Star Wars történetek

A MÚLT KÍSÉRTETE

Írta: Timothy Zahn

 

1. FEJEZET

 

A Chimaera birodalmi csillagromboló lassan, csendesen siklott az űrben, fényei az élet egyetlen szikrájaként sziporkáztak a végtelen sötétségben.

Az üres sötétségben. A nyomasztóan fekete űrben. Fényévek magányában, messze a legközelebbi kis szigettől, a galaxis egyik naprendszerétől, a Peremvilágok és a csak Ismeretlen Vidéknek nevezett, hatalmas térség határán. A Birodalom legeslegszélén.

Pontosabban a hajdani Birodalom szánalmas kis maradványának legszélén.

A Chimaera egyik oldalablaka előtt állva Pellaeon admirális, a Birodalmi Flotta főparancsnoka a végtelen ürességbe bámult, amelynek súlya túl régóta nehezedett már a vállára. Túl sok év, túl sok csata, túl sok vereség.

Talán a Chimaera hídjának legénysége is érezte a súlyt. Az admirális háta mögött zajló tevékenység szokatlan némasága legalábbis erre utalt. De lehet, hogy csak annak köszönhette a csendet, hogy pont itt voltak, olyan messze mindentől, a semmi közepén.

Igen, csak erről lehetett szó. A Chimaerán a Flotta színe-java szolgált. Birodalmi tisztek és katonák, a birodalmiak pedig nem adják fel. Soha.

Félénk léptek toppantak mellette.

– Admirális? – szólította meg Ardiff kapitány halkan. – Készen állunk, uram.

Pellaeon elméje egy pillanatra visszaugrott tíz évet a múltba, egy nagyon hasonló pillanathoz. Akkor Thrawn főadmirális társaságában állt a Chimaera hídján, annak az álcázóernyőnek a végső tesztjét figyelve, amelyet Thrawn a Császár Tantiss-hegyi relikviái közül ásott elő. Pellaeon tisztán emlékezett rá, milyen izgalom töltötte el akkor, dacára az őrült jedi klón, Joruus Cbaoth miatti rossz előérzetének. A saját szemével láthatta, ahogy Thrawn fél kézzel új életet és tartást lehel a Birodalomba.

A Tantiss-hegy azonban már nem létezett, elpusztították az Új Köztársaság ügynökei, illetve Cbaoth saját őrültsége és árulása. És Thrawn főadmirális is halott volt.

A Birodalom pedig haldoklott.

Pellaeon kényszerítette magát, hogy elhessegesse a múlt árnyait. Birodalmi tiszt volt, márpedig a birodalmiak nem adják fel.

– Köszönöm – felelte Ardiffnak. – Folytassa belátása szerint, kapitány!

– Igen, uram. – Ardiff félig elfordulva odaintett a bal oldali főállás koordinátorának. – Adjon jelt a támadásra! – parancsolta.

A tiszt nyugtázta az utasítást, és továbbadta a legénységének. Pellaeon visszafordult az ablak felé…

Épp időben, hogy meglássa a nyolc SoroSuub Preybird vadászgépet, amint szoros kötelékben elődübörögtek a csillagromboló mögül. Éles szögben a Chimaera felépítménye fölé csapva végighúztak az elülső pereme mentén, alacsony energiájú lézertűzzel árasztva el azt, majd kecsesen nyolcfelé válva eltávolodtak. Előre és kifelé dugóhúzózva tovább tüzeltek, amíg csak ki nem kerültek a csillagromboló elsődleges támadási zónájából. Aztán egy széles kört leírva újra alakzatba tömörültek.

– Admirális? – kérdezte Ardiff sürgetően.

– Hadd menjenek még egy kört, kapitány! – intette türelemre Pellaeon. – Minél több repülési adatot kap az Előrejelző, annál jobban fog működni. – Rápillantott az egyik tisztre. – Kárjelentés?

