Star Wars történetek

STAR WARS II: A KLÓNOK TÁMADÁSA

Írta: R. A. Salvatore

 

21. FEJEZET

 

– Készen vagyunk! – közölte Padmé, miközben kiemelte Thripiót az olajfürdőből. Komolyan küzdött, hogy ne nevesse el magát, ugyanis véletlenül túl alacsonyra eresztette a droidot, s az most őrülten hadonászott karjaival, és azt kiabálta, hogy megvakult.

Padmé kifordította az emelővel a kád fölül, és egy ronggyal letörölte az arcáról a felesleges olajat. Ezután leeresztette a droidot a padlóra, és kiszabadította az emelő láncai közül.

– Így jobb? – kérdezte.

– Ó, sokkal jobb, Miss Padmé! – felelte Thripio, és meglehetősen elégedettnek tűnve végigmérte magát.

– Nem viszket? – vizsgálta meg Padmé is a művét.

– Nem viszket – erősítette meg Thripio.

– Akkor jó – mosolyodott el a lány. A mosoly azonban lehervadt az arcáról, amikor rájött, mit művelt. A droiddal való foglalatoskodást használta pajzsként félelmei ellen az elmúlt órák során – alig vette észre, hogy közben felkelt a nap –, és most visszatért az Anakin iránti aggodalma.

Elfogytak a helyek, ahol elrejtőzhetett előle.

– Ó, köszönöm, Miss Padmé, köszönöm! – hálálkodott C-3PO. Ölelésre nyújtott karral előrelépett, de aztán hirtelen visszahőkölt, mintha észbe kapott volna. – Köszönöm – ismételte meg valamivel méltóságteljesebben. – Nagyon köszönöm.

Owen Lars lépett be a garázsba.

– Szóval itt van – szólította meg Padmét. – Mindenki önt keresi.

– Egész idő alatt itt voltam. Megfürdettem Thripiót, már nagyon ráfért.

– Jól tette, Padmé – bólintott Owen, és amikor a lány felé fordult, látta, hogy szélesen vigyorog. – Visszaadom ezt a droidot Anakinnak. Tudom, hogy anya is ezt akarná.

Padmé elmosolyodott, és biccentett.

– Visszajött! Visszajött! – csendült fel Beru kiáltása a garázs előtt. Padmé és Owen azonnal kirohantak hozzá.

Hamarosan Cliegg is felbukkant, bár lebegő tolószékével a nagy sietségben nekiment a bútoroknak és a ház ajtajának.

– Merre van? – kérdezte Padmé.

Beru a sivatag mélye felé mutatott.

Padmé hunyorogva, szemét a kezével beárnyékolva végre észrevette a fekete pontot, amely a feléjük száguldó Anakin volt. Ahogy a pont kivehető alakká nőtt, a lány észrevette, hogy nincs egyedül, valaki rá van kötözve a robogóra.

– Ó, Shmi! – suttogta Cliegg Lars elakadó lélegzettel. A férfi szemlátomást remegett.

Beru szipogott, alig tudta visszatartani zokogását, és Padmé a Beru vállát átölelő Owen arcán is megpillantott egy lecsorduló könnycseppet.

Anakin néhány perc múlva megérkezett a gazdaságba, és lefékezett a döbbent társaság előtt. Szó nélkül leállt, és elkezdte kioldozni az anyja holttestét tartó hevedereket, hogy aztán a karjába vegye a testet. Odalépett Cliegghez, egy pillanatra megállt előtte, s a két férfi osztozott egymás gyászában.

Aztán Anakin egy szó nélkül ellépett Cliegg mellett, és bement a házba.

Padmé figyelmét egész idő alatt egyetlen dolog kötötte le: Anakin arckifejezése. Még sohasem látta ilyennek a padavant: harag, gyász, bűntudat és megadás, sőt vereség ült ki az arcára. Padmé tudta, hogy Anakinnak szüksége lesz rá, méghozzá hamarosan.

De fogalma sem volt, mit tehetne érte.

 

A Lars-házban nem sok szó esett aznap. Mindenki csak végezte a dolgát, bármilyen dolgot, szemmel láthatólag próbálva elkerülni a fájdalom kitörését, melyről mindannyian tudták, hogy be fog következni.

