Star Wars történetek

STAR WARS II: A KLÓNOK TÁMADÁSA

Írta: R. A. Salvatore

 

17. FEJEZET

 

Padmé hirtelen felriadt, érzékei azonnal környezetére hangolódtak. Ösztönösen érezte, hogy valami baj van. Kiugrott az ágyból, attól tartva, hogy megint egy olyan százlábú lény mászik rajta.

A szobában azonban semmi sem mozdult, minden rendben lévőnek tűnt.

Valami felébresztette, de az a valami nem ott volt.

– Ne! – hallatszott a kiáltás a szomszédos hálószobából, ahol Anakin aludt. – Ne! Anya! Ne, ne tedd!

Padmé odarohant az ajtóhoz, még azzal sem törődve, hogy felkapjon egy köntöst, még azt sem véve észre, hogy csak egy rövid selyem hálóing van rajta.

Az ajtónál megállt és fülelt. Nyögéseket és elfojtott kiáltásokat hallott. Megértette, hogy közvetlen veszély nem fenyeget, hogy Anakin újabb rémálmának fültanúja, mint a Naboora vezető úton. Kinyitotta az ajtót, és benézett.

A fiú ide-oda vergődött az ágyon. Padmé bizonytalanul belépett.

De ekkor Anakin megnyugodott, és a hátára fordult. A rémálom szemmel láthatólag véget ért.

Padmé ekkor döbbent rá hiányos öltözékére. Visszahátrált a hálószobájába, óvatosan bezárta az ajtót, majd várt még egy darabig. Amikor nem hallott újabb kiáltást vagy vergődést, visszabújt az ágyába.

Hosszú ideig feküdt a sötétben, Anakinra gondolva – arra, hogy ott akart lenni mellette, hogy átölelje, hogy átsegítse kínzó álmain. Megpróbálta kiűzni a fejéből a gondolatot – már felmérték ennek a terepnek a veszélyeit, és megértették, mit kell tenniük. És a megállapodásban nem szerepelt, hogy bemászik Anakin mellé az ágyába.

Másnap reggel a keleti erkélyen találta a fiút, amint a tavat és a bimbózó napfelkeltét bámulta. Anakin a korlát mellett állt, annyira elmerülve gondolataiban, hogy észre sem vette Padmét.

A lány lassan odament hozzá, nem akarva megzavarni, mivel közelebb érve észrevette, hogy a fiú nemcsak gondolkodik, hanem mélyen elmerül meditációjában. Úgy vélte, nem illene megzavarnia, ezért, amilyen halkan csak tudott, megfordult és visszaindult.

– Ne menj el! – szólalt meg Anakin.

– Nem akarlak zavarni – mondta Padmé meglepetten.

– Megnyugtat a jelenléted.

Padmé egy pillanatig mérlegelte a szavakat. Megörült nekik, majd megfeddte magát öröméért. De ahogy ott állt, és a fiú komoly, elmélyült arcát nézte, nem tudta tagadni a vonzalmát. Olyannak látta, mint egy ifjú hőst, egy bimbózó Jedit – és egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy Anakin a hatalmas Rend egyik leghatalmasabb tagja lesz. Ám ugyanakkor azt a kíváncsi és féktelen, bosszantó és elbűvölő kisfiút is látta benne, akit a Kereskedő Föderáció elleni háború idején ismert meg.

– Éjjel megint rémálmaid voltak – mondta Padmé halkan, amikor Anakin végül kinyitotta a szemét.

– A Jediknek nincsenek rémálmaik! – érkezett a dacos válasz.

– Hallottalak! – vágta rá Padmé.

Anakin felé fordult, és végigmérte. A lány arcán ellentmondást nem tűrő kifejezés ült – Padmé tudta, hogy nevetséges, amit a fiú mond, és ezt egy pillanatig sem titkolta.

– Anyámat láttam – ismerte be Anakin, lesütve tekintetét. – Olyan tisztán, mint most téged. Szenved, Padmé! Megölik! Fájdalmai vannak!

– Kik? – kérdezte Padmé felé lépve, kezét a vállára téve. Közelebbről nézve a fiú szemébe olyan elszántságot pillantott meg a mélyén, ami teljesen váratlanul érte.

