Star Wars történetek

STAR WARS II: A KLÓNOK TÁMADÁSA

Írta: R. A. Salvatore

 

22. FEJEZET

 

A Köztársaság Közigazgatási Épületének nyugodt szépsége annak csörgedező szökőkútjaival és tükörsima tavacskáival, díszes oszlopaival és egymást érő szobraival elrejtette a benti zűrzavart. A hír eljutott Obi-vantól Yodáig és a Jedi Tanácsig, és most tőlük a főkancellárhoz és a szenátusi vezetőkhöz, hogy a Köztársaság szétesik. A hangulat Palpatine főkancellár irodájában egyszerre volt komor és őrjöngő, mindenkit elárasztott a csüggedés érzése, a cselekvési kényszeré, és a nyilvánvaló tehetetlenség miatti csalódottság.

Yoda, Mace Windu és Ki-Adi-Mundi képviselték a Jediket, nyugalmat árasztva az ideges és feszült Bail Organa és Ask Aak szenátorok és Jar Jar Binks képviselő felé. Palpatine hatalmas íróasztala mögül hallgatta Őket szemmel látható kétségbeeséssel, a segédje, Mas Amedda pedig mellette állt és a könnyeivel küszködött.

Csend honolt a szobában néhány hosszú pillanatig, miután Mace Windu befejezte a Geonosisról származó üzenet ismertetését.

Yoda, apró botjára támaszkodva Bail Organára pillantott, erre a mindig megbízható, hozzáértő emberre, és enyhén biccentett. Az alderaani szenátor vette a jelzést, és megnyitotta a vitát.

– A Kereskedő Föderáció háborúra készül – mondta. – Obi-van jelentése nem hagy kétséget efelől.

– Amennyiben a jelentés hiteles – vágott közbe azonnal a heves Ask Aak.

– Az – biztosította őt Mace Windu, és Ask Aak, az izgága szenátor elfogadta ezt. Valójában Yoda megértette, hogy Ask Aak csupán azért tette a megjegyzését, mivel azt akarta, hogy a Jedik nyíltan támogassák a jelentést, s ezzel bizonyítsa a többieknek, hogy a helyzet a katasztrófa szélére sodródik.

– Dooku gróf nyilván egyezséget kötött velük – értelmezte Palpatine főkancellár.

– Le kell állítanunk őket, mielőtt készen nem állnak! – vélte Bail Organa.

Jar Jar Binks középre lépett, és bár remegett egy kicsit, de legalább a nyelvét a szájában tartotta.

– Bodzsánad, dizdeledre méldó főganzellár uram – kezdte a gunga. – Dalán ezeg a dzsedig begfégezig a lászadó zsereget.

– Köszönöm, Jar Jar – felelte udvariasan Palpatine, majd Yodához fordult. – Yoda mester, hány Jedit tudnak a Geonosisra küldeni?

– Jedik ezrei vannak szerte a galaxisban – felelte a kis Jedi-mester. – Különleges megbízatásra csak kétszáz elérhető.

– Minden tiszteletem a Jedi Rendé – mormolta Bail Organa –, de ez nem hangzik elégnek.

– Tárgyalások útján tartják fenn a békét a Jedik – felelte Yoda. – Háborút kezdeni szándékunkban nem áll.

Folyamatos nyugalma csak még inkább kihozta sodrából az izgága Ask Aakot.

– Az egyezkedésnek vége! – kiáltotta. – Most már szükségünk van arra a klónhadseregre!

Yoda lassan lehunyta a szemét; fájdalmat okoztak neki az elhangzott rettenetes szavak.

– Fájdalom, az egyezkedésnek még nincs vége – mondta Bail Organa. – A Szenátus nem fogja jóváhagyni a hadsereg használatát, amíg a szeparatisták meg nem támadnak. És akkor valószínűleg már túl késő lesz.

– Ez krízishelyzet – merészelt közbeszólni Mas Amedda. – A Szenátusnak meg kell szavaznia a szükséghelyzetet, és a hatalmat a főkancellárra ruháznia! Akkor ő jóváhagyhatja a klónok bevetését.

Palpatine hátrahőkölt e javaslat hallatán, mely láthatóan mélységesen megrázta.