Padmé Anakinnak készített ételt, és meglepetésére Beru odalépett hozzá, hogy segítsen. Még jobban meglepődött, amikor a lány beszélgetést kezdeményezett.

– Milyen ott? – kérdezte Beru.

– Hol? – nézett rá kíváncsian Padmé.

– A Naboon. Milyen?

Padmé alig értette a kérdést, annyira csak Anakin körüljártak a gondolatai. Csak sokára válaszolt, de végül sikerült megszólalnia.

– Ó, a Naboo… a Naboo nagyon… nagyon zöld. Hídja, rengeteg víz, mindenhol fák és növények. A legkevésbé sem hasonlít erre a helyre. – Az utolsó szó kimondása után azonnal elfordult, és tudta, hogy most egy kicsit faragatlan volt. De most nem akart mást, csak Anakin mellett lenni, ezért elkezdte felrakni az elkészült ételt egy tálcára.

– Azt hiszem, én mégis jobb szeretek itt lenni – jegyezte meg Beru.

– Egyszer talán majd eljön, és a saját szemével is látja a Naboot – felelte Padmé, inkább csak udvariasságból.

Beru azonban komolyan válaszolt.

– Nem hiszem. Nem szeretek utazni.

Padmé megfogta a tálcát, és elindult.

– Köszönöm, Beru – mondta, kipréselve magából egy mosolyt.

A garázsban bukkant rá Anakinra. A fiú a munkaasztalnál állt, a robogó egyik alkatrészén dolgozott.

– Hoztam egy kis ennivalót.

Anakin rápillantott, de azonnal visszafordult a munkájához. Padmé látta, hogy eltúloz minden mozdulatot, nyilván dühös, nyilván nem tud odafigyelni a feladatra.

– Eltört a váltó – magyarázta túl hevesen Anakin. – Sokkal egyszerűbbnek tűnik az élet, amikor az ember megjavít valamit. Én jól javítok. Mindig is jól javítottam. De én…

Végül lecsapta a csavarkulcsot, és csak állt, lehajtott fejjel.

Padmé látta, hogy az összeomlás határán van.

– Miért kellett meghalnia? – kérdezte Anakin halkan. Padmé letette a tálcát a munkapadra, a fiú mögé lépett, átölelte a derekát, és vigasztalóan a hátára hajtotta a fejét. – Miért nem tudtam megmenteni? – kérdezte Anakin. – Tudom, hogy megmenthettem volna!

– Annie, te megpróbáltad. – Szorosabban hozzásimult. – Néha vannak dolgok, amiket senki sem tud megjavítani. Nem vagy mindenható.

Anakin megmerevedett szavai hallatán, és váratlanul elhúzódott tőle – és Padmé érezte, hogy dühös.

– De annak kellene lennem! – mordult fel a fiú, majd a komor elszántság maszkjába torzult arccal ránézett a lányra. – És egy nap az is leszek!

– Annie, ne mondj ilyet! – felelte Padmé ijedten, de Anakin mintha meg sem hallotta volna.

– Én leszek a leghatalmasabb Jedi a galaxisban! – folytatta mennydörögve. – Esküszöm! Még a halált is képes leszek megállítani!

– Anakin…

– Obi-van tehet mindenről! – viharzott át a padavan a helyiségen, rácsapva a munkaasztalra. Az étellel megrakott tálca majdnem leesett. – Ő állított félre.

– Hogy rám vigyázz – mondta a lány halkan.

– Vele kellett volna mennem, a gyilkosok után! Már rég elkaptam volna őket, idejében ideértem volna, és az anyám még mindig élne!

– Nem tudhattad…

– Féltékeny rám! – dühöngött Anakin, oda sem figyelve Padméra. És nem is hozzá beszélt, döbbent rá a lány, hanem csak fennhangon vívódott magával. Alig tudta elhinni, amit hallott. – Azért állított félre, mert tudja, hogy már most hatalmasabb vagyok, mint ő. Vissza akar tartani!