– Tudom, hogy megszegem a parancsot, hogy vigyázzak rád – próbált magyarázkodni Anakin. – Tudom, hogy meg fognak büntetni, és valószínűleg kizárnak a Rendből, de mennem kell!

– Menned?

– Segítenem kell neki! Bocsáss meg, Padmé! – A lány látta az arcán, hogy a bocsánatkérés őszinte, hogy Anakin a legkevésbé sem szívesen hagyja magára. – Nincs más választásom.

– Hát persze, hogy nincs! Ha úgy véled, hogy anyád bajban van, akkor nincs.

Anakin hálásan biccentett.

– Veled megyek – döntötte el Padmé, mire Anakin szeme elkerekedett. Válaszra nyitotta a száját, de Padmé mosolyától torkán akadtak a szavak.

– Így továbbra is vigyázhatsz rám – magyarázta a lány. – És nem szeged meg a parancsot.

– Nem hiszem, hogy erre gondolt volna a Jedi Tanács. Attól tartok, veszélyek várnak rám, és ha téged is magammal viszlek…

– Veszélyek várnak rád! – ismételte meg Padmé, majd felnevetett. – Mintha még sohasem lettem volna veszélyben!

Anakin hitetlenkedve bámult rá. Mindazonáltal nem tudott ellenállni neki, és ő is elmosolyodott. A padavan valamilyen érthetetlen oknál fogva abban, hogy Padmé is helyeselte a tervét, igazolást talált a kapott parancsok megszegésére.

 

Mind Padménak, mind Anakinnak feltűnt az éles ellentét, amikor hajójuk kilépett a hipertérből, és megpillantották az előttük lebegő Tatuin barna gömbjét. Mennyire más volt, mint a Naboo, a zöld mezők és mélykék vizek világa, mely fölött felhők örvénylettek! A Tatuin olyan sivár volt, mint amilyen élő a Naboo.

– Az otthon vár, az otthon vár, pajtás, ne légy rest! – kántálta Anakin a közismert gyerekmondókát.

– A tűz már ég, a világ szép, kövesd a szíved! – folytatta Padmé, és Anakin kellemesen meglepődve nézett föl rá.

– Ismered?

– Mindenki ismeri, nem?

– Nem tudom – felelte Anakin. – Úgy értem, nem tudtam, hogy rajtam kívül más ismeri-e… azt hittem, anyám találta ki, csak nekem.

– Ó, bocsáss meg! – visszakozott Padmé. – Biztos úgy volt… ő biztos másképp mondta, mint az én anyám.

Anakin kételkedve csóválta a fejét, de a legkevésbé sem zavarta a lehetőség. Furcsa módon örült, hogy Padmé ismeri a mondókáját, örült, hogy ez minden anya közös ajándéka minden gyermeknek.

De különösen annak örült, hogy megint talált valami közöset magában és Padméban.

– Még nem küldtek semmilyen koordinátát – jegyezte meg Padmé.

– Valószínűleg nem is fognak, hacsak nem kérjük – vélte Anakin. – Itt nem veszik túl szigorúan az ilyesmit. Az ember keressen egy helyet, szálljon le, aztán reménykedjen, hogy senki sem lopja el a hajóját, amíg a dolgát intézi.

– Akkor még mindig ugyanaz a bájos hely, amelyre én emlékszem.

Anakin ránézett, és bólintott. Mennyire más volt most minden, mint egy évtizeddel korábban, amikor Padmé, Obi-van és Qui-gon kényszerűségből szálltak le a bolygón, hogy megjavítsák hajójukat! Anakin megpróbált kipréselni magából egy mosolyt, de idegessége lehetetlenné tette, hogy őszintének lássék. Túl sok nyugtalanító gondolat kavargott a fejében. Minden rendben van az anyjával? Az álma vajon előre jelzett valamit, vagy már megtörtént eseményeket tükrözött?

Anakin sebesen ereszkedett a hajóval, áttörve a légkörön és végigsüvítve az égbolton.

– Mos Espa – magyarázta, amikor a látóhatáron felbukkantak a város körvonalai.

Lassítás nélkül repült fölé, és fel is harsant néhány tiltakozó visítás a komlinkből. Ám Anakin úgy ismerte a környéket, mintha soha nem hagyta volna el. Elrepült a város pereme fölött, majd letette a hajót egy nagy leszállópályára, a kereskedő- és zsoldoshajók dzsungelének közepére.