– De melyik szenátor venné a bátorságot, hogy előterjesszen egy ilyen radikális indítványt? – kérdezte habozva.

– Majd én! – jelentette ki Ask Aak.

Mellette Bail Organa akaratlanul is felkuncogott, és a fejét rázta.

– Attól tartok, önre nem hallgatnának. És rám sem – tette hozzá sietve, amikor Ask Aak vadul rámeredt. – Túl sok politikai kapacitásunkat áldoztuk már arra, hogy a szeparatisták filozófiájáról vitázzunk és beavatkozást sürgessünk. A Szenátus nem venné többnek az indítványunkat, mint újabb figyelemfelkeltésnek. Olyan hangra lenne szükségünk, aki eddig az ellenzéket képviselte, és a véleménye megváltoztatásával adna súlyt a jelenlegi szituációnak.

– Bárcsak itt lenne Amidala szenátor! – kívánta Mas Amedda.

Jar Jar Binks habozás nélkül ismét előlépett.

– Idd vagyog én, főganzellár – mondta a gunga olyannyira felhúzva csapott vállait, amennyire csak lehetséges. – Én majd megdezem – mondta tiszteletteljesen a többieknek. – Én majd előderjezdem az indídványd, ami a hadalmad a gegyelmes úr gézébe aggyá.

Palpatine az izgalomtól reszkető gungáról Bail Organára nézett.

– Ő Amidala nevében beszél – mondta az alderaani szenátor. – Mindenki tisztában van azzal a Szenátusban, hogy Jar Jar Binks szavai Amidala szenátor óhaját tükrözik.

Palpatine zordan rábólintott, és Yoda erős félelmet érzékelt belőle, mintha tudná, hogy rá fogják ruházni a legveszélyesebb pozíciót, amit ő és a Köztársaság valaha is ismert.

 

Lassan elfordulva az energiamezőben, amelyben sercegő, kék energiaszálak tartották fogva, Obi-van csak tehetetlenül nézte, ahogy Dooku gróf lép be a szobába. A méltóságteljes tartású férfi odasétált a Jedi elé, olyan arckifejezéssel, mely mély szimpátiáról tanúskodott, ám amelyben Obi-van nyilvánvalóan nem bízott.

– Áruló! – csikorogta Obi-van.

– Helló, barátom – szólalt meg Dooku. – Ez tévedés. Rettenetes tévedés. Túlságosan messzire mentek. Ez őrület!

– Úgy tudtam, te vagy itt a vezető, Dooku – felelte Obi-van olyan egyenletes hangon, ahogy csak tudta.

– Ehhez nekem semmi közöm, biztosíthatlak – bizonygatta az ex-Jedi. – Úgy tűnt, szinte megbántotta a gyanúsítás. – ígérem, haladéktalanul követelni fogom, hogy engedjenek szabadon.

– Nos, remélem, nem telik sok időbe. Dolgom van. – Obi-van apró repedést észlelt Dooku sajnálkozó kifejezésében, egy parányi kis… dühöt?

– Megkérdezhetem, mit keres egy Jedi-lovag a Geonosison?

Pillanatnyi tétovázás után Obi-van úgy gondolta, nincs sok vesztenivalója, és megpróbálta tovább piszkálni Dookut, hogy bökje ki az igazságot.

– Egy Jango Fett nevezetű fejvadászt követtem. Ismered őt?

– Amennyire tudom, itt nincsenek fejvadászok. A geonosik nem bíznak bennük.

Bízni. Ez jó szó, gondolta Obi-van.

– Ezért senki nem hibáztathatja őket – válaszolta kitérően. – De ő itt van, biztosíthatlak.

Dooku gróf hallgatott egy darabig, aztán bólintott, nyilvánvalóan elfogadva a tényt.

– Nagyon sajnálatos, hogy ösvényeink sosem keresztezték egymást ezelőtt, Obi-van – mondta kedves, előzékeny hangon. – Qui-gon mindig elismerően beszélt rólad. Bárcsak élne még… jól jönne most a segítsége!

– Qui-gon Jinn sosem állna melléd.

– Ne légy ebben olyan biztos, ifjú Jedi! – vágta rá Dooku gróf azonnal, zavarba ejtő mosollyal az arcán, amely magabiztosságról és higgadtságról árulkodott. – Elfelejted, hogy Qui-gon Jinn valaha az én növendékem volt, mint ahogy te az övé.