Anakin felkapta a csavarkulcsot, és hozzávágta a szemközti falhoz, ahol az levert néhány pótalkatrészt.

– Annie, mi a baj? – kiáltott rá Padmé, tónusával és hangerejével végre magára vonva a figyelmét.

– Most mondtam el!

– Nem! – üvöltött az arcába Padmé. – Nem! Igazából mi a baj?

Anakin szótlanul rámeredt, és Padmé tudta, hogy valamit megérintett.

– Tudom, hogy fáj, Annie. De ennél többről van szó. Igazából mi a baj?

A fiú szótlanul állt.

– Annie?

Anakin teste mintha összement volna, és egy kicsit előregörnyedt.

– Én… én megöltem őket – vallotta be, és előrezuhant volna, ha Padmé nem rohan oda hozzá, és nem öleli át. – Mindet megöltem. Halottak. Az összes halott.

Ekkor ránézett a lányra, s úgy tűnt, mintha most tért volna vissza valami messzi-messzi helyről.

– Harcoltatok… – kezdett érvelni Padmé.

Anakin elengedte a szavakat a füle mellett.

– Nemcsak a férfiakat – folytatta. – Márpedig a taszkenek között csak a férfiak harcolnak. Nem, nemcsak őket. Az asszonyokat és a gyerekeket is. – Az arca eltorzult, mintha harag és bűntudat között vergődött volna. – Olyanok, mint az állatok! – kiáltott fel hirtelen. – És lemészároltam őket, mint az állatokat! Gyűlölöm őket!

Padmé hátrahőkölt, megdöbbentette a kitörés. Tudta, hogy mondania vagy tennie kellene valamit, de teljesen megbénult. Anakin még csak nem is rá nézett, hanem valahová a távolba, de aztán lehajtotta a fejét, és zokogni kezdett. Karcsú, erős válla hevesen rázkódott.

Padmé odahúzta magához, és szorosan átölelte, mint aki soha nem akarja elengedni. Még most sem tudta, mit mondhatna.

– Miért gyűlölöm őket? – kérdezte Anakin szaggatottan.

– Őket gyűlölöd, vagy amit az anyáddal tettek?

– Őket! – makacskodott a fiatal férfi.

– Kiérdemelték a haragodat, Anakin.

A fiú könnyben ázó szemmel nézett fel rá.

– De ennél többről volt szó – kezdte mondani, majd megrázta a fejét, és ismét Padmé puha mellébe fúrta az arcát.

Egy pillanattal később ismét felnézett, s látszott az arcán, hogy elhatározta magát.

– Én nem… nem tudtam… – Az egyik kezét a magasba nyújtva ökölbe szorította a kezét. – Nem tudtam uralkodni magamon – vallotta be. – Nem… nem akarom gyűlölni őket… tudom, hogy gyűlöletnek nincs helye. De egyszerűen nem tudok megbocsátani nekik!

– A düh emberi érzés – csillapította Padmé.

– A Jedi képes a düh megfékezésére – vágta rá Anakin azonnal. Elhúzódott a lánytól, kihúzta magát, és arccal az ajtó, a sivatag felé fordult.

Padmé mellé lépett, átölelte.

– Cssss! – súgta halkan, majd gyengéden megcsókolta az arcát. – Te ember vagy.

– Nem, én Jedi vagyok. Tudom, hogy jobb vagyok ennél. – A fejét csóválva a lányra nézett. – Sajnálom. Annyira sajnálom!

– Olyan vagy, mint bárki más – próbálta közelebb húzni magához Padmé, de Anakin megfeszítette a testét.

Azonban nem sokáig bírta tartani a dacos pózt, és ismét zokogni kezdett.

Padmé pedig átölelte, ringatta, és azt mondogatta neki, hogy minden rendben lesz.

 

Obi-van hátravetette magát vadászgépe ülésében, és dühösen megrázta a fejét. Elég sokáig tartott kilopóznia a gyárból, és amikor végre megtalálta a gépét, azt hitte, véget ért a kaland. De nem.

– Az adó működik – mondta R4-nek, aki egyetértően csipogott. – De nem kapunk visszajelzést. Túl messze van a Coruscant. – Szembefordult a droiddal. – Tudjuk növelni a teljesítményt?

