán a Jedi-mester ismét mozgásba lendült, és pengéjét dühödten villogtatva verte vissza a feléje süvítő lézerlövedékeket, amelyeket harci droidok sokasága szórt rá. Nem sokkal később megtalálta Obi-vant az aréna közepén, és egymás hátát fedezve behatoltak a droidok közé, leszedtek néhányat a visszavert sugárnyalábokkal, aztán együtt mozogva keresztülvágtak közöttük Obi-van támadt egy droidra felülről, de amikor a droid ennek megfelelően védekezett, a két Jedi megperdült, Obi-van védte a lövéseket, Mace pedig alulról sújtott a felfelé védekező droidra, és félbemetszette.

Mace Windu és Obi-van mögött Anakin és Padmé is hasonló hát a háthoz pozícióban harcoltak; Anakin védte mindkettőjüket a feléjük záporozó lövedékektől, míg a lány pontos lövésekkel ritkította a droidok és a geonosik sorait.

Ám dacára hősies erőfeszítéseiknek, dacára a levágott ellenség egyre növekvő halmainak, a csata végkimenetele egyre egyértelműbbé vált, ahogy a Jediket hátrafelé szorította a rettenetes túlerő. Az általános visszavonulás iránya az aréna felé terelődött, bár az a terület kevés fedezéket kínált. És nem volt elég a droidok és a Jedik működése, a két sebesült szörnyeteg őrjöngve rohangált, és elpusztított mindent, ami az útjába került.

 

Ebbe a pokolba masírozott be C-3PO, vagy legalábbis a teste, egy harci droid fejével a vállain. Rövidesen azonban ez az öszvér droid kapott egy lézerlövedéket a nyakába. Megbillent, és a harcidroid-fej lehullott a törzsről.

Az aréna túlsó részén egy alagútban masírozva a napfény irányába Thripio harcidroid-testre erősített feje érzékelte ezt, bár csak homályosan.

– Nem mozog a lábam! – kiáltotta, bár természetesen jelenlegi lábai remekül működtek. – Olajozásra van szükségem!

 

Az improvizáció ideje volt ez, hiszen a helyszín túlságosan vad volt összehangolt, előre meghatározott cselekedetekre.

Épp az a fajta harc, amelyikben Padmé leginkább jeleskedett. Minden lépésénél tüzelve ahhoz a kocsihoz rohant, amelyik őt és Anakint az arénába szállította, és felpattant az elé befogott, zavarodott orray igásállat hátára.

Közvetlenül mögötte ott száguldott Anakin, fényszablyája veszettül villogva szórta vissza a lézerlövedékeket a harci droidokra. Beugrott a kocsiba, Padmé pedig néhány rúgással mozgásra késztette az orrayt.

Körbevágtattak az elesett droidok és geonosik maradványain bukdácsolva, pattogva, és miközben Padmé lövést lövés után adott le, Anakin még nagyobb pusztítást végzett a visszafordított lézerlövedékekkel.

 

Thripio ekkor érkezett ebbe az őrült forgatagba, és ha szemnyílása engedte volna neki, hogy a szeme tágra nyílhasson a megdöbbenéstől és a rémülettől, bizonyára megteszi.

– Hol vagyunk? – kiabálta. – Ez egy csata! Ó, nem! Én csak egy protokolldroid vagyok. Engem nem erre készítettek. Én ezt nem bírom! Nem akarok elpusztulni!

A felzaklatott droid körülbelül annyi ideig bírta, mint a másik része a túloldalon. Hirtelen szembekerült Kit Fisto Jedi-mesterrel, aki keményen mellbe taszította egy Erő-lökettel, és a droid a földre zuhant. Ezt követően a mozgékony Jedi-nő piruettezett, és fényszablyájának heves csapásával levágott egy harci droidot, amely a sorban Thripio mögött állt. Az egyenesen rázuhant a hason fekvő Thripióra.

– Segítség! Csapdába kerültem! Nem bírok felkérni! – nyüszítette Thripio, ám ezzel nem keltette fel senki figyelmét.

Kivéve egyvalakiét.

R2-D2 gördült az arénába, és a romokat meg a veszélyt kerülgetve választotta meg útját.

 

Bármennyi harci droid jött is, esélyük sem volt arra, hogy elválasszák egymástól Mace-t és Obi-vant, olyan tökéletes volt a mozgásuk, oly összehangolt a cselekedetük. Ám a reek puszta tömege túlságosan sok volt még egy pár fényszablyának is, és amikor a feldühödött bestia a két Jedire rontott, nem volt más választásuk, mint kétfelé ugrani.

A reek Mace-t vette üldözőbe, és neki vadul kellett csapkodnia, hogy távol tudja tartani magától. Sikerült visszaszorítania a szörnyeteget, de kapott egy öklelést, és eközben elejtette a fényszablyáját. A reek ismét rárontott, amint felállt, és látta, hogy könnyen ki tudja cselezni úgy, hogy még a fegyverét is visszaszerezheti közben, ám ekkor egy páncélos rakétás ember röppent le az útjába lövésre kész sugárvetővel.

Mace az Erő segítségével magához rántotta fényszablyáját, és villámgyors csapással kivédte Jango első lövését. A második lövésnél Mace már még inkább ura volt a helyzetnek, és visszavágta a lövedéket a fejvadászra. Jango azonban már mozgásba lendült, oldalra vetette magát, és máris fordult, hogy egy sorozatot szórjon a Jedi útjába.

A reek állította meg. A szörnyeteg képtelen volt különbséget tenni barát és ellenség között, és most Jangóra rontott. A fejvadász odaszúrt pár lövést, de azok még csak nem is lassították le a szörnyeteg rohamát, és elsodorta őt. A reek továbbra is őt támadta, megpróbálta eltiporni, Jango azonban gyors volt, és kétségbeesetten görgött előle. Valahányszor felfelé fordult görgés közben, tüzelt újra meg újra, és lövedékei a feldühödött reek hasába hatoltak.

Végül a roppant, bikaszerű teremtmény megingott, és ahogy összerogyott, Jango az utolsó pillanatban kigördült alóla. Épp Mace-szel szemközt.

A Jedi azonnal rárontott, fényszablyája vadul villogott. Jango hátraugrott, a rakétái segítségével a levegőbe emelkedett, megpróbált egy lépés távolságot tartani a halálos pengétől, és alkalmilag oda-oda pörkölni egy-egy lövéssel Mace-nek.

Jól csinálta, ezt Mace-nek is el kellett ismernie. Nagyon is jól, és a Jedi nem is egyszer épp hogy félre tudta ütni a lövedéket. Azonban továbbra is támadásban maradt, védekezésre kényszerítve Jangót váratlan szúrásokkal és villámgyors vágásokkal.

Egy rossz lépés…

És akkor bekövetkezett, teljesen hirtelen. Mace bal felé indított egy csapást, megfékezte mozdulatát, előredöfött, majd visszakezes vágással bakói jobbra lendítette pengéjét.

Teljesen megperdült, és máris újra lendítette pengéjét, hogy kivédjen egy újabb lövést – de nem jött lövés.

A balról jobbra irányzott visszakezes vágás tisztán betalált. Jango feje lerepült a válláról, kihullott a sisakból, és a porba zuhant.

 

– Egyenesen előre! – mondta magának Obi-van, ahogy az acklay hatalmas rákollóit csattogtatva rontott rá.

Balra cselezett, aztán jobbra, majd előrefelé gördült a hatalmas karok és a csattogó ollók között, aztán újsütetű fényszablyájával előredöfött, és lyukat vágott a szörnyeteg mellébe.

Az acklay előrevetette magát, próbálta agyonnyomni őt rettenetes súlyával, de a Jedi abban a pillanatban elszökkent a talajtól. A szörnyeteg hátára érkezett, könnyedén landolt, és ismét beledöfött, mielőtt leugrott róla.

– Egyenesen előre! – mondta magának ismét, ahogy a feldühödött szörnyeteg újra rárontott.

Obi-van az utolsó pillanatban észlelte, hogy egy lézerlövedék suhan felé oldalirányból. Odakapta a fényszablyáját, és úgy védte ki, hogy a sugarat az acklay pofájába továbbítsa.

A szörnyeteg még csak nem is lassított, és a Jedinek a földre kellett vetnie magát, hogy elkerülje a lecsapó, elsüvítő, csattogó ollót.

Épp csak ki tudott gördülni a rátaposni próbáló láb alól, és egy újabb csapással mély sebet sikerült ejtenie azon.

Az acklay bömbölve jött tovább, és újabb lézerlövedékek is záporoztak a Jedire.

Fényszablyája ide-oda villogott, és egyik sugarat a másik után küldte a támadó bestia pofájába, míg végül lelassította és elkábította.

Obi-van odaugrott, felszökkent, és beledöfött, egyenesen a pofájába. A teremtmény vállára érkezett, de máris leugrott róla. Hallotta, ahogy a szörnyeteg összerogy mögötte, és csapkodó haláltusáját vívja, ám ő tudta, hogy a küzdelem itt már véget ért, és ment, hogy megdolgozza a harci droidokat.

Az a küzdelem még messze állt a győzelemtől, és messze a győzelem lehetőségétől. Mace Windu ekkorra már végzett Jango Fett-tel, és a túloldalon Anakin és Padmé továbbra is összehangolt csapatmunkában ténykedett a felborult kivégzési kocsi mögött. Anakin sorra visszaverte a feléjük zúgó lövéseket, Padmé pedig egyik droidot a másik után szedte le. De még így is, hogy a megmaradt Jedik ragyogóan küzdöttek az arénában, a droidok kérlelhetetlenül nyomultak előre, és egyre kétségbeejtőbb helyzetbe terelték össze őket.

 

– Artu, mit keresel te itt? – kérdezte Thripio, amikor kis barátja odagördült csapdába esett testéhez.

Válaszképpen Artu kilőtt egy tapadókorongos csáklyát az egyik rekeszéből, és szorosan rátapasztotta Thripio fejére.

– Várj! – kiáltotta Thripio, ahogy Artu elkezdte ráncigálni. – Ne! Hogy merészeled? Túl keményen húzod! Ne ráncigálj engem, te ólomfejű!

Szikrák pattogtak, ahogy a feje leszakadt a harcidroid-testről, aztán R2-D2 odavonszolta C-3PO fejét az eredeti testéhez. Aztán előtolta hegesztőkarját, és elkezdte rögzíteni a protokolldroid fejét.

– Artu, légy óvatos! Szétégetheted az áramköreimet! Biztos vagy benne, hogy a fejem egyenesen áll?

 

Újabb Jedik estek el a lézerzárótűz puszta mennyisége alatt. Feleannyian sem voltak már talpon, mint amennyien ideérkeztek.

– Korlátozott lehetőségek – vetette oda Ki-Adi-Mundi a kimerült és csurom vér Mace Windunak.

Hamarosan már csak alig húsz-egynéhányan maradtak, összeterelve. Szerte a stadionban több sorban harci droidok álltak lövésre emelt fegyverekkel.

És akkor hirtelen minden mozdulatlanná vált.

– Windu mester! – kiáltotta Dooku gróf a díszpáholyból. Arckifejezése elárulta, hogy rendkívül élvezte a harci látványosságot. – Hősiesen küzdöttetek. Megérdemlitek, hogy bekerüljetek a Jedik történelmi archívumába. De most már vége. Elhallgatott és körülnézett, mintegy végigvezetve a csapdába esett Jedik tekintetét a több sorba rendeződött, mereven álló ellenfeleiken.

– Adjátok meg magatokat! – parancsolta Dooku. – És megmarad az életetek.

– Nem leszünk a túszaid, hogy csereként használhass, Dooku – felelte Mace a legcsekélyebb tétovázás nélkül.

– Hát akkor sajnálom, öreg barátom – mondta Dooku gróf olyan hangon, amelyben egyáltalán nem érződött sajnálkozás. – El kell pusztulnotok.

Felemelte a kezét, és felsorakozott seregére pillantva készült megadni a jelet.

Ám ekkor Padmé – kimerültén, mocskosan és véresen – az égre emelte a tekintetét, és felkiáltott.

– Nézzétek!

Minden szempár felfelé fordult, és azt látták, amint féltucatnyi csapatszállító ereszkedik le nagy sebességgel süvítve az arénába, és porfelhőbe burkolva a Jediket; és amint földet értek, feltáruló oldalukból klónkatonák rontanak elő.

Lézertűzzápor köszöntötte az érkezőket, ám a hajók leeresztett védőpajzsa megóvta a kisorakozó harcosokat.

A váratlan zűrzavar és a villogó lézertűz kellős közepén Yoda mester jelent meg az egyik hajó csapóajtajában, és tisztelgett Mace-nek és a többieknek.

– Jedik, gyerünk! – kiáltotta Mace, és a túlélők a legközelebbi hajókhoz rohantak, és felkapaszkodtak a fedélzetre. Mace közvetlenül Yoda mellé mászott, és a hajójuk haladéktalanul felemelkedett, és tüzet okádó ütegei szilánkokra és cafatokra lőtték a harci droidokat, ahogy kizúgott az arénából.

Mace alig akarta elhinni a szeme előtt kibontakozó látványt, ahogy többezernyi köztársasági hajó támadta a Kereskedelmi Föderáció felsorakozott flottáját, és több tízezer klónkatonát rakott le a bolygó felszínére. Mögötte Yoda tovább vezényelte a csatát.

– További csapatokat baka! – mondta a híradósának, aki továbbította utasítását a parancsnokoknak. – Körbevennünk kell őket, igen, aztán kettéosztani.

 

Jó pár percnyi szembántó ragyogás után R2-D2 visszahúzta hegesztőkarját, és azt fuvolázta, hogy a munka elkészült, és hogy Thripio feje ismét ott van, ahová tartozik.

– Ó, Artu, te ismét eggyé tettél engem! – kiáltotta Thripio, és némi erőfeszítéssel sikerült felegyenesednie. Ekkor rádöbbent az arénafolyosó nyílásán túl villogó lézerzáporból, és az alagútba becsapódó, gellert kapó lövedékek sivításából, hogy közel sincs biztonságban, így hát megfordult, és poroszkálni kezdett az ellenkező irányba. Szerencsétlenségére azonban R2-D2 még nem távolította el a tapadókorongos csáklyát a homlokáról. A zsinór megfeszült, és Thripio hanyatt zuhant a padlóra.

Artu elnézést kérő füttyöt hallatott, ahogy elgördült mellette, leválasztva és visszavonva a tapadót haladtában.

– Ezt nem felejtem el! – kiáltotta Thripio méltatlankodva, miközben újra feltápászkodott, és elcsoszogott idegesítő barátja után.

 

Miután a csatahajók elrepültek, a harci droidokat pedig elüldözték, Boba Fett alkalmat talált, hogy lesurranjon az aréna porondjára. Többször is szólította az apját, és roncshalomtól roncshalomig szaladt. Elfutott a halott acklay, aztán a reek mellett, és ismét Jango nevét kiáltotta, de sejtette, hogy hiába, mivel az apja, aki mindig mellette volt, most nem jelentkezett.

És akkor meglátta a sisakot.

– Apa! – lehelte a fiú. Lábai cserbenhagyták, térdre hullott Jango üres sisakja mellett.