– Szerinted ez fölötte áll a hűségnek, mely a Jedi Tanácshoz és a Köztársasághoz kötötte?

– Mindent tudott a Szenátusban folyó korrupcióról – folytatta Dooku, anélkül hogy kihagyott volna akár egy szívdobbanásnyit. – Korruptak valamennyien, természetesen. Yoda és Mace Windu is. De Qui-gon sohasem tartott volna ki e mellett a status quo mellett, ha tudja azt az igazságot, amit én tudok. – Drámai szünetet tartott, amely közbevetést követelt Obi-vantól.

– Az igazságot?

– Az igazságot – mondta a magabiztos Dooku. – Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy a Köztársaság a Sith Sötét Lordjainak uralma alatt áll?

Ez mélyebbre hatolt, mint az őt fogva tartó energiaszálak bármelyike.

– Nem! Ez nem lehetséges! – Az elméje pörgött, és valami ellenérvet keresett. Ő volt az egyetlen az élő Jedik között, aki harcolt egy Sith Lorddal, és ez az összecsapás szeretett mestere, Qui-gon életébe került. – A Jedik tudnának erről!

– Az Erő sötét oldala elhomályosítja a látásukat, barátom – magyarázta nyugodtan Dooku. – Több száz szenátor áll jelenleg a befolyása alatt annak a Sith Lordnak, akinek a neve Darth Sidious.

– Nem hiszek neked – mondta Obi-van határozottan, és azt kívánta, bárcsak olyan szilárdan tudná tagadni azt az igazságot, mint ahogy kijelentette.

– A Kereskedő Föderáció alkirálya valaha szövetségese volt ennek a Darth Sidiousnak – magyarázta Dooku, és ismerve az egy dekáddal ezelőtti eseményeket, ez hihető állításnak tűnt. – De őt tíz évvel ezelőtt cserbenhagyta a Sötét Lord. Hozzám jött segítségért. Mindent elmondott. A Jedi Tanács nem hitt volna nekem. Sokszor próbáltam figyelmeztetni őket, de nem hallgattak rám. Amikor majd érzékelik a Sötét Lord jelenlétét és rádöbbennek a hibájukra, már túl késő lesz. Mellém kell álmod, Obi-van, és együtt elpusztítjuk a Sithet.

Mindez annyira ésszerűen, annyira logikusan hangzott, és annyira illett ahhoz a szóbeszédhez, amit Obi-van Dooku grófról hallott. Ám a selymes szavak mögött ott lapult a valóság, ami pozdorjává zúzta e logikát.

– Sosem állok melléd, Dooku!

A művelt és tekintélyes férfi mély, csalódott sóhajjal nyugtázta ezt, aztán hátat fordított, hogy távozzon.

– Szabadon bocsátásod nehézségekbe ütközhet – vetette vissza a válla fölött, aztán kiment.

A Geonosishoz közeledve Anakin ugyanazokat a technikákat használta, mint Obi-van. A Geonosis közeli aszteroidagyűrűben rejtőzött el a nabooi csillaghajóval a járőröző föderációs flotta elől. És akárcsak mentora, a padavan is felismerte a nem várt flotta szokatlan és fenyegető elhelyezkedését.

Anakin behatolt a légkörbe, és levitte a hajót olyan mélyre, ahogy csak tudta, a vízfelszínt súrolva suhant, völgyek és tornyosuló kőalakzatok között siklott, fennsíkok körül körözött. Padmé ott állt mellette, és jelek után fürkészve a látóhatárt leste.

– Látod azokat a füstoszlopokat egyenesen előtted? – mutatta a nő. – Azok valamiféle kéménynyílásból jönnek.

– Úgy van – értett egyet Anakin. Megdöntötte a hajót, és a távoli füstcsíkok felé száguldott. Egyenesen rászállt az egyik ilyen gőzfelhőre, és óvatosan leereszkedett a hajóval a nyílásba.

Amikor szilárd talajon landoltak, ő és Padmé készültek elhagyni a hajót.

– Figyelj, bármi történik odakinn, tedd, amit én! – mondta Padmé. – Nem akarok harcba keveredni. Mint a Szenátus tagja, talán sikerül megoldást találnom erre a kusza helyzetre.