– Engedély nélkül nem szállhat le! – vakkantotta a kikötőfelügyelő, egy köpcös, disznófejű, tüskés hátú és farkú lény.

– Még jó, hogy megadta az engedélyt – mondta Anakin nyugodtan, alig észrevehetően megmozdítva a kezét.

– Igen, még jó, hogy megadtam az engedélyt – ismételte meg a felügyelő boldogan. Anakin és Padmé kényelmesen elmentek mellette. A lány felkuncogott.

– Annie, rossz vagy! – közölte Padmé, amikor kiértek a poros utcára.

– Nem várakozik több tucat hajó leszállásra – felelte Anakin, meglehetősen elégedetten önmagával, a legkevésbé zavartatva attól, hogy az Erőt használta a felügyelő meggyőzésére. Leintett egy lebegő riksát, amelyet egy alacsony, vékony ES-PSA droid vontatott, lábai helyén egy kerékkel.

Anakin megadta a címet, és a droid a lebegő riksát maga után húzva elindult, otthonosan kanyarogva Mos Espa utcáin, hogy elkerülje a torlódásokat, és éles hangon dudálva, amikor valaki nem tért ki előlük.

– Gondolod, hogy neki is köze van hozzá? – kérdezte Padmé.

– Wattónak?

– Igen, tényleg így hívják, igaz? A korábbi gazdád?

– Ha Watto bántani merte az anyámat, kitépem a szárnyait! – fogadkozott Anakin, és látszott rajta, hogy nem tréfál. Nem tudta, mit fog érezni korábbi gazdája láttán, még ha Watto nem is bántotta Shmit. Watto jobban bánt vele, mint a legtöbb Mos Espa-i bánt a rabszolgáival, de Anakin akkor sem tudta elfelejteni, hogy nem engedte el velük Shmit, amikor Obi-van és Qui-gon kiváltotta őt a rabszolgaságból. Anakin tudta, hogy valószínűleg csak saját, anyja cserbenhagyása miatt érzett bűntudata egy részét hárítja át Wattóra, aki végül is üzletember volt.

– Megérkeztünk! – szólt oda a droidnak, és a riksa megállt egy üzlet előtt, amelyet Anakin Skywalker túlságosan is jól ismert. Az ajtó melletti padon egy kövér, szárnyas, hosszú ormányú toydari ült, fején kerek kalappal, potrohán szűk, alig összeérő mellénnyel. Egy elektromos csavarhúzóval matatott valamin, ami leginkább egy droid alkatrészének tűnt. Anakin azonnal felismerte.

A fiú annyira elmerült Watto látványában, hogy Padmé hamarabb kiszállt, és a kezét nyújtotta felé.

– Itt várj! – utasította a lány a droidot.

– No csuba da wanga, de wanga! – üvöltött rá Watto az alkatrészre, mire három szerelődroid sietett mellé, hogy segítsen.

– Huttul van – magyarázta Anakin Padménak.

– Nem, nem azt… azt! – felelte a lány, majd látva a fiú meglepett arckifejezését, hogy ismeri a nyelvet, hozzátette: – Azt hitted, királynőnek lenni könnyű?

Anakin megrázta a fejét, visszafordult Watto felé, majd miután elindultak, még egyszer-kétszer hátranézett Padméra.

– Csut, csut, Watto! – üdvözölte a toydarit.

– Ke booda? – érkezett a meglepett válasz.

– Di nova, csut csut – ismételte Anakin. A szavait alig lehetett hallani a szerelődroidok csattogásától.

– Go ana bopa! – üvöltött Watto a három egységre, mire azok azonnal kikapcsolták magukat, és visszacsukódtak tárolási helyzetükbe.

– Ding mi chasa hopa – ajánlkozott Anakin, elvéve Wattótól az alkatrészt. Watto egy pillanatig csak nézte, ahogy szakszerűen megvizsgálta, bogárszeme még jobban kidülledt a meglepetéstől.

– Ke booda? – kérdezte. – Yo baan pee hota. No wega mi condorta. Kin chasa du Jedi. No bata tu tu.

– Nem ismer meg – súgta oda Padmé Anakinnak, próbálva nevetés nélkül megállni Watto legutolsó kijelentését, ami annyit tett, hogy „akármiről is legyen szó, nem én voltam”.