– Kisebb károk az elülső peremen, uram – jelentett a tiszt. – Az egyik érzékelőcsoport kilőve, öt turbólézer távolságmérő nélkül maradt.

– Nyugtázva. – Természetesen mind csak elméleti sérülés, azzal a feltételezéssel számolva, hogy a Preybird-ök teljes energiájú, csatahajókra való turbólézerekkel vannak felszerelve. Pellaeon fiatal korában imádta a hadijátékokat; élvezte, hogy az igazi csata kockázatai nélkül játszhat a technikákkal és taktikákkal. Az évek során azonban valahogy megfakult a hajdani izgalom. – Kormány, húsz fokkal jobbra! – adta ki a parancsot. – A következő támadásnál a jobb oldali turbólézerek nyissanak zárótüzet!

A Preybird-ök már szoros alakzatban közeledtek is, újra rárepülve célpontjukra. A Chimaera turbólézerei feléledtek, az alacsony energiájú lövések szétfröccsentek a Preybird-ök egymást átfedő pajzsain. Az ellenfelek között másodperces tűzharc alakult ki; aztán a Preybird-ök alakzata ismét felbomlott, mintha egy kéz ujjai tárultak volna szét. A Chimaera alá és fölé kanyarodva megeresztettek néhány gyors sorozatot, aztán a biztonságos távolság felé vették az irányt.

– Kárjelentés? – kiáltotta Pellaeon.

– A jobb oldalon három turbólézerüteg kilőve! – kiáltott vissza a tiszt. – Továbbá elvesztettünk egy vonósugár-generátort és két ionágyút!

– Az ellenfél veszteségei?

– Az egyik támadó mintha elvesztette volna a pajzsát, a másik kettőnek pedig megsérültek a turbólézerei.

– Ezt nem nevezném veszteségnek – morogta Ardiff. – Ez a felállás persze nem teljesen fair. Ilyen kicsi és ennyire mozgékony hajóknak nem lehetnek annyira erős pajzsaik és turbólézereik, mint amikkel mi számolunk.

– Ha fair játékot akar, rendezzen futballbajnokságot! – vetette oda Pellaeon fagyosan. – A háborúban azonban ne keresse!

– Elnézést, uram – rándult meg Ardiff arca. Pellaeon felsóhajtott. A Birodalmi Flotta színe-java…

– Állítsa készenlétbe az álcázóernyőt, kapitány! – utasította, a távolban újra összeálló Preybird-ök hajtóműveinek halvány ragyogását figyelve. – Azonnal aktiválja őket, amint kiadom a parancsot!

– Igenis, admirális.

A hajtóművek hirtelen felragyogtak, majd részben eltakarták őket a felgyorsuló vadászgépek.

– Jönnek – állapította meg Pellaeon, összehúzott szemmel figyelve, ahogy az egy szem pont helyét átveszi a nyolc gépből álló alakzat. – Tűzvezérlést az Előrejelzőnek! Álcázóernyőt készenlétbe!

– Előrejelző és álcázóernyő készenlétben – jelentette Ardiff. Pellaeon bólintott, figyelmét teljesen lekötötték a Preybird-ök.

Már majdnem odaértek ahhoz a ponthoz, ahol legutóbb felbontották az alakzatot…

– Álcázóernyőt: most!

És a híd világításának pillanatnyi megremegése közben a csillagok és a közeledő Preybird-ök eltűntek, ahogy az álcázóernyő tökéletes sötétségbe burkolta a Chimaerát.

– Álcázóernyő aktiválva és stabilizálva – közölte Ardiff.

– Kormány balra: nyolcszor harminc fok – adta ki a parancsot Pellaeon. – Gyorsulás nulla egész egy tized. Turbólézerek: tűz!

– Nyugtázva! – kiáltotta egy tiszt. – Turbólézerek tüzelnek.

