Star Wars történetek

STAR WARS II: A KLÓNOK TÁMADÁSA

Írta: R. A. Salvatore

 

18. FEJEZET

 

Amikor a coruscanti Jedi Templomba befutott az 5-ös rejtjelkóddal az „otthoni öregeknek” küldött hívás, Mace Windu és Yoda azonnal tudta, hogy fontos dologról van szó. Nagyon fontos dologról.

Yoda lakosztályában fogadták a hívást, miután Mace mindkét irányban ellenőrizte a folyosót, majd jelentőségteljesen az ajtóra mutatott.

Obi-van hologramja jelent meg előttük. Az ifjú Jedi szemmel láthatólag feszült volt, többször is hátrapillantott a válla fölött.

– Mesterek, sikerült kapcsolatba lépnem Lama Suval, a Kamino miniszterelnökével.

– Ah, jó, hogy megtaláltad a bolygót – bólogatott Yoda.

– Pontosan ott, ahol a tanítványai mondták – felelte Obi-van. – Ezek a kaminóiak klónozók… azt mondják, a legjobbak a galaxisban, és az alapján, amit láttam, nem kételkedem az állításukban.

A két Jedi-mester a homlokát ráncolta a hírre.

– Egy Jango Fett nevű fejvadászról klónoznak egy egész hadsereget.

– Egy hadsereget? – ismételte meg Mace.

– A Köztársaság számára – folytatta Obi-van. – Mi több, az az érzésem, hogy ez a fejvadász állt az Amidala szenátor ellen elkövetett merénylet mögött.

– Gondolod, hogy a klónoknak is szerepe lehetett benne?

– Nem, mester, nem találtam semmi utalást erre.

– Ne feltételezz semmit, Obi-van – tanácsolta Yoda. – Csak tiszta elmével fogod megtalálni az összeesküvés igazi atyját.

– Igen, mester – bólintott Obi-van. – Lama Su miniszterelnök tájékoztatott, hogy az első klónhadtest készen áll a szállításra. Ugyanakkor felhívta a figyelmemet arra, hogy ha többet akarunk, további egymilliót kezdtek már el növeszteni, akkor több idő kell az elkészítésükhöz.

– Egymillió klónharcos? – kérdezte Mace Windu hitetlenkedve.

– Igen, mester. Azt mondják, Sifo-Dyas mester rendelte a hadsereget a Szenátus megbízásából, közel tíz évvel ezelőtt. Az az érzésem, még ezelőtt meggyilkolták. Jóváhagyta valaha is a Tanács egy klónhadsereg felállítását?

– Nem – felelte Mace Windu habozás nélkül, egy pillanatig sem várva, hogy Yoda megerősítse szavait. – Akárki is adta le a megrendelést, nem bírta a Jedi Tanács hozzájárulását.

– Akkor hogyan…? És miért?

– A rejtély egyre mélyül – mondta Mace. – És ezt a rejtélyt meg kell oldani… nem csak Amidala szenátor biztonsága miatt.

– A klónok bámulatosak, mester – magyarázta Obi-van. – Egyetlen célra teremtették és képezték ki őket.

– Ezt a Jango Fettet vedd őrizetbe! – parancsolta Yoda. – Hozd ide! Ki fogjuk kérdezni.

– Igen, mester. Amint elfogtam, jelentkezem. – Obi-van ismét hátrapillantott a válla fölött, majd váratlanul az adás megszakítására utasította R4-et.

– Egy klónhadsereg – jegyezte meg Mace, a hologram eltűnése után ismét kettesben maradva Yodával. – Miért akart volna Sifo-Dyas…

– Tisztábban látunk majd, ha megtudjuk, mikor adták le a megrendelést – vélte Yoda, és Mace egyetértett. Ha ugyanis a rendelés időpontja helyes volt, akkor Sifo-Dyasnak közvetlenül a halála előtt kellett leadnia.