– Mi boska di Shmi Skywalker – közölte Anakin nyersen. Watto azonnal gyanakodva hunyorogni kezdett. Ki keresi régi rabszolgáját? A toydari pillantása Anakinról Padméra vándorolt, majd vissza Anakinra.

– Annie? – kérdezte Basic nyelvre váltva. – A kis Annie? Neeem!

Anakin válaszul fordított egyet a kezén, és az alkatrész zümmögve életre kelt. Szélesen mosolyogva nyújtotta Watto felé.

Nem sokan voltak, akik ilyen varázslatos módon meg tudtak javítani egy-egy rossz droidalkatrészt.

– Te tényleg Annie vagy! – kiáltott fel a toydari. – Tényleg te vagy az! – kezdett csapkodni hevesen a szárnyaival, és fel is emelkedett a padról a levegőbe. – Megnőttél!

– Hello, Watto.

– Huhú! – kiáltotta a toydari. – Egy Jedi! Mit tudsz? Hé, van néhány kötélrevaló, akik tartoznak nekem egy kis pénzzel…

– Az anyám… – kezdte Anakin.

– Ó, igen, Shmi! Már nem az enyém. Eladtam.

– Eladtad?! – Anakin érezte, hogy Padmé megszorítja a felkarját.

– Még évekkel ezelőtt – magyarázta Watto. – Sajnálom, Annie, de te is tudod, hogy az üzlet az üzlet. Eladtam egy Lars nevű farmernek. Legalábbis azt hiszem, Larsnak hívták. Akár hiszed, akár nem, azt hallottam, hogy felszabadította és feleségül vette. Ehhez mit szólsz?

Anakin csak a fejét rázta, próbálva megemészteni a hallottakat.

– Tudod, hol vannak?

– Messze. Valahol Mos Eisleyn túl, azt hiszem.

– Kicsit pontosabban?

Watto elgondolkodott egy pillanatra, aztán csak vállat vont.

– Tudni akarom! – mondta Anakin komor, elszánt hangon, komor, sőt fenyegető arccal. És abból, ahogy Watto vonásai megfeszültek, látszott, hogy megértette, Anakin nem tréfál.

– Ja, persze – motyogta. – Persze, persze. Hadd nézzem meg a papírokat, jó?

Mindhárman bementek az üzletbe, és a hely láttán Anakinra rátörtek a kavargó emlékek. Hány órát, hány évet töltött itt, mindent megjavítva, amit csak Watto elé lökött. És a hátsó udvarban, ahol a használható alkatrészeket gyűjtötte, hogy megépíthesse gondoláját. El kellett ismernie, hogy nemcsak rossz emlékei voltak, de a jók sem feledtették a tényt, hogy rabszolgaként élt itt. Watto rabszolgájaként.

Watto szerencséjére a feljegyzésekből kiderült, merre kell keresniük a Cliegg Lars nevű farmert.

– Maradj egypár napot, Annie – javasolta a toydari, miután megadta a Shmi új gazdájára – vagy férjére? – vonatkozó információkat.

Anakin szó nélkül sarkon fordult és kiment az üzletből. Soha többé nem akarja látni Wattot és az üzletet, döntötte el magában. Kivéve persze akkor, ha kiderül, hogy Watto hazudott Shmiről, vagy hogy bántotta.

– Vissza a kikötőbe, Espaza! – utasította a droidot, amint felpattantak a riksára. – Gyorsan!

– Biztos nem kérsz valamit inni? – kiáltott utánuk Watto az ajtóból, de már sebesen távolodtak, felverve az utca porát.

– Annie du Jedi – morogta Watto, és lemondóan legyintett a távolodó riksa után. – Mit tudsz te!

 

Anakin még a leszállásnál is vadabbul szállt fel, és majdnem összeütközött egy lefelé manőverező kis teherszállítóval.

Mos Espa irányítóközpontjából tiltakozó kiáltások érkeztek, de a fiú egyszerűen kikapcsolta a komot, és elsüvített a város fölött. Hamarosan kiértek a versenypálya fölé, ahol annak idején Anakin a győzelmét aratta, de most le se pillantott rá. Egyenesen a sivatag irányába fordította a hajót, Mos Eisley irányába. Amikor a látóhatáron felbukkant a kikötő, észak felé fordult, és magasabbra emelkedve átvágott fölötte.