Pellaeon egy lépéssel közelebb ment az oldalablakhoz, és lenézett a Chimaera oldalára. Az alacsony energiájú sugarak halvány fénye látható volt, amint egy rövid távolságra kivágódtak a csillagrombolóból, aztán az álcázóernyő határát átlépve eltűntek. Ugyanattól az eszköztől elvakítva, ami eltakarta az ellenfelei elől, a Chimaera vadul tüzelt, hogy megpróbálja leszedni azokat.

Vagy talán nem is olyan vadul. Ha az Előrejelző valóban olyan jól működik, mint ahogy azt a tervezői remélték, akkor a Birodalomnak talán van még egy esélye ebben a háborúban.

Elég sok időnek kellett eltelni, amíg a Chimaera turbólézerei abbahagyták a tüzelést. Túlságosan is soknak.

– Ennyi volt? – kérdezte Ardiffot.

– Igen, uram – bólintott a másik. – Ötszáz lövés, ahogy beprogramoztuk.

A fények újra megremegtek és visszatértek a csillagok. Pellaeon lélekben keresztbe tette az ujját, és kinézett az ablakon.

Egy pillanatig semmit sem látott. Aztán jobbra megpillantotta a közelgő hajtóművek ragyogását. Szám szerint hetet.

– Üzenet az ellenséges parancsnoktól, admirális! – kiáltotta a kommunikációs tiszt. – A hármas célpontot üzemképtelenné tette egy találat; a többiek minimális sérüléseket szenvedtek. További parancsokat kér.

Pellaeon elfintorodott. Egy. A Chimaera nyolc célpontból pontosan egyet tudott eltalálni. És ehhez a hatalmas diadalhoz ötszáz lövés kellett.

Szóval ennyi. Kipróbálták hát a csodálatos Számítógépes Pálya-előrejelzőt, amit a tervezői és támogatói az egekig magasztaltak, mint az álcázóernyő legjobb felhasználási lehetőségét. És őszintén szólva valószínűleg jobban teljesített, mintha egyszerűen csak találomra lövöldöztek volna.

De nem elég jól. Közel sem elég jól.

– Közölje az ellenséges parancsnokkal, hogy a gyakorlat véget ért! – mondta Pellaeon a kommunikációs tisztnek. – A hármas célpont újraindíthatja a rendszereit; minden hajó térjen vissza a Chimaerára. Két óra múlva várom a jelentéseiket.

– Igen, uram.

– Biztos vagyok benne, hogy tudnak még javítani rajta, admirális – szólalt meg Ardiff Pellaeon mellett. – Hiszen ez még csak az első éles teszt volt. Biztos, hogy tudnak még javítani rajta.

– És hogyan? – torkolta le Pellaeon. – Mindentudóvá teszik az Előrejelzőt? Vagy csak megtanítják, hogyan olvasson az ellenség gondolataiban?

– Csak két kört adott neki, hogy tanulmányozza a célpontok repülését – emlékeztette Ardiff. – Több adat birtokában jobban előre jelezhette volna a pályájukat.

Pellaeon halkan felhorkant.

– Szép elmélet, kapitány, és ellenőrzött körülmények között talán még működhet is. Az igazi csata azonban egyáltalán nem ellenőrzött körülmények között zajlik. Túl sok a változó és az ismeretlen, különösen, ha figyelembe vesszük a több száz idegen fajt és harcmodort, amelyekkel számolnunk kell. Kezdettől fogva azt tartottam, hogy ez az egész projekt valószínűleg hiábavaló. De ki kellett próbálni.

– Hát akkor vissza kell mennünk a startvonalra – állapította meg Ardiff. – Ki kell találni valami mást. Nem létezik, hogy nincs valami gyakorlati haszna ennek az álcázóernyőnek.

– Természetesen van – helyeselt Pellaeon súlyosan. – Thrawn főadmirális hármat is bemutatott. Azonban egyetlen hozzá fogható katonai lángelme sem maradt a Birodalomban. Nem, kapitány! – sóhajtott fel. – Vége van. Mindennek vége. És vesztettünk.

Egy hosszú pillanatig csak a háttérben zajló beszélgetések halk moraja hallatszott a hídon.