A válaszul érkező csipogások nem hoztak vigaszt.

– Oké, akkor valami mást kell megpróbálnunk. – Obi-van a választ keresve körülnézett. Nem akart felszállni, és ezzel megkockáztatni, hogy észreveszik, de ilyen mélyen a Geonosis fémes, sűrű légkörében esélye sem volt, hogy elérje a távoli Coruscantot.

– A Naboo közelebb van! – mondta hirtelen, és R4 rácsipogott. – Anakint talán elérhetjük, ő pedig továbbítja majd az üzenetet.

R4 lelkesen füttyögött, Obi-van pedig kimászott a pilótafülkéből, hogy ismét leadja az üzenetet, ezúttal Anakinnak.

Azonban néhány perc múlva a droid jelezte, hogy valami baj van.

A Jedi dühösen morogva mászott vissza a pilótafülkébe.

– Hogyhogy nincs a Naboon? – kérdezte, és R4 csak egy tompa füttyel válaszolt. Obi-van nem kezdett el vitatkozni a droiddal, hanem maga ellenőrizte a műszereket. Igen, Anakin jele valóban nem érkezett meg a Nabooról.

– Anakin? Anakin? Hallasz? Itt Obi-van Kenobi – próbálkozott a hajó komján keresztül egyenesen a Naboot célozva.

Miután hosszú percekig nem kapott választ, a Jedi kikapcsolta a komlinket, és odafordult R4-hez.

– Nincs a Naboon, Arfor. Megpróbálom a többi hullámsávot is. Remélem, nem esett semmi baja.

Hátradőlt, a percek meg csak teltek. Tudta, hogy értékes időt veszít, de nem volt sok választása. Nem mehet vissza a városba, az elfogást kockáztatva, hiszen létfontosságú híreket kell eljuttatnia a Jedi Tanácshoz, és ugyanezen oknál fogva harcolva sem akart távozni. Még nagyon sok mindent meg kell tudnia itt.

Tehát várt, és valamivel később R4 együtt érzően felcsipogott. Obi-van ránézett a műszerekre, s elkerekedett a szeme.

– Igen, ez Anakin jele, de a Tatuinról! Mi a fenét keres ott? Megmondtam neki, hogy maradjon a Naboon!

R4 csak dünnyögött.

– Rendben, minden beállítva… a válaszok ráérnek később. – Kimászott a pilótafülkéből, és leugrott a földre. – Adásba, Arfor! Nincs sok időnk.

A droid azonnal ráfókuszált.

– Anakin? – kérdezte Obi-van. – Anakin, veszed az adást? Itt Obi-van Kenobi.

R4 közvetítette a választ, egy sor füttyöt és trillát, amit az R4-P normális esetben nem használt, ám ami mégis ismerős volt Obi-van számára.

– Artu? Jól van, tisztán veszed az adást?

Igenlő füttyögés érkezett válaszul.

– Rögzítsd az üzenetet, és juttasd el Skywalker Jedihez! – utasította a Jedi a távoli droidot.

Újabb igenlő fütty.

– Anakin, a nagy hatósugarú adóm nem működik. Továbbítsd ezt az üzenetet a Coruscantra.

A Jedi belekezdett története elbeszélésébe. Nem tudta, hogy a geonosik elfogták az adását, és háromszögeléssel meghatározták a vadászgép helyét. Annyira elmerült a történetében, hogy nem vette észre a rombolódroidokat, melyek a közelébe lopakodtak, majd felvették harci pozíciójukat.

 

A Lars-gazdaság mellett álló új sír körül még a Tatuin izzó ikernapjai sem tudták eloszlatni a levegőt átitató szürkeséget. Az új sírkő mellett két régebbi állt, szívfacsaró emlékeztetőjéül a tatuini élet keménységének. Öten gyűltek össze: Cliegg, Anakin, Padmé, Owen és Beru, illetve C-3PO, hogy búcsút vegyenek Shmi Skywalkertől.

