Star Wars történetek

A MÚLT KÍSÉRTETE

Írta: Timothy Zahn

 

18. FEJEZET

 

A harci riadó sportszerűtlen módon a desszertnél harsant fel.

Wedge a másodperc törtrészéig fontolóra vette, hogy egyszerre a szájába lapátolja-e az utolsó háromfalatnyi citrosi havat; arra a következtetésre jutott, hogy nem lenne túl méltóságteljes teli szájjal lerohanni a hangárba; így hát végül sajnálkozva a kantinban hagyta a tányérján árválkodó süteményt.

– Vadászszárnyak, bejelentkezés – jött a Peregrine koordinátorának utasítása, miközben Wedge a fejére húzta a sisakját, és beugrott X-szárnyúja pilótafülkéjébe. – Zsiványkommandó, hol vagytok?

– Itt vagyunk, Perris – jelentette Wedge, körülnézve, hogy megbizonyosodjon róla, a szakasz többi tagja is valóban leért már a hangárba. – Mi történt?

– Nem tudom – morogta Perris. – Az biztos, hogy épp most kaptunk egy segélykérő hívást a Sifkrie rendszerből. Bel Iblis tábornok úgy öt percig beszélt velük, és hirtelen riadót rendelt el. Oké, zöld jelzést kaptatok… induljatok, ha készen álltok.

– Vettem. Oké, Zsiványok, indulás!

Húsz másodperccel később már az űrben száguldottak a Peregrine törzse mellett az előőrs pozíciója felé.

– Nem hiszem, hogy ez gyakorlat lenne – közölte Zsivány Hat a privát frekvenciájukon.

– Hát ha mégis az, akkor a tábornok jön nekem még egy desszerttel – szúrta közbe Zsivány Tizenkettő. – Követi valaki a helyi politikát ebben a szektorban?

– Egy kicsit – felelte Zsivány Kilenc komoran. – Az apósomnak vannak itt érdekeltségei. Tízet egy ellen, hogy a Frezhlix lesz az; azóta marakodnak a Sifkrie-vel, mióta kiűztük a Birodalmat a térségből.

– Lehet, hogy úgy döntöttek, pontot tesznek az ügy végére – vélte Zsivány Kettő.

– Bel Iblis tábornokkal és az Új Köztársaság harci különítményével a szomszédban? – vetette ellen Zsivány Hat hitetlenkedve. – Mi van az agyuk helyén, groat sajt?

– Minden hajónak, itt Bel Iblis tábornok – harsant fel a tábornok hangja a parancsnoki csatornán, kizárva minden más adást. – Épp most értesítettek minket, hogy komoly Frezhlix erők tartanak a Sifkrie felé. Mivel a rendszer csak pár percnyire van innen, minket kértek meg, hogy vessünk rájuk egy pillantást.

Szörnyű, gondolta Wedge keserűen, miközben végignézett az Új Köztársaság harci különítményén. Egy Katana flottabeli csatahajó, két Nebulon-B cirkáló és három vadászszakasz… és azt várják tőlük, hogy megtámadjanak egy inváziós flottát?

Bei Iblis mintha a gondolataiban olvasott volna.

– Nyilvánvaló, hogy nem szemtől szembe megyünk nekik – folytatta. – Sőt nagyon is ügyelni fogunk arra, hogy ne lépjük át a törvényes korlátokat. Egyelőre ennyit mondhatok, míg oda nem értünk és fel nem mértük a helyzetet. Perris parancsnok?

– Minden hajónak, bejelentkezés! – adta ki a parancsot Perris. – Ha megadom a jelt, ugorhattok.

– Hogy érti azt, hogy törvényes korlátok? – kérdezte Zsivány Hat, ahogy a flotta elkezdte a bejelentkezést.

– Azt hiszem, akárki is hívta Bel Iblist, hivatalosan nem kérheti az Új Köztársaság segítségét – mondta Wedge. – Valami alacsonyabb rangú bürokrata, vagy egy rémült űrforgalom-irányító lehet a fickó. Ha ugyanis nem kérnek fel hivatalosan…

– Zsiványkommandó, indulás! – parancsolta Perris.

– Vettem – felelte Wedge. Hátrahúzta a hiperhajtómű karját, hunyorgott, ahogy a csillagok fényes csíkokká mosódtak, s azzal már ott sem volt.