– Ha ez a Jango Fett részt vett az Amidala szenátor elleni merényletben, és egész véletlenül egyben a Köztársaság számára rendelt klónhadsereg mintája is… – Mace Windu elhallgatott, és megrázta a fejét. Az egybeesés túl nagy horderejű volt ahhoz, hogy puszta véletlen legyen. De milyen kapcsolatban áll a két ügy egymással? Lehetséges, hogy a klónhadsereg felállítója attól tartott, hogy Amidala szenátor képes lehet megakadályozni a sereg felhasználását?

A Jedi-mester megdörzsölte a homlokát, és a lehunyt szemmel üldögélő Yodára nézett. Mace tudta, hogy az idős mester valószínűleg ugyanazon a rejtélyen töpreng, mint ő. És ugyanolyan gondterhelt, ha nem gondterheltebb.

– Vakok vagyunk, hogy nem láttuk a klónhadsereg kifejlesztését – jegyezte meg Yoda.

– Azt hiszem, ideje közölni a Szenátussal, hogy az Erő használatára való képességünk meggyengült.

– Csak a Sith Sötét Urai tudnak gyengeségünkről – válaszolta Yoda. – Ha értesítjük a Szenátust, megsokszorozódik ellenségeink száma.

 

Obi-van óvatosan lépdelt a folyosón. Semmit sem tudott Jango Fett képességeiről, de úgy vélte, figyelemre méltóak lehetnek, ha őt választották a klónhadsereg prototípusául.

Megtorpant, és lehunyta a szemét. Az Erőért kinyúlva rejtőzködő ellenfelek után kutatott. Egy pillanattal később, megbizonyosodva róla, hogy Jango nincs a közelében, továbbindult az ajtó felé. Óvatosan végighúzta ujjait a kereten, lehetséges csapdákat keresve, majd megérintette a zárszerkezetet. Egyik kezét rajta tartva megnyomta az ajtót.

Az nem mozdult.

Obi-van a fénykardjáért nyúlt, arra gondolva, hogy átvágja a fémet, de aztán meggondolta magát. Lehunyta a szemét, és kinyújtott kezén keresztül a zárba fókuszálta az Erőt. Aztán a fénykardját megragadva ismét megtaszította az ajtót, amely most kinyílt.

Amint benézett a szobába, tudta, hogy nem lesz szüksége a fegyverre. A lakásban teljes felfordulás uralkodott. Minden fiók kihúzva, minden szekrény kitárva, az asztal és a székek felborogatva.

A hálószoba ajtaja nyitva állt, s odabent is a sietős távozás nyomai fogadták.

Obi-van körülnézett, nyomokat keresett, és a tekintete végül egy kis képernyőn állapodott meg, a nappali egyik szekrényén. Odasietett hozzá, bekapcsolta, és azonnal felismerte a környék kameráinak képeit összegyűjtő biztonsági hálózatot. Obi-van nézetről nézetre váltott, felismerte a percekkel korábban tapodott folyosót, illetve több különböző szögből magát a lakást is. Az egyik külső kamera az épület eső áztatta tetejét mutatta – az acélüveg ablakon át pedig saját magát is megpillantotta.

Folytatta a pásztázási, hol kitágítva a látószöget, hol ráközelítve, ha valami gyanúsat vett észre.

Aztán az egyik közeli leszállópályán különös alakú hajót pillantott meg. Széles, lapos alapzaton nyugodott, a közelebbi vége pedig elkeskenyedett, talán egy két-három személyes kabinnak helyet adva.

A hajó körül egy ismerős alak sürgölődött – Boba Fett, vagy valamelyik klón.

Obi-van bólintott, és sokat tudóan elmosolyodott, miközben a fiút figyelte. Bizonyos apró mozdulatokból, a mozgás gördülékenységéből és véletlenszerűségeiből megállapította, hogy valóban Bobát látja, nem pedig valamelyik tökéletesen kondicionált mását.