– Tudom, hogy akárhol vagy, ott létedtől jobb lett az a hely – mondta Cliegg Lars, egy marék homokot dobva a sírba. – Te voltál a legjobb hitves, amilyet egy férfi csak kívánhat magának. Isten veled, drága feleségem! És mindent köszönök.

Rápillantott Anakinra, majd lehajtotta a fejét, és visszanyelte könnyeit.

Anakin előrelépett, és letérdelt a sír mellé. Felvett egy marék homokot, és hagyta, hogy kiperegjen az ujjai között.

– Nem voltam elég erős ahhoz, hogy megmentselek, anya – mondta a fiatal férfi, aki hirtelen inkább kisfiúnak érezte magát, de egy mély, elszánt lélegzetet véve igyekezett visszanyerni önuralmát. – Nem voltam elég erős. De ígérem, még egyszer nem fogok kudarcot vallani. – Szaggatottan zihálni kezdett, ahogy újabb gyászhullám tört rá, majdnem maga alá temetve. Ám az ifjú padavan kihúzta magát, és felállt. – Nagyon hiányzol, anya!

Padmé előrelépett, rátette kezét Anakin vállára, és mindnyájan szótlanul álltak a sír mellett.

A pillanat azonban hamar elröpült, egy sor sürgető csipogás és fütyülés szakította meg. Megfordulva R2-D2-t pillantották meg feléjük gurulni.

– Artu, te mit keresel itt? – kérdezte Padmé.

A droid vadul füttyögött.

– Továbbítani? – kérdezte Anakin. – Miért, mi a baj?

– Azt mondja, nagyon fontos – közölte C-3PO.

Anakin és Padmé egy néma pillantással engedélyt kért a másik három gyászolótól, majd C-3PO-val együtt követték az izgatott kis droidot a nabooi hajóhoz. Amint felléptek a fedélzetre, R2 megpördült, és kivetítette Obi-van hologramját a padlóra.

– Anakin, a nagy hatósugarú adóm nem működik. Továbbítsd ezt az üzenetet a Coruscantra. – R2 itt megállította az üzenetet, mozdulatlanná dermesztve Obi-van képét.

Anakin felnézett Padméra.

– Továbbítsd a Jedi Tanácsnak!

Padmé arrébb lépett, lenyomott egy gombot, majd megvárta a jel átjutásának megerősítését. Odabiccentett Anakinnak, aki visszafordult Artuhoz.

– Folytasd, Artu!

A droid sípolt egyet, és Obi-van hologramja ismét mozgásba lendült.

– Követtem Jango Fettet, a fejvadászt a Geonosisra, a droidgyárakhoz. A Kereskedő Föderáció itt veszi át a harci droidokat, és egyértelmű, hogy Gunray alkirály áll az Amidala szenátor elleni merénylet mögött.

Anakin és Padmé összenézett. Egyiküket sem lepte meg túlságosan az információ. Padmé visszagondolt a Typhóval és Panakával való találkozásra a Naboon, mielőtt elindult a Coruscantra, titokban kísérve a halálra ítélt űrhajót.

– A Kereskedelmi Céh és a Vállalati Szövetség egyaránt Dooku gróf rendelkezésére bocsátotta hadseregét, és…

A hologram megpördült.

– Várjatok! Várjatok!

Anakin és Padmé összerezzentek, ahogy a rombolódroidok feltűntek a hologramon, és megragadták Obi-vant. A kép megremegett, majd darabokra hullott.

Anakin felugrott, és odarohant Artuhoz, de aztán megtorpant, rádöbbenve, hogy semmit sem tehet.

Az égvilágon semmit.

 

A távoli Coruscanton Yoda, Mace Windu és a Jedi Tanács többi tagja izgatottan és nagy szomorúsággal eltelve nézte a hologramüzenetet.

– Életben van – közölte Yoda, miután újra megnézték a felvételt. – Érzem az Erőben.

– De elfogták – szúrta közbe Mace. – És a kerekek most már még veszélyesebben pörögnek.

– Úgy érzem, több dolog történik a Geonosison, mint amiről tudomást szereztünk.

– Egyetértek – bólintott Mace. – Nem ülhetünk tétlenül. – Ránézett Yodára, akárcsak mindenki más a teremben, és a kis Jedi-mester lehunyta a szemét. Láthatólag nagy, nagyon nagy fájdalmat okozott neki az ügy.