A repülés tizenkét percig tartott. A hipertér magányában Wedge azzal töltötte el az időt, hogy még egyszer ellenőrizte az X-szárnyú rendszereit és fegyverzetét, s közben azon töprengett, hogy a legendás Bel Iblis tábornok hogyan oldja meg ezt a feladványt.

A számláló elérte a nullát. Wedge elhelyezkedett az ülésében, és visszatolta a kart. A fénycsíkok ismét felragyogtak…

Pislogott. Mi az űr?…

Valaki felhorkant a Zsiványok csatornáján.

– Ez csak egy rossz vicc – állapította meg Zsivány Kettő. – Ez az inváziós flotta?

Wedge ránézett a taktikai képernyőjére, és néma egyetértéssel megcsóválta a fejét. Két negyvenéves Kruk csatahajó, öt, körülbelül feleannyi idős Lancer osztályú fregatt és talán harminc modem Jompers vámőrhajó.

– Ennyit a halálos fenyegetésről – kommentálta a látványt Zsivány Nyolc megvetően. – Valószínűleg mi egyedül is el tudnánk kergetni őket.

– Nem is tudom – hümmögte Zsivány Tizenkettő. – Valaki pedig rettenetesen aggódik miattuk. Nézzétek csak a bolygó távolabbi peremét… legalább húsz teherhajó iszkol a fedezékébe.

– És úgy másik száz nem fog odaérni – mutatott rá Zsivány Hét. – Ott, balra… a Frezhlix hajói elvágták őket.

– Értem már! – kiáltott fel Zsivány Kilences. – Az agyafúrt kis férgek! Ez nem lehet más, mint a szokásos évi pommwomm-szállítmány.

– Frezhlixi támadóerő, itt Bel Iblis tábornok beszél az Új Köztársaság nevében – harsant fel Bel Iblis hangja. – Kérem, tájékoztassanak a szándékaikról!

– Plarx vagyok – jött a válasz enyhe akcentussal. – A Frezhlix nevében szólok. A szándékaink nem tartoznak az Új Köztársaságra. Ez a Frezhlix és a Sifkrie magánügye.

– Attól tartok, ezt nem fogadhatom el – felelte Bel Iblis. – Az Új Köztársaság egyik tagjával szembeni agresszió igenis ránk tartozik.

– Ez nem agresszió, Bel Iblis tábornok! – vágott vissza a frezh. – A delegációnk azért jött, hogy megtárgyalja a Sifkrie-vel, hogyan szavaz a Drashtine Indítvány ügyében.

A beálló rövid szünetben Bel Iblis nyilvánvalóan utasított valakit, hogy nézzen utána, pontosan mit is tartalmaz a Drashtine Indítvány. – Corran, mi ez a pommwomm, amiről beszéltél? – kérdezte Wedge.

– Egy forró égövi cserje termése, amely csak a rendszer belső bolygóin él meg – felelte Zsivány Kilenc. – Körülbelül nyolc egzotikus gyógyszer és kétszer annyi fűszer alapanyaga. A gond csak az, hogy a betakarítást követő harminc órán belül fel kell dolgozni, különben tönkremegy.

– Szóval erre játszanak a frezhek – morogta Zsivány Hét. – Nem kell inváziót indítaniuk vagy állandó blokádot vonni a bolygó köré. Csak távol kell tartaniuk egypár óráig azokat a teherhajókat és a Sifkrie elesik egy halom pénztől.

– A nemzeti össztermékük jó egyötödétől – pontosította Zsivány Kilenc. – Komoly gazdasági háborúról van itt szó. Nem csoda, hogy pánikba estek.

A parancsnoki csatorna recsegve újra életre kelt.

– Plarx megbízott, itt Bel Iblis tábornok. Átnéztem a Drashtine Indítványt, de nem találtam benne semmit, ami igazolná a jelenlétüket.

– Akkor nem nézte át elég alaposan! – horkant fel a frezh. – A Sifkrie kormánya szavazatán múlott, hogy szektorunk szenátora nem adhatott hangot a bothai kormányt és népet sújtó, egyre növekvő megvetésének.

– Ez elég kényelmes ürügy – morogta Zsivány Kettő.

– Azért van valami abban, amit mond – vélte Zsivány Öt. – Jól becsomagolva a helyi politikába és zsarolásba, de van.

– Megértem az érzéseiket ebben az ügyben – mondta Bel Iblis. – Ugyanakkor nem nézhetjük tétlenül, hogy akadályozzák a csillagközi kereskedelmet.