A mosoly azonban lehervadt az arcáról, amikor egy másik alak lépett be a képbe. Jango volt az, és azt a rakétahajtóműves páncélt viselte, amelyet a Jedi már korábban is látott a Coruscant utcáin. Ha Obi-van eddig nem is merte teljesen biztosra venni, hogy Jango bérelte fel Zam Wesellt, kételyei most elszálltak. A leszállópályához vezető utat keresve kirohant a lakásból a folyosóra.

 

– Igen, vezetheted majd – mondta Jango Bobának.

Boba a levegőbe csapott örömében. Az apja odaengedi a Slave I vezérlőpultjához! Hónapok teltek el, amióta Boba utoljára a pilótaülésbe ülhetett.

– De nem a felszállásnál – tette hozzá Jango, lehűtve a fiú lelkesedését. – Rázós indulásnak nézünk elébe, fiam, de hamar ki fogom hozni fénysebességből, úgyhogy lesz időd vezetni.

– Leszállhatok majd vele?

– Meglátjuk.

Boba tudta, hogy ez egyenlő a „nem”-mel, de nem erőltette a kérést. Tudta, hogy valami nagy és veszélyes dolog készül körülöttük, ezért úgy döntött, hogy beéri azzal, amit apjától most kaphat. Felmarkolt egy újabb csomagot, és felkaptatott a rámpán a szűk raktérbe. Közben visszanézett Jangóra, és az apja mögött megpillantott egy emberi alakot, amint a zuhogó esőben rohanva közeledett feléjük a torony turbóliftjének ajtaja felől.

– Apa! Nézd!

Miközben Jango megpördült, Boba szeme elkerekedett. A rohanó alak a Jedi volt, és éppen bekapcsolta előhúzott fénykardját. A kék penge sziszegve kelt életre az esőben.

– A fedélzetre! – kiáltotta Jango, de Boba míg tétovázott. Látta, hogy apja előrántja pisztolyát, és rálő a támadó Jedire. Obi-van bámulatos reflexszel félreütötte az energiasugarat.

– Boba! – üvöltötte Jango, és a fiú dermedtségéből kizökkenve felrohant a rámpán a Slave I fedélzetére.

Obi-van rávetette magát a fejvadászra. Újabb lövés érkezett, majd még egy, de a Jedi az egyiket könnyűszerrel elhárította, a másikat pedig visszatérítette küldőjének.

Ám a fejvadász elugrott a visszapattanó sugár elől, hátrakétája életre kelt, és felemelte az egyik közeli torony tetejére.

Obi-van átgördült a vállán, majd felpattant és megfordult, ahogy Jango újra lőtt. A Jedi nem gondolkodott a mozdulatokon, hagyta, hogy az Erő vezesse a kezét, és két gyors mozdulattal félreütötte az energianyalábot.

– Velem kell jönnöd, Jango! – kiáltotta.

A férfi egy teljes sorozattal válaszolt. A fénykard balra szökkent, majd jobbra, egymás után hárítva a lövéseket, s amikor Jango változtatott a ritmuson – bal, jobb, bal, jobb, megint jobb – az Erő ismét a helyes irányba vezette Obi-van kezét.

– Jango! – kiáltott fel, de aztán észrevette, hogy a fejvadász utolsó lövése nem egy energiasugár, hanem egy robbanótöltet. A következő pillanatban már ugrott is, az Erővel megnyújtva az ugrás távolságát.

 

Boba megtántorodott, ahogy a Slave I megrázkódott a kinti robbanástól.

– Apa! – kiáltott fel a fiú. Odarohant a vezérlőpulthoz, bekapcsolta a képernyőket, és a hajó alá fordította a kamerákat.

Azonnal meglátta az apját, és a megkönnyebbülés könnyei árasztották el az arcát. De gyorsan lecsillapította magát, és a Jedit kezdte keresni. Obi-van éppen egy gurulásból állt talpra – közben szemmel látható könnyedséggel hárítva a fejvadász lövéseit.