– A sötét oldal, érzem – mondta. – Minden ködös.

Mace bólintott, és komoran a többiekhez fordult.

– Gyülekező! – adta ki a parancsot, amit sok-sok éve nem hallott a Jedi Tanács.

 

– Dooku grófról majd mi gondoskodunk – mondta Mace a komlinken keresztül Anakinnak. – Számodra most az a legfontosabb, hogy maradj ott, ahol vagy. Minden áron meg kell védened a szenátort. Ez elsődleges prioritást élvez.

– Értettem, mester – felelte Anakin.

Rezignált, legyőzött hangja mélyen megrendítette Padmét. A harcias szenátort keserűséggel töltötte el, hogy Anakinnak itt kell rostokolnia, reá vigyázva, miközben mestere életveszélyben van.

Ahogy a hologram eltűnt, Padmé odalépett a hajó vezérlőpultjához, és néhány kapcsolót átbillentve ellenőrzött néhány koordinátát, megbizonyosodva arról, amit egyébként is tudott.

– A fél galaxison át kell vágniuk – fordult oda Anakinhoz, akit láthatólag nem foglalkoztatott a hír. – Nem fognak időben odaérni, hogy megmentsék.

Nem kapott választ.

– Nézd, a Geonosis alig egyparszeknyire van innen! – emelte fel a hangját Padmé, kivetítve a lehetséges útvonalakat a képernyőre. – Anakin?

– Hallottad, mit mondott Windu mester.

– A Coruscantról nem érnek oda időben, hogy megmentsék! – ismételte meg Padmé, még jobban felemelt hangon. Sorra nyomta le a kapcsolókat a vezérlőpulton, előkészülve a hajtóművek beindításához, de Anakin gyengéden megfogta a kezét.

– Ha még él – mondta a fiatal Jedi komoran.

Padmé rámeredt, mire a fiú elfordult és hátralépett.

– Annie, itt fogsz ülni, és hagyod meghalni? – kiáltott fel a lány, átvágva a hídon, és megragadva a padavan karját. – Hiszen a barátod! A tanítód!

– Olyan, mintha az apám lenne! – kiáltott vissza Anakin. – De hallottad Windu mestert. Szigorúan megparancsolta, hogy maradjak itt.

Padmé megértette, mi zajlik Anakinban. Kételkedett magában. Kudarcnak érezte, hogy nem sikerült megmentenie az anyját, és talán életében először valóban kételkedett belső hangjában, az ösztöneiben. Padmé tudta, hogy valahogyan át kell lendítenie ezen az állapoton, legalább annyira Anakin, mint Obi-van érdekében. Ha itt marad, és nem tesz semmit, akkor Padmé két barátot is elveszít: Obi-vant a Geonosis, Anakint pedig a bűntudata miatt.

– Csak azért parancsolta meg, hogy maradj itt, hogy meg tudj védeni – pontosított vigyorogva, remélve, hogy sikerül a fiú eszébe juttatnia a korábbi parancsot, mely szerint a Naboon kellett volna maradnia, s amit megszegett. Hátralépett, visszament a vezérlőpulthoz, átbillentett még néhány kapcsolót, és a hajtóművek feldübörögtek.

– Padmé!

– Szigorú parancsot kaptál, hogy védj meg – ismételte a lány. – Márpedig én megyek, és megmentem Obi-vant. Tehát ha meg akarsz védeni, akkor velem kell jönnöd!

Anakin néhány másodpercig szótlanul bámulta, és Padmé állta a tekintetét. Félrebillentette a fejét, haja az arcába hullott, de alig homályosította el az arcán ragyogó elszántságot.

Anakin tudta, hogy akármivel is igazolja Padmé, Mace Windu parancsával ellentétesen cselekszenek. Tudta, hogy Jedi-padavanként nem ezt várják tőle.

De mikor akadályozta ez meg bármiben is?

Elszántan odalépett a vezérlőpulthoz, és a nabooi űrhajó néhány másodperc múlva dübörögve felröppent a Tatuin egére.