Megpillantottak egy párologtatófarmot, aztán még egyet, majd még egyet, szinte egyenes vonalban a várostól.

– Az lesz az – mondta Padmé, és Anakin komoran bólintott, majd letette a hajót a gazdaságtól nem messze emelkedő szirt tetejére.

– Tényleg újra látni fogom – suttogta, miközben leállította a hajtóműveket.

Padmé megszorította a karját, és vigasztalóan rámosolygott.

– Te nem tudod, milyen érzés volt így itt hagyni az anyámat – mondta Anakin.

– Én is gyakran hagyom magára a családomat – felelte a lány –, de igazad van, az nem ugyanaz. El sem tudom képzelni, milyen lehet rabszolgának lenni, Annie.

– Rosszabb tudni, hogy az anyád rabszolga.

Padmé bólintott, megértette, mire gondol.

– Maradj a hajón, Artu! – szólt rá a droidra, az pedig csipogott egyet válaszul.

A gazdaság felé haladva először egy nagyon vékony, tompa szürke színű, ütött-kopott burkolatú droidot pillantottak meg. Szemmel láthatólag ráfért volna egy jó olajfürdő. Mereven előrehajolva munkálkodott valami kerítésérzékelő-félén. Észrevéve őket szaggatott mozdulatokkal kiegyenesedett.

– Ó, hello! – üdvözölte a két jövevényt. – Miben lehetek szolgálatukra? Nevem Szí…

– Thripio? – suttogta Anakin döbbenten. Alig tudott hinni a szemének.

– Ó, te jóságos! – kiáltott fel a droid, majd vadul remegni kezdett. – Ó, készítőm! Anakin gazda! Tudtam, hogy vissza fog jönni! Tudtam! Ön pedig csak Padmé kisasszony lehet!

– Hello, Thripio! – mosolyodott el Padmé.

– Ó, az áramköreim! Annyira örülök, hogy láthatom önöket!

– Az anyámhoz jöttem – magyarázta Anakin. A droid élesen felé fordult, majd mintha hátrahőkölt volna.

– Azt hiszem… azt hiszem… – dadogta Thripio – …jobb lesz, ha bemegyünk. – Elindult a gazdaság felé, és intett a két fiatalnak, hogy kövessék.

Anakin és Padmé idegesen összenéztek. Anakin nem tudta elkergetni a végzet érzetét, ami a rémálmok kezdete óta állandóan gyötörte.

Mire utolérték a droidot, az már az udvarban járt.

– Cliegg gazda! – kiáltotta. – Owen gazda! Fontos vendégek érkeztek!

Szinte azonnal kiszaladt a házból egy fiatal férfi és egy nő. Anakint és Padmét meglátva lelassítottak.

– Anakin Skywalker vagyok – közölte Anakin, nem vesztegetve egy másodpercet sem.

– Anakin? – ismételte meg a férfi elkerekedett szemmel. – Anakin!

A mellette álló nő a szájához kapta a kezét.

– Anakin, a Jedi! – suttogta elfúló hangon.

– Ismernek? Shmi Skywalker az anyám.

– Az enyém is – felelte a férfi. – Nem az igazi anyám – tette hozzá, látva Anakin értetlen tekintetét –, de a legigazibb, akit valaha ismertem – nyújtott kezet. – Owen Lars vagyok. Ő pedig a barátnőm, Beru Whitesun.

– Hello! – biccentett Beru.

– Én Padmé vagyok – lépett előre a lány, amikor látta, hogy Anakintól pillanatnyilag nem számíthat bemutatására.

– Azt hiszem, mostohatestvérek vagyunk – mondta Owen, szemét egy pillanatra sem véve le a fiatal Jediről, akiről oly sokat hallott. – Volt egy olyan érzésem, hogy egyszer be fogsz állítani.

– Itt van az anyám?

– Nem, nincs itt! – reccsent meg egy hang Owen és Beru mögött, az ajtó árnyékából. Mind a négyen a lebegő tolószékben ülő testes férfi felé fordultak. Az egyik lábát vastag kötés borította, a másik pedig hiányzott. Anakin azonnal tudta, hogy frissek a sérülései. A szíve mintha a torkába ugrott volna. – Cliegg Lars – siklott közelebb a férfi a kezét nyújtva. – Shmi a feleségem. Menjünk be! Sok mindent meg kell beszélnünk.