– Ez nem igaz – szögezte le a frezh. – Azt javaslom, nézze át az Új Köztársaság idevonatkozó törvényeit, Bel Iblis tábornok.

Újabb szünet következett.

– Igaza van – jelentette ki Zsivány Kettő komoran. – Ez itt rendszeren belüli, nem pedig csillagközi ügy. Nem avatkozhatunk közbe, amíg nem kapunk hivatalos felkérést.

– Ami azt jelenti, hogy most a kormánynál van a labda – morogta Zsivány Öt. – Mit gondolsz, Corran? Képesek olyan gyorsan lépni, hogy megmentsék a termést?

– Nem tudom – felelte Zsivány Kilenc. – De fogadni mernék, hogy a frezhek egy olyan időpontot választottak ki, amikor valamelyik kulcsfontosságú sifkrie-i politikus nem tartózkodik a bolygón, vagy valami más miatt nem elérhető.

Az osztag csatornáján kattant valami.

– Zsiványkommandó, itt Bel Iblis. Horn parancsnok?

– Igen, uram?

– Úgy informáltak, hogy Booster Terriknek vannak bizonyos érdekeltségei ebben a szektorban. Igaz ez?

Alig észrevehető szünet.

– Igen, tábornok, igaz.

– Egészen véletlenül nincs ezek között az érdekeltségek között legális hajózási vállalkozás is? Mondjuk amikor elég nagy a kereslet és magasak az árak… például az évi pommwomm-betakarításkor?

Ezt a választ hosszabb szünet előzte meg.

– Tényleg nem tudom, uram – felelte Zsivány Kilenc, hallhatóan meglepődve.

– Szerintem okkal feltételezhetjük, hogy van – folytatta Bel Iblis. – Ennek figyelembevételével nem gondolja, hogy a bolygótól elvágott teherhajók egyike talán a Boosteré?

Wedge hirtelen megértette. A legendás Bel Iblis megint ki fogja vágni magát. Na jó, talán.

– Megvannak a hajók azonosítói, tábornok? – kérdezte.

– Azonnal átküldöm az adatokat – válaszolta Bel Iblis. – Horn parancsnok, kérem fussa át a listát!

– Értettem, uram. – Zsivány Kilenc hangja már a legkevésbé sem tűnt meglepettnek. Ő is megértette, mire megy ki a játszma. – Igen. A Sycophant Jolly néven szereplő hajó… nocsak, ez van a legtávolabb? Szerintem az valójában a Hoopsters Prank, Booster egyik hajója.

– Értem – hümmögte Bel Iblis. Aztán a hangja egyszerre hivatalos súlyt kapott. – Tudomásom van a Terrik kapitány és ön között fennálló családi kötelékről, parancsnok, és tudom, hogy ez talán fájdalmas lesz önnek. Mindazonáltal ön az Új Köztársaság tisztje, s mint ilyen, senkinek sem nézheti el a csempészést.

– Értettük, uram – mondta Wedge ugyanolyan komoly hangon. – Engedélyt kérek a gyanús hajó megvizsgálására!

– Engedély megadva, Zsiványkommandó – mondta Bel Iblis. – Legyenek óvatosak, nehogy véletlenül összetűzésbe keveredjenek a frezh erőkkel!

– Értettem, uram – nyugtázta Wedge a parancsot. – Zsiványkommandó, fölzárkózni!

Fokozta a hajtóművei teljesítményét, és elszakadt az X-szárnyúval a Peregrine-től.

– Úgy látom, a legrövidebb út a Sycophant Jollyhoz egyenesen a frezh flottán át vezet – jegyezte meg Zsivány Nyolc.

– Márpedig nem hagyhatjuk, hogy meglépjen – helyeselt Zsivány Kilenc.

– Akkor át kell vágnunk a blokádon – vonta le a következtetést Zsivány Kettő. – Csak mindenki figyeljen oda, nehogy véletlenül tüzet nyisson!

– Nagyon figyeljetek! – erősítette meg Wedge. – Indulás!

Félúton jártak a frezh erők felé, mikor azok parancsnoka észrevette, mi történik.

– Bel Iblis tábornok, mit művelnek a vadászai? Jogilag semmi alapja sincs arra, hogy megtámadja a hajóimat.

– A hajói nem állnak támadás alatt, Plarx megbízott – nyugtatta meg Bel Iblis. – A delegációjuk mögött várakozó hajók egyikéről kiderítettük, hogy hamis azonosítóval utazó csempészhajó. Az Új Köztársaság törvényeinek értelmében jogunk és kötelességünk minden ilyen hajó fedélzetére szállni és lefoglalni a rakományt.

Wedge számára sohasem lett világos, pontosan mi játszódott le ekkor a frezh parancsnok fejében. Azt hitte volna, hogy Bel Iblis át akarja rakatni a százvalahány teherhajó kényes szállítmányát a Peregrine-re? Vagy hogy az összes járművet gyanúsnak minősíti, és lekíséri őket a bolygó felszínére egy alapos ellenőrzésre? Akárhogy is, két kézzel kapott a rossz megoldás – és a csalétek – felé.

– Nem! – kiáltott fel. – Nem jöhetnek ide! Hallotta? Nem jöhetnek ide!

– Nem tud megállítani minket – szólt közbe Wedge. – Tűnjön el az utunkból; jövünk!

– Nem! – kiáltotta a frezh. Valamit hablatyolt sziszegő, torokhangú nyelvén, majd a kom hirtelen elhallgatott. Wedge vett egy mély lélegzetet, felkészült a…

És ekkor a frezh csatahajók váratlanul tüzet nyitottak.

– Kitérni! – csattant fel Wedge, keményen jobbra döntve az X-szárnyút. A lézersugarak elsüvítettek mellette, de az egyik majdnem leszedte a bal felső hajtóművét. Újabb sziszegő torokhangok hallatszottak, s az ágyúkból újabb lézertűz villant elő. – Zsiványok, alakzatot felvenni! – kiáltotta. – Visszatérünk a flottához. – Továbbfordította a gépe orrát, átbukott még egy ellenséges sugárnyaláb alá, s elindult vissza, a Peregrine felé.

A csatahajó azonban nem volt a helyén. A flotta többi egységével együtt felvette a tábornok kedvenc harci alakzatát, és elszántan elindult a frezh blokád felé.

Valami visító röfögés harsant fel a komban.

– Új köztársasági erők! – acsargott a frezh parancsnok. – Mit művelnek? Nincs joguk ránk támadni!

– Épp ellenkezőleg, Plarx! – vágott vissza Bel Iblis hirtelen pengeélessé vált hangon. – Minden jogom megvan rá. Épp az előbb nyitottak tüzet az Új Köztársaság hajóira. Azonnal adják meg magukat, vagy készüljenek fel a pusztulásra!

– Tiltakozom! – kapkodott levegő után Plarx. – Az ön hajói provokáltak minket!

– Ez az utolsó esélye – jelentette ki Bel Iblis hajthatatlanul. – Adják meg magukat, vagy viseljék a következményeket!

A frezh torokhangon átkozódott; és ahogy a Zsiványok a Peregrine-t megkerülve ismét elfoglalták helyüket az alakzatban, Wedge észrevette, hogy a frezh hajók felbontották a blokádot, és fegyvereiket a közeledő új köztársaságbeli erőkre szegezték. Wedge egy pillanatra eltöprengett, vajon Bel Iblis lesz-e annyira kegyes, hogy csak a pozícióját tartja, most, hogy a blokád felbomlott, vagy ragaszkodik hozzá, hogy a frezhek fizessenek meg az agressziójukért.

A döntést végül Plarx hozta meg. A két Kruk csatahajó félelmetes lézertüzet kezdett okádni magából, a Jompersek pedig előreszökkentek a közeledő X-szárnyúak fogadására. – Az Új Köztársaság egységeinek – csendült fel Bel Iblis jéghideg hangja. – Tüzeljenek belátásuk szerint!

 

– A Frezhlix kormánya pár órával ezelőtt élesen tiltakozott nálam az akciója miatt – hallatszott Ackbar admirális nyers hangja a Peregrine komjából. – Azt állítják, ok nélkül megtámadott egy békés delegációt.

A tábornok székétől tiszteletteljes távolságban állva Wedge elkapta Corran Horn pillantását, és megvetően az ég felé emelte a szemét. A másik egyetértően elfintorodott.

– Épp ellenkezőleg – felelte Bel Iblis Ackbarnak. – Ők voltak azok, akik erőszakkal gátolták a szabad kereskedelmet. És ők lőttek először.

– A Frezhlix nem így látja – morogta Ackbar. – Azt mondják, ön egyértelműen túllépte az Új Köztársaság hatáskörét.

– Persze, hogy ezt mondják – vont vállat Bel Iblis. – Ezek szerint vizsgálatot kíván indítani ellenem?

– Ne legyen abszurd, tábornok! – hördült fel Ackbar; és a beszélgetés során először, mintha csökkent volna hangjának feszültsége. – Az összes jó parancsnokunkra szükségünk van. És nem kétlem, hogy a frezhek csak azt kapták, amit megérdemeltek. Azt mondja, egy csempészhajó is volt a teherszállítók között?

Bel Iblis felnézett Corranra, aki válaszul bólintott.

– Igen, uram, kétségtelenül – erősítette meg a tábornok. – Booster Teriik egyik hajója. A sifkrie-i hatóságok lefoglalták a hajót, még tart az átfésülése.

– El tudom képzelni, milyen beszélgetés fog lejátszódni nemsokára az Errant Venture fedélzetén – jegyezte meg Ackbar furcsa hangon. A kalamárik ősidők óta gyűlölték a csempészeket és a csempészetet, s az admirális kétségtelenül egyfajta költői humort vélt felfedezni a történtekben. – Bár az ön pozícióját gyengíteni fogja, ha kiderül, hogy nem is volt csempészáru a fedélzeten.

– A törvény szerint az utólagos vizsgálat eredménye vagy eredménytelensége miatt nem lehet elítélni a vizsgálatot elrendelő személyt – emlékeztette Bel Iblis. – Vagy úgy gondolja, hogy Gavrisom elnök esetleg másképp fogja megközelíteni a problémát?

– Az elnököt is kötik bizonyos diplomáciai és politikai kényszerűségek – morogta Ackbar. – De biztos vagyok benne, hogy el fogja olvasni az ön jelentését az incidensről, mielőtt döntést hozna. Ennek ellenére azt javaslom, rövidítse le az őrjáratait, és térjen vissza…

Az adás hirtelen felsípolt majd elhallgatott.

– Kommunikáció, mi folyik itt? – kiabált Bel Iblis.

– Nem nálunk van a probléma, tábornok – jelentette egy új hang. – Úgy tűnik, elszállt a HoloNet vivősugara.

Bel Iblis ránézett Wedge-re és Corranra.

– A Coruscanton lehet a gond? – kérdezte a kommunikációs tiszttől.

– Nem tudom, uram. Ellenőrzöm a reléket… Nem, uram, nem a Coruscant az. Úgy tűnik, a mengjini relé romlott el.

– Uram, a tartalék hálózaton általános riadót fogtunk – vágott közbe egy eddig nem hallott hang. – A mengjini relét állítólag idézem, „áruló elemek”, idézet vége, támadták meg.

– Nyugtázva – bólintott Bel Iblis. – Navigáció, kérem a Mengjinihez vezető leggyorsabb pályát! Kommunikáció, továbbítsa a riadót a térségben lévő erőinknek és bázisainknak! Mondja meg nekik, hogy odamegyünk, és erősítést kérünk!

A parancsok nyugtázása után ismét odafordult Wedge és Corran felé.

– Úgy tűnik, a jelentéseikkel várhatnak egy kicsit – közölte.

– Menjenek vissza az egységükhöz, és álljanak készen a felszállásra!

– Ez rosszat jelent! – lihegte Corran, miközben végigügettek a Peregrine hosszanti folyosóján a hangár felé. – Amikor a nagy hatótávolságú kommunikációt teszik tönkre, akkor valami komolyra készülnek.

– Semmi sem bizonyítja, hogy a Bosszú csoport keze lenne a dologban – mutatott rá Wedge, miközben átugrott egy dresseli felett, aki a fal mellett kuporogva vizsgálgatott egy áramkört.

– Talán nem – ismerte el a másik. – Én azonban nem mondtam, hogy a Bosszúra gondolok. Teljesen magadtól jutottak ők az eszedbe.

Wedge elfintorodott.

– Igen – látta be. – Valóban így volt.

– Pontosan – lihegte Corran. – És az jár a fejedben, hogy a halálos áldozatokat követelő tüntetésekkel, a nyílt bolygóközi harcokkal és most a távolsági kommunikáció megrongálásával kezd túlnőni a dolog a Caamas-ügyben részt vett bothaiak elleni kisebb tüntetéseken.

– Igen – ismerte el Wedge komoran. – Nagyon kíváncsi vagyok, legközelebb mi történik.