Anakinnak, aki mostanában a fényszablyája diplomáciáját gyakorolta, méghozzá elsöprő hatással, e szavak fájdalmasan igaznak csengtek.

– Rám bízod ezt? – kérdezte Padmé, és a fiú tudta, hogy arcáról lerítt a fájdalom.

– Ne aggódj! – mondta vigyort erőltetve az arcára. – Már feladtam, hogy vitatkozni próbáljak veled.

Mögöttük, ahogy a leszálló rámpa felé lépkedtek, Artu panaszosan felvinnyogott.

– Maradjatok a hajón! – utasította Padmé mindkét droidot. Aztán ő és Anakin kiléptek a föld alatti komplexumba, és szinte azonnal felismerték, hogy egy roppant méretű droidgyárba jutottak.

 

Nem sokkal azután, hogy Anakin és Padmé távozott, R2-D2 kinyújtotta lábait, leereszkedett emelvényéről, és azonnal gurulni kezdett a hajó kijárata felé.

– Bánatos kis barátom – magyarázta neki Thripio –, ha szükségük lenne a segítségünkre, megmondták volna. Sokat kell még tanulnod az emberekről.

Artu visszacsipogott rá, de továbbgurult.

– Ahhoz képest, hogy csak egy gép vagy, túl sokat gondolkodsz – vágott vissza Thripio. – Engem arra programoztak, hogy megértsem az embereket.

Artu egy sorozat rövid és udvariatlanul kurta csippantással válaszolt.

– Hogy mit jelent ez? – visszhangozta Thripio. – Azt jelenti, hogy itt én parancsolok!

Artu erre még csak nem is reagált. Már a rámpán siklott, kigördült a hajóból.

– Várj! – kiáltott utána Thripio. – Hová mégy? Neked egyáltalán nincs eszed?

A válaszként adott füttyögés eléggé disszonáns volt.

– Milyen goromba!

Artu felgyorsult, és elgörgött.

– Kérlek, várj! – kiáltotta Thripio. – Tudod, hová mégy?

Bár a válasz messze állt a magabiztostól, Thripio egyvalamit biztosan nem akart: egyedül maradni. Sebesen meglódulva beérte Artut, és idegesen motyorászva lépkedett mögötte.

 

Anakin és Padmé végigsuhantak a gyárváros hatalmas oszlopokkal szegélyezett folyosóm, lépteik hangját elnyomta a lenti nagy csarnokban sorakozó gépek zümmögése és dübörgése. A hely kihaltnak tűnt – Anakin szerint túlzottan is.

– Hol vannak ezek? – suttogta Padmé, öntudatlanul visszhangozva a fiú gondolatait.

Anakin feltartott kézzel intette csendre, és a fejét oldalra billentve érzékelt… valamit.

– Várj! – mondta.

Anakin még magasabbra emelte a kezét, és tovább hallgatózott, de nem a fülével, hanem az Erőt fürkésző érzékeivel. Volt itt valami, valami közeli. Ösztönei arra késztették, hogy a mennyezet felé emelje tekintetét, aztán döbbenten és rémülten látta, amint fölötte a keresztgerendák valósággal lüktetnek, mintha élnének.

– Anakin! – kiáltotta Padmé, látva, amint szárnyas alakok bukkannak elő a gerendák mögül, mintha csak azokból nőttek volna ki, és sebesen zúdulnak lefelé. Magas és szikár, erős izomzatú lények voltak, de nem véznák, narancsszínű bőrrel, lebernyegszárnyakkal.

Anakin fényszablyája máris elővillant. Ösztönösen megperdült, reflexből odavágott, és leszelte a szárnyát annak a kreatúrának, amelyik lecsapott rá. A teremtmény továbbsodródott, a padlóra hullott, de azonnal egy másik libbent a helyére, aztán még egy harmadik, és vakmerően rárontottak a padavanra.

Anakin jobb felé döfött, azonnal visszarántotta a pengét a füstölgő húsból, aztán a feje fölött ívben lendítette balra. Két újabb támadó bukfencezett a padlóra.