– Ezt nem mondhatja, admirális – szólalt meg végül Ardiff. – És ha megengedi, uram, a birodalmi erők főparancsnokának nem lenne szabad így beszélnie.

– Miért nem? – vágott vissza Pellaeon. – Hiszen mindenki számára nyilvánvaló.

– Nem feltétlenül, uram – felelte Ardiff mereven. – Még mindig miénk nyolc szektor… több mint ezer lakott rendszer. Még a miénk a Flotta, közel kétszáz csillagrombolóval. Még mindig olyan erőt képviselünk, amivel számolni kell.

– Valóban? – kérdezte Pellaeon. – Valóban azok lennénk?

– Természetesen – makacskodott Ardiff. – Egyébként hogy tarthatnánk még magunkat az Új Köztársasággal szemben?

Pellaeon megrázta a fejét.

– Ennek pusztán az a magyarázata, hogy az Új Köztársaságot pillanatnyilag túlságosan lekötik a belső torzsalkodások ahhoz, hogy velünk foglalkozzon.

– Ami ugyancsak a mi malmunkra hajtja a vizet – mondta Ardiff. – Időt nyerünk, hogy rendezzük sorainkat, és újra felfegyverkezzünk.

– Felfegyverkezzünk? – nézett rá Pellaeon hitetlenkedve. – Vetett már legalább egy futó pillantást arra, mivel dolgozunk itt? – intett az ablakon át a Chimaera teste mögött épp eltűnő, a hangár irányába tartó Preybird-ök felé. – Nézze csak meg ezeket, kapitány. SoroSuub Preybird-ök. SoroSuub Preybird-ökre kell fanyalodnunk.

– A Preybird-ökkel nincs semmi baj, uram – állította Ardiff makacsul. – Nagyon is jó közepes méretű vadászgépek.

– De nem a Birodalom gyártja őket! – csattant fel Pellaeon. – Ki tudja, honnan loptuk őket… valószínűleg valami kalóz- vagy zsoldosbandától. És azért kell lopnunk őket, mert mindössze egyetlen hajóépítőnk maradt, az pedig még a sorhajók iránti igényt sem tudja kielégíteni, hogy a vadászokról ne is beszéljünk. Mondja hát meg, hogyan akarja újra felfegyverezni a Flottát?

– Akkor sincs még minden veszve, uram – nézett ki Ardiff az ablakon.

Pedig minden veszve volt. És Pellaeon biztosra vette, hogy mélyen legbelül Ardiff is ugyanúgy tudja ezt, mint ő. Ezer rendszer maradt a valaha egymillióra kiterjedő Birodalomból. Kétszáz csillagromboló, holott a Flottát valaha huszonötezer alkotta.

És ami talán a legbeszédesebb bizonyíték: rendszerek százai, melyek régebben gondosan őrizték semlegességüket, most az Új Köztársasághoz folyamodnak felvételért. Ők is tudják, hogy a háború végkimenetele már nem bizonytalan.

Thrawn főadmirális talán még győzelemmé szíthatta volna a megmaradt tüzet. Thrawn főadmirális azonban halott.

– Utasítsa a navigátort, kapitány, hogy álljon a Bastion rendszer felé vezető pályára! – mondta Pellaeon Ardiffnak. – Küldjön üzenetet minden moffnak, rendelje őket Disra moff palotájába! Amint leszálltak a Preybird-ök, indulunk.

– Igenis, admirális – felelte Ardiff. – Elárulhatom a moffoknak a találkozó témáját?

Pellaeon kinézett az ablakokon a távoli csillagokra. Csillagok, amelyeket a Birodalom valaha a magáénak tudhatott. Olyan sok volt az övék… és valahogy mind kicsúszott a kezükből.

– Mondja meg nekik – szólalt meg halkan –, hogy itt az ideje követséget meneszteni az Új Köztársasághoz… Hogy megállapodjanak a fegyverletétel feltételeiben.