Boba a műszerfalat tanulmányozta, próbálva felidézni mindent, amit a Slave I kezeléséről tudott. Most örült csak igazán, hogy olyan szorgalmasan tanult. Gonosz mosollyal, amire apja is büszke lett volna, bekapcsolta az energiacellákat, és kibiztosította a fő lézerágyút.

– Ezt hárítsd el, Jedi! – suttogta. Obi-vanra állította a célkeresztet, és meghúzta az elsütőbillentyűt.

 

– Sok kérdésre kell választ adnod! – kiáltotta Obi-van Jangónak. Hangja erőtlennek tűnt a dübörgő zivatarban és a süvítő szélben. – Neked is és a fiadnak is könnyebb lenne, ha…

Hirtelen elhallgatott, valahol tudatalattija mélyén észlelve a nehézlézer aktiválását. Az Erő ösztönösen mozgásba lendítette, még mielőtt felfogta volna, mi történik. Elrugaszkodott, és dupla szállót leírva a levegőbe emelkedett.

Amikor leérkezett, a talaj remegett a lába alatt a Slave I körbepásztázó lézerágyújának energiasugaraitól.

Obi-vannak ismét ugrania kellett, de most elterült a földön, lézerkardja messzire csúszott a víztől sikamlós felszínen.

Szerencsére a Slave I lézerágyúja elhallgatott, az energiacellák lemerültek, s Obi-van egy másodpercet sem vesztegetve talpra szökkent, és a sebesen felé közeledő Jango Fettre vetette magát.

A fejvadászt egy energiasugár előzte meg, de Obi-van átugrott fölötte, és a levegőben megfordulva kirúgta a fegyvert Jango kezéből.

A fejvadász meg sem rezdült. Rárontott a földet érő Jedire, átkarolta és hátrarántotta.

Megpróbálta a földre vinni, de Obi-van lába túl gyors volt ehhez, szinte azonnal tökéletesen kiegyensúlyozta magát. Egyik lábát a fejvadász két lába közé csúsztatta, és elkezdett oldalra fordulni, meggyengítve Jango ölelését.

Jango gonoszul elmosolyodott, és belefejelt Obi-van arcába, egy pillanatra elkábítva a Jedit. A fejvadász kiszabadította a kezét, és megindított egy erős ütést, ám azonnal rájött a hibájára, amikor Obi-van lebukott az ökle elől, helyből ugrott egy szaltót, és közben páros lábbal mellbe rúgta Jangót.

Most a Jedihez került a kezdeményezés, és egy ádáz rohammal ki is használta pillanatnyi előnyét. Rávetődött a tántorgó fejvadászra, próbálva a földre dönteni, ahol a nehézkes páncél csak hátrányt jelentett volna.

Jango azonban megmutatta Obi-vannak, miért őt választották a klónok mintájául. Egy pillanatig együtt haladt a lökéssel, majd hirtelen állást váltott, áthelyezte a testsúlyát, és megállította a Jedit. Jango elindított egy bal horgot, de Obi-van kitért előle és egy jobb egyenessel válaszolt.

Jango félrerántotta a fejét, így az ütés éppen csak súrolta az arcát. Rakétája egy rövid kitöréssel a levegőbe emelte, ahol körbefordult és Obi-van felé rúgott, de az térdre rogyott, majd felugorva átrepült Jango újabb köríves rúgása fölött.

Most Obi-van is megpróbálkozott egy rúgással, de Jango befordított csípővel hárította, majd bal kezével megragadta a Jedi lábszárát, a jobbjával pedig bevitt egy ütést a belső combjára.

Obi-van hátravetette a fejét és a felsőtestét, s közben felrántotta bal lábát. A rúgás Jango bordái alatt ért célba. Aztán hirtelen ollóba fogta, és oldalra billentette a fejvadászt, saját maga is követve az esést. Obi-van arccal lefelé, két kézre érkezett, kirántotta lábát Jango szorításából, és páros lábbal hátrarúgott az elzuhanó fejvadászba. Aztán leérkezett, talpra szökkent, és előnyét kihasználva az egyensúlyát vesztett Jangóra rontott.