– Fuss! – kiáltotta oda Padménak, de a lány már rohant a folyosón a távoli ajtónyílás irányába. Anakin a fényszablyáját lengetve tartotta távol magától a makacs teremtményeket, de közben ő is rohant, beszáguldott az ajtónyíláson a lány mögött, és csaknem mindketten lezuhantak annak a kis kezelőhídnak a végén, amely egy roppant mélység fölé nyúlt.

– Vissza! – kezdte mondani Padmé, de mire ő meg Anakin megfordultak volna, az ajtó csattanva bezárult mögöttük, és ők ott ragadtak ezen a bizonytalan kakasülőn. Újabb szárnyas teremtmények jelentek meg fölöttük, de ami még rosszabb, a kezelőhíd elkezdett visszahúzódni.

Padmé nem habozott. Leugrott a nem sokkal alatta húzódó futószalagra.

– Padmé! – kiáltotta Anakin rémülten, és máris ugrott a lány mögé a mozgó szalagra. És ekkor a szárnyas geonosik rávetették magukat, ott suhogtak, kapkodtak körötte, és ő kétségbeesetten csapkodott a fényszablyájával, hogy távol tudja tartani őket.

 

– Ó, tervezőm! – motyogta Thripio, miközben összevissza forgolódva beszkennelte a roppant méretű gyárat. Egy kiszögellésre értek Artuval, ahonnan beláthatták a fő területet. – Gépek teremtenek gépeket. Milyen perverz!

Artu egyetértően csipogott.

– Higgadj le! – szólt rá Thripio. – Miről beszélsz? Nem vagyok az utadban!

Artu nem állt le vitatkozni. Gördülni kezdett, és letaszította Thripiót a párkányról. A sikoltó droid rázuhant egy szerencsétlen, repülő szállítódroidra, aztán még lejjebb hullott egy oldalsó futószalagra. Artu önszántából legördült utána. Begyújtotta apró rakétáit, s így röppent át a mélység fölött a távoli konzolok irányába.

– Ó, a fene essen beléd, Artu! – kiáltotta Thripio, és keményen küzdött, hogy összeszedje magát. – Figyelmeztethettél volna, vagy beavathattál volna a tervedbe!

Beszéd közben végre sikerült felállnia… épp egy vízszintes vágógép előtt.

Thripiónak épp csak annyi ideje maradt, hogy felsikkantson, mielőtt a pörgő lap elválasztotta a fejét a vállaitól; a teste rázuhant a szalagra, a feje pattogva hullott le egy másik futószalagra, amelyen más fejek is sorakoztak – harci droidoké.

Egy hegesztőállomással később C-3PO feje egy harci droid testére került.

– Hú, de ronda! – kiáltotta. – Miért gyárt bárki is ilyen csúnya droidokat?

Sikerült oldalra pillantania, és láthatta, amint eredeti teste állva begördül a többi droid közé, ahol egy harci droid fejét hegesztették a nyakára.

– Ez egy kissé zavaros! – nyüszítette a szerencsétlen Thripio.

Ráadásul R2-D2 még csak oda sem figyelt gépbarátjára. Megpillantotta Padmé úrnőt, és azonnal a nyomába eredt.

Padmé kapálózva, összevissza hengeredve próbált lábra állni, de minduntalan elesett. Visszafelé próbált mászni, de a futószalag elragadta, és hirtelen a lezúduló prések alatt találta magát; olyan gépek között, melyek elég keményen csapnak le ahhoz, hogy az olvadt fémmasszákat súlyos droidpáncélok részeivé sajtolják. Épp csak kicsusszant az egyik döngölő alól, és épp sikerült lábra állnia a következő előtt; elkeseredett dühvel ugrott vissza, várva a megfelelő pillanatot, hogy a súlyos döngölőfej felemelkedjen a vezéroszlop mentén.

És ekkor egy szárnyas geonosi csapott le rá, megragadta, és kibillentette az egyensúlyából. Épp csak annyi figyelmet fordított erre a támadásra, hogy pillanatnyilag kiszabaduljon, aztán remélve, hogy jól becsülte meg az ütemet, hirtelen előreszökkent, sebesen ugrott és mászott, és épp hogy kiért a túloldalon, a döngölőfej dübbenve csapódott le mögötte.

Pontosan az őt üldöző geonosi fejére, szétlapítva azt.