Anakin kábultan követte, mintha egy álomban, egy rettenetes álomban járt volna.

– Épp hajnalodon – mondta Cliegg, miközben a konyhában álló asztal felé siklott. Owen követte, Beru pedig ételt és italt kerített a vendégeknek.

– A semmiből bukkantak fel – tette hozzá Owen.

– Egy csapat taszken – magyarázta Cliegg.

Anakin megszédült, a térdei elgyengültek, és szó szerint lerogyott az Owennel szemközti székre. Ismerte a taszkeneket, de csak egy kicsit. Egyszer bekötözte egy súlyosan sebesült homoklakó sebeit, és amikor megjelentek a barátai, hagyták elmenni – amiről még nem hallottak a Tatuin civilizált fajai. Ám ez csak kivétel volt, és Anakin hátán végigfutott a hideg, hogy egy mondatban kell hallania Shmi nevét és a „taszkenek” szót.

– Anyád már korán kiment, mint mindig, hogy szedjen a párologtatókon termő gombákból – folytatta Cliegg. – A nyomok alapján félúton járhatott, amikor elfogták. Azok a taszkenek két lábon járnak, de vérszomjas, lelketlen szörnyetegek.

– Tudtuk, hogy a közelben ólálkodnak – szólt közbe Owen. – Anyának nem lett volna szabad kimennie!

– Nem élhetünk rettegésben! – szólt rá Cliegg, de azonnal lehiggadt, és visszafordult Anakinhoz. – Minden arra utalt, hogy sikerült őket elriasztanunk. Nem tudtuk, milyen erős ez a portyázó banda… egyikünk sem hallott még ekkoráról. Harmincan indultunk Shmi után. Négyen tértünk vissza.

Elfintorodott, és megdörzsölte a lábát. Anakin tisztán érezte a fájdalmát.

– Még most is kint lennék, csak… miután elvesztettem a lábam… – Cliegg majdnem összeroppant, s Anakinba csak most hasított bele, hogy mennyire szerethette Shmit.

– Nem tudok harcolni – folytatta Cliegg. – Amíg meg nem gyógyulok.

A büszke férfi vett egy mély lélegzetet, erőt vett magán, kiegyenesedett ültében.

– Nem így szerettelek volna megismerni, fiam – mondta. – Nem így terveztük anyáddal. Nem akarom feladni a reményt, de már több mint egy hónapja eltűnt. Nem hihetem, hogy eddig kibírta.

Szavai korbácsként csaptak le Anakinra, s ő meghátrált előlük, énje legbelsejébe, az Erőbe. Kinyúlt, s az anyjával összekötő kapocs révén próbálta valahogy megérezni a jelenlétét az Erőben.

Aztán talpra szökkent.

– Hová mész? – kiáltott fel Owen.

– Megkeresem az anyámat! – hangzott a komor válasz.

– Annie, ne! – fogta meg Padmé a fiú kezét.

– Anyád halott, fiam – tette hozzá rezignáltan Cliegg. – Fogadd el!

Anakin végigmérte őket.

– Érzem a fájdalmát! – sziszegte összeszorított foggal. – Az állandó fájdalmát. És meg fogom találni!

Egy pillanatra csend támadt, majd Owen szólalt meg.

– Vidd el a robogómat – ajánlotta. Felugrott a székéről, és odalépett Anakin mellé.

– Tudom, hogy él! – fordult Anakin Padmé felé. – Tudom!

Padmé összerezzent, de nem mondott semmit. Elengedte az Owen után induló Anakin kezét.

– Bárcsak korábban érkezett volna! – kesergett Cliegg.

Padmé végigmérte a könnyben ázó arcú férfit, és a mellette álló Berut.

Aztán, mivel nem talált szavakat, kisietett Anakin és Owen után. Mire utolérte őket, Owen már a ház felé tartott, Anakin pedig a robogó mellett állva bámulta a kihalt sivatagot.

– Neked itt kell maradnod – szólalt meg a fiú, amikor Padmé mellé lépett. – Jó emberek. Biztonságban leszel.

– Anakin…

– Tudom, hogy él! – mondta a fiú, még mindig a dűnékre meredve.

Padmé szorosan átölelte.

– Keresd meg! – suttogta.

– Hamarosan visszatérek – ígérte Anakin. Felpattant a robogóra, beindította, és elsüvített a dűnék irányába.