A fejvadász arcát eltalálta egy jobb horog, amelyet egy nagy bal csapott követett, aminek le kellett volna terítenie a férfit. Jango azonban ragyogó reflexszel ismét elhúzódott az ütés elől, és bevitt két gyors, ám erős ütést a meglepett Obi-van gyomrára.

A Jedi kettejük közé emelte kezét, és az Erővel hátralökte a férfit egy lépéssel, hogy összeszedje magát, és küzdőállásba helyezkedjen.

Jango azonnal, vad ütésekkel és rúgásokkal támadott.

Obi-van kezei függőlegesen dolgoztak le-föl a teste előtt, alig mozdulva, mégis bámulatos hatékonysággal hárítva a támadásokat. Egyik kezét váratlanul befelé és lefelé fordítva megakasztott egy erős rúgást, majd szinte az átvett lendülettől vezérelve a magasba ütötte Jango öklét.

Aztán megfeszített ujjakkal előrevágódott a keze, belemélyedve a fejvadász páncéljának illesztékébe, és Jango egy nyögéssel hátrazuhant. Obi-van előreugrott, és a biztos győzelem tudatában rávetette magát a férfira.

Jango azonban korántsem vált tehetetlenné: rakétáit beindítva felemelte magával a levegőbe a belé kapaszkodó Jedit. Aztán az oldalsó fúvókák egyetlen lökéssel a leszállópálya mellé, az épület meredek oldala fölé lendítették őket.

Jango kezei szinte követhetetlen sebességgel mozogtak, körülfonva a Jedi kezeit, gyakorlottan lazítva Obi-van szorításán. Aztán az oldalsó fúvókák segítségével vadul balra, majd jobbra rándult, teljesen kiszabadulva Obi-van markából.

Obi-van keményen becsapódott a leszállópályára, és veszélyesen közel került a széléhez – olyan közel, hogy hallotta a hatalmas tartócölöpökön megtörő hullámok robaját. Megkapaszkodott, és rádöbbenve, hogy milyen sebezhetővé vált, kinyúlt az Erővel a fénykardjáért.

Oldalról lövést hallott, de nem egy sugárvető csikorgását, hanem valami sziszegő hangot. Olyan messzire gurult, amilyen messzire csak tudott.

De nem elég messzire. A Jedi elvesztette a fókuszt, s azzal együtt fénykardját is, amint egy vékony kábel tekeredett a csuklóira, szorosan összerántva azokat.

Aztán csak csúszott, felfelé az épület oldalán, keresztül a platformon, a rakétáival repülő fejvadász nyomában. Obi-van az intenzív kiképzés által olajozott reflexekkel, és egy Jedi-mester Erőjével átszökkent előrenyújtott kezei fölött, tántorogva talpra állt, majd oldalra ugrott, ahogy a kábel ismét megfeszült, és maga után rántotta. Megkerült egy oszlopot, megvetette a lábát, és a fémrúd emelő hatását kihasználva megfeszítette magát.

Ismét mélyen kinyúlt az Erőért, és egy pillanatra eggyé vált az egész építménnyel.

Mozdíthatatlanul.

A kábel megfeszült, de Obi-van nem mozdult.

Érezte a húzás irányának drámai változását, ahogy a fejvadász a platformra zuhant. A rakéták felmondták a szolgálatot.

Obi-van kilépett az oszlop mögül, de megtorpant, és a szeme elé kapta a kezét, ahogy Jango Fett rakétája egy fénykitörés és egy hatalmas lökéshullám kíséretében felrobbant.

 

– Apa! – sikoltotta Boba Fett, amikor a rakéta felrobbant. Arcát a képernyőhöz nyomta kétségbeesésében. De aztán meglátta Jangót, kissé arrább, láthatólag sértetlenül, bár kétségbeesetten nekifeszülve a kábelnek, amelynek a másik vége a Jedinél volt.