Padmé még csak nem is látta ezt, mivel a következő döngölőt figyelte. Sikerült átgördülnie alatta biztonságban, de amint kibukkant a túloldalon, egy szárnyas lény ágaskodott fel közvetlenül előtte, beburkolta lebernyegszerű szárnyaival, és megragadta erős karjaival.

Padmé derekasan küzdött, de a teremtmény túlságosan erősnek bizonyult. Oldalra röppent vele a futószalagról, aztán minden teketória nélkül elengedte terhét. Padmé keményen belezuhant egy jókora, üres tartályba. Gyorsan összeszedte magát, és megpróbált kimászni, de a tartály mély volt, és nem akadtak benne kapaszkodók, melyek segítségével kijuthatott volna.

Anakin elszántan viaskodott egy csapat szárnyas geonosival, s közben a halálos présgépek között ugrált, de valahogy mégis sikerült látnia a történteket.

– Padmé! – kiáltotta, miközben átrohant egy döngölőfej alatt, látva a fenyegető katasztrófát. Azonnal rádöbbent, hogy nem tud segíteni, és a tartály, amelyikbe a lány belehullott, gyors ütemben haladt egy adag öntésre váró olvadt fém felé. – Padmé!

És akkor ismét harcolnia kellett, s miközben levágott egy újabb szárnyas kreatúrát, egyre rémültebben figyelte, mint sodródik szerelme a végzete felé.

Hevesen vagdalkozott, elhessegette ellenfeleit, és kétségbeesetten iramodott Padmé irányába, és újra a nevét kiáltotta. Áttört egy másik soron, droidrészeket röpítve mindenfelé, aztán átszökkent egy másik futószalagra, amely épp Padmé felé vitte, aki még mindig tehetetlenül küzdött, miközben egyre közelebb sodródott az olvadt fémtömeghez. Arra gondolt, hogy az Erőt használva odaugorhatna a lányhoz, ám túl közel került egy másik géphez, és egy satu szorult a karjára, amely egy beprogramozott vágógép elé penderítette.

Anakin nagyot rúgott, mindkét lábával eltalálta a szárnyas lényt, amely üldözte őt, és a geonosi hanyatt zuhant. A fiú minden erejével küzdött a gép kérlelhetetlen szorítása ellen, és épp időben sikerült oldalra csavarnia testét, hogy elkerülje a vágópengét – a karjával legalábbis. Megrökönyödve látta, ahogy a gép kettészelte a fényszablyáját.

Aztán amikor felnézett, egy pillanat alatt rádöbbent, hogy a fénykard a legkevesebb vesztesége.

– Padmé! – kiáltotta.

A túloldalon R2-D2 leereszkedett Padmé tartálya közelében. Sietve munkához látott, becsúsztatta vezérlőkarját a komputercsatlakozóba, és lapozni kezdte az adatállományokat.

Higgadtan végezte munkáját, és igyekezett kirekeszteni azt a tényt, hogy Miss Padmé hamarosan eggyé válhat a megolvadt fémmel.

Végül sikerült lekapcsolnia a megfelelő futószalagot. Az hirtelen leállt, s Padménak, aki alig egy méterre volt az olvadt fémtócsától, épp csak annyi ideje volt, hogy elkönyvelje a megkönnyebbülést.

Máris egy csapat szárnyas teremtmény csapott le rá, és felragadták őt erős karjaikkal.

Anakin félrerugdosta egy újabb támadóját, és tovább küzdött a karját satuba szorító géppel. Csüggedten látta, amint egy csapat halálos droid gördül oda, és pozícióba helyezkednek körülötte.

Aztán egy páncélos rakétaember libbent be elé lövésre kész sugárvetőt tartva felé.

– Ne mozdulj, Jedi! – parancsolta.

 

Amidala szenátornő a hatalmas tárgyalóasztal egyik oldalán ült, Anakin Skywalker pedig védelmezőn állt mögötte. Velük szemben Dooku gróf terpeszkedett, Jango Fett-tel a háta mögött. Aligha lehetett volna ezt egyenlő felek tárgyalásának nevezni, hiszen Jango Fett fegyvert viselt, Anakin pedig nem, és a teremben végig geonosi őrök sorakoztak.

– Ön fogva tart egy Jedi-lovagot, Obi-van Kenobit – mondta Padmé nyugodtan, abban a hangnemben, amelyen oly sok szenátori tárgyaláson sikerrel járt már. – Hivatalosan követelem, hogy adja őt át nekem most azonnal.

– Ő bűnösnek találtatott kémkedés vádjában, szenátor, és hamarosan kivégzik. Pár órán belül, úgy hiszem.

– Ehhez nincs Joguk – mondta Padmé alig valamivel emeltebb hangon. – Ő a Köztársaság tisztje.

– Mi itt nem ismerjük el a Köztársaságot – jelentette ki Dooku. – Azonban ha a Naboo csatlakozna a szövetségünkhöz, valószínűleg méltányolnám a kegyelmi kérvényét.

– És ha nem csatlakozom a lázadókhoz, feltételezem, ez a Jedi is meghal, aki velem van.

– Nem óhajtom kényszeríteni önt, hogy akarata ellenére csatlakozzon az ügyünkhöz, szenátor, de ön józan és becsületes képviselője népének, és feltételezem, azt akarja tenni, ami legjobban szolgálja az érdekeiket. Nincsenek még torkig a korrupcióval, a bürokratákkal, a képmutatással? És ön? Legyen őszinte, szenátor!

A férfi szavai belemartak Padmé lelkébe, mivel tudta, hogy van ebben némi igazság. Épp elég ahhoz, hogy hitelt adjon Dooku érveinek, melyekkel oly sok rendszert rá tudott venni, hogy csatlakozzon a szövetséghez. És persze a helyzet realitása még mélyebben érintette. Tudta, hogy igaza van, és az eszméi jelentenek valamit, de hogy állhat ez szemben azzal a ténnyel, hogy ki fogják végezni, ha kitart az elvei mellett? És még ennél is több, miként tarthatna ki az elvei mellett, ha ez azt jelenti, hogy Anakint is megölik miatta? Ebben a pillanatban fogta csak fel, mennyire szereti a padavant, ám ugyanakkor azt is tudta, hogy nem tagadhatja meg mindazt, amiben egész életében hitt. Nem, még a fiú élete és a sajátja kedvéért sem.

– Az eszmék még léteznek, gróf úr, még ha az intézmény gépezete akadozik is.

– Ön ugyanazokban az eszmékben hisz, mint mi! – vágta rá azonnal Dooku, megragadva a nyilvánvaló lehetőséget. – Ugyanazokban az eszmékben, amelyekért mi küzdünk.

– Ha igaz lenne, amit állít, önnek a Köztársaságban kellett volna maradnia, és segíteni Palpatine főkancellárt a munkájában.

– A főkancellár jót akar, hölgyem, de alkalmatlan erre – mondta Dooku. Azt ígérte, hogy csökkenti a bürokráciát, de a bürokraták erősebbek, mint valaha. A Köztársaságot nem lehet helyrehozni. Az ideje lejárt. A demokrácia a Köztársaságban csupán színjáték. Egy játszma a szavazók megszerzéséért. Eljön az idő, amikor az a megszállott pénzhajhászás, amelyet Köztársaságnak neveznek, elveszíti a demokráciának és a szabadságnak még a látszatát is.

Padmé összeszorított fogakkal hallgatta ezen érveket, és tudatosan emlékeztette magát, hogy a férfi túloz, olyan megvilágításba helyezi a dolgokat, melyek őt hihető színben tüntetik fel. Csupán át kellett látnia e hazugságokon, látni a fogakat a kígyó csábító tánca mögött, s nem feledkezni meg arról a tényről, hogy fogolyként tartja itt Obi-vant, és ki akarja végeztetni. Ejtene ilyen foglyot a Köztársaság, és halálra ítélné? És ő?

– Azt nem hiszem – jelentette ki újult határozottsággal. – Tudok a szövetségről, melyet a Kereskedő Föderációval, a Kereskedelmi Céhvel és másokkal kötött, gróf úr. Itt nem az történik, hogy egy kormányt korrumpálnak az üzleti érdekek, maga az üzlet válik a kormánnyá! Nem fogok elpártolni mindattól, amit tiszteltem, és amiért dolgoztam. Nem fogom cserbenhagyni a Köztársaságot.

– Tehát a Jedi-barátait hagyja cserben? Az ön közreműködése nélkül semmit sem tehetek, hogy megakadályozzam a kivégzésüket.

– És ezen kijelentése elárulja, miféle az ön által javasolt jobb jövő – jelentette ki Padmé kereken, és hangja szilárdan csengett, ellentétben a szívét és lelkét marcangoló aggodalommal és kínokkal. Az ezt követő csendben Dooku rámeredő tekintete az udvarias méltóság pózából egy haragos ellenség tekintetévé változott, csupán egy pillanatra, de aztán visszanyerte szokásos nyugodt és méltóságteljes modorát. – És mi a helyzet velem? – folytatta Padmé. – Engem is kivégeztet?

– Nem vetemednék ilyesmire – felelte Dooku. – De vannak bizonyos személyek, akiknek erős érdeke fűződik az ön elhalálozásához, hölgyem. Attól tartok, ennek semmi köze a politikához. Ez személyes ügy, és hatalmas összegeket fizettek ki az ön meggyilkolásáért. Biztosra veszem, követelni fogják majd, hogy a kivégzésnek ön is részese legyen. Sajnálom, de ha nem működik együtt velem, át kell adnom önt a geonosi igazságszolgáltatásnak. Az együttműködése nélkül semmi többet nem tehetek önért.

– Igazságszolgáltatás – visszhangozta Padmé hitetlenkedve, a fejét ingatva, sokatmondó, gúnyos mosollyal. Aztán mindketten hallgattak.

Dooku türelmesen várt néhány pillanatig, aztán megfordult, és odabiccentett Jango Féltnek.

– Elvezetni őket! – parancsolta a fejvadász.

 

Legnagyobb csalódottságára Thripio hamarosan rájött, hogyan értette a geonosi, amikor azt mondta: „A sorba vele!”

Egy csapat gyakorlatozó harci droid közé került, melyeket tizenkétszer húszas alakzatban alapos tesztelésnek vetettek alá, mielőtt a hatalmas kifutópályákra terelték őket, ahol bezsuppolták valamennyiüket a Kereskedő Föderáció hadihajóiba. Olyan zaklatott volt az oda nem illő protokolldroid, és annyira szokatlan volt számára az új teste, hogy amikor a geonosi kiadta a „balra át” parancsot jobbra fordult, és amikor a gyakorlatvezető ezt követően „lépés indulj”-t vezényelt, a vele szemközt álló harci droid egyenesen nekigyalogolt, hátrafelé sodorta, mivelhogy a parancsot követte, és nem volt improvizatív képességgel felruházva.

– Ó, állj már le! – rimánkodott Thripio. – Összekarcolsz! Könyörgök, állj le!

A harci robot nem reagált, lévén hogy őt arra programozták, csak a kiképző parancsnok utasításainak engedelmeskedjen.

– Ó, állj le! – könyörgött ismét Thripio attól félve, hogy hanyatt esik, és a harci droid meg a mögötte masírozó négy másik átgázolnak rajta. Érzékelői, melyek immár új törzséhez csatlakoztak, hatékony megoldást kínáltak a problémára. Anélkül, hogy felfogta volna, mit cselekszik, Thripio kilőtte jobb karjának lézerét az őt lökdöső harci droid mellkasába, és darabokra szaggatta azt. – Ó, tervezőm! – kiáltotta Thripio.

– Állj! – üvöltötte a geonosi kiképzőparancsnok, és az összes droid azon nyomban megtorpant. Kivéve szerencsétlen Thripiót, aki meghökkenten állt ott, törzse jobbra-balra forgolódott, miközben megpróbálta kitalálni, mit tegyen. Hallotta, amint a parancsnok azt kiáltja, hogy „négy pont hetes vissza újraprogramozásra”, és amikor felfogta, hogy ez épp az ő pozíciója a menetoszlopban, tudta, hogy a geonosi róla beszél.

– Várjatok, nem, ez tévedés! – kiáltotta, ahogy néhány zömök karbantartó droid gördült mellé, és megragadták őt satuszerű karjaikkal. – Ó, hiszen ez teljesen helytelen! Belém több mint hárommillió nyelvet programoztak, nem menetelést!