Boba tehetetlenül rácsapott a képernyőre. „Apa”, formálta hangtalanul a szót, aztán összerezzent, amikor a Jedi rávetette magát az apjára. Ütések és rúgások záporoztak, majd a kábel által összekötve mindketten lezuhantak a platform széléről, és lecsúsztak az építmény oldalán a háborgó óceánba.

 

Obi-van kirúgott, és megpróbált visszatalálni az Erőhöz, de Jango többször is megütötte. A Jedi alig tudta elhinni, hogy a fejvadász erre vesztegeti az erejét, amikor a csúszás, és az azt követő zuhanás után mindkettejükre a halál vár.

Sikerült valamennyire elhúzódnia ellenfelétől, és látta, hogy Jango, arcán különös mosollyal, felemeli az egyik alkarját. A fejvadász ökölbe szorította a kezét, és egy sor mászókarom vágódott ki páncéljából.

Obi-van ösztönösen összehúzta magát, ahogy Jango magasabbra emelte a karját, de a fejvadász nem rá sújtott le, hanem a lejtőre. Ezzel egy időben Jango a másik kezével kioldotta a kábel csévéjét.

A fejvadász fémcsikorgás közepette megállt, Obi-van pedig elsüvített mellette.

– Fogj nekem egy hengerhalat! – hallotta még a Jedi Jango kiáltását, aztán átzuhant a peremen a tajtékos hullámok közé.

 

– Apa! Ó, apa! – kiáltott fel megkönnyebbülten Boba Fett, amikor megpillantotta a platformra visszamászó Jangót. A fejvadász tántorogva indult a Slave I felé. Boba odarohant a rámpához, leengedte, és feltámogatta apját a fedélzetre.

– Tűnjünk el innen! – morogta a viharvert Jango. Boba elvigyorodott, odaugrott a vezérlőpulthoz, és beindította a hajtóműveket.

– Azonnal fénysebességre kapcsolok!

– Csak vidd ki a légkörből, és tartsd egyenesen! – parancsolta Jango, fájdalmasan felnyögve, ahogy megérintette oldalát. Aztán észrevette fia sebzett tekintetét. – Kapcsold be a navigációs rendszert, és állíttasd be az ugrás koordinátáit! – adta meg magát.

Boba arca felragyogott.

– Felszállás! – kiáltotta.

 

Obi-van az Erő segítségével elkapta a még mindig a csuklójára tekeredő kábel szabad végét, és átdobta az egyik keresztgerendán. Zuhanása egy óriási rántással véget ért.

Körülnézett, majd elkezdett előre-hátra lengeni, elég lendületet gyűjtve ahhoz, hogy a kötelékből kiszabadítva magát átugorjon egy kis karbantartó platformra, amely alig magasodott a csapkodó hullámok fölé.

Néhány másodperc alatt összeszedte magát, majd egy intéssel kinyitotta a szervizlift ajtaját. Még ki sem nyílt az ajtó odafönt, a leszállópályán, amikor meghallotta a fejvadász hajójának dübörgését.

Kilépett, és azonnal megpillantotta fénykardját. Egyetlen kézmozdulattal magához emelte.

De már elkésett. A hajó remegett, készen állt a felszállásra.

Obi-van előhúzott egy kis jeladót az övéből, és eldobta a Slave I felé. A jeladó mágneses háza épp időben tapadt meg a hajó törzsén.

Obi-van a zuhogó esőben állva nézte végig, ahogy a Slave I eltűnt az égen.

Körülpillantott, magában visszaidézte a küzdelmet. A fejvadász iránti tisztelete egyre nőtt. Már értette, miért őt választotta ki Sifo-Dyas, vagy Tyranus. A fickó jó volt, nagyon jó, tele trükkökkel.

Sikerült Obi-van Kenobit, a Jedi-lovagot, Darth Maul legyőzőjét a katasztrófa közelébe sodornia.

Obi-van mégis elégedett volt a dolgok végkimenetelével. Most már Jango nyomában lesz. A következő utazás végén talán már nemcsak újabb rejtélyeket, hanem válaszokat